A B-szegmens ismeretlen ismerőse – így is jellemezhetnénk a Ford Fiestához szoros rokoni szálakkal fűződő Mazdát, amely annak ellenére sem vált tucatautóvá, hogy nyújt némi pluszt rendkívül népszerű európai társával szemben.
2018. július 16., 15:302018. július 16., 15:30
Ismerős arányok átrajzolt csomagolásban – szoros rokonságban van a Ford Fiestával
Fotó: Pinti Attila
A B-szegmens ismeretlen ismerőse – így is jellemezhetnénk a Ford Fiestához szoros rokoni szálakkal fűződő Mazdát, amely annak ellenére sem vált tucatautóvá, hogy nyújt némi pluszt rendkívül népszerű európai társával szemben.
2018. július 16., 15:302018. július 16., 15:30
Házon belüli fő riválisa mellett az Opel Corsa, Honda Jazz, Škoda Fabia, Suzuki Swift, Citroën C3 és Hyundai i20 ellen is helytállni egy, az autóiparban elhanyagolható méretű gyártó által készített kisautónak szinte lehetetlen, a Mazda2 mégis tudott „robbantani”.
Ismerős arányok átrajzolt csomagolásban – szoros rokonságban van a Ford Fiestával
Fotó: Pinti Attila
A második generáció 2007 és 2010 között – ráncfelvarrás előtt – több mint 230 ezer példányban fogyott Európa-szerte, nem véletlenül. Karizmatikus formája, rendhagyó beltere és tartós motorjai bizonyították, hogy kimagasló társ lehet az utazásokhoz.
A Mazda2 elképesztően szűk helyeken képes megfordulni, noha ez annak tudatában nem meglepő, hogy a fordulókör húsz centivel tíz méter alatt van. Ha hozzávesszük a kisautók mezőnyében dobogós helyezésre érdemes kormánykereket – amelynek szenzációs mérete, vastagsága és fogása mellett áttételezése is elsőrangú –, illetve a futómű viszonylag kemény, sportos hangolását, egy igazi utcai méregzsákkal róhatjuk a kilométereket.
Fotó: Pinti Attila
A vezetési élményhez rengeteget tesz hozzá a sebességváltó. Egyrészt elhelyezése – a padló helyett a középkonzol mintegy hosszabbításaként, magasan „fekszik”, tökéletesen kézre eső pozícióban –, másrészt pontossága miatt. Nagyon rövid úton jár a kar, szinte fél csuklómozdulatból veszi a fokozatokat, határozottan kapcsolható, és minden gang jól határolt. Túl a kétszázezer kilométeren is tökéletes váltási érzést nyújt, milliméteres kotyogás nélkül.
A futóműre visszatérve: az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros rendszer nem esik kétségbe egy vadabb kanyarvételtől, igaz, a rugóút lehetne picivel hosszabb: a nagyobb keresztbordákon átsuhanva fel-felüt. A karosszériadőlés észrevehetetlen, az első ülések pedig épp annyira tartanak oldalról, hogy ne a kormánykerékbe kelljen kapaszkodni az oldalgyorsulás miatt, ha dinamikusan szaladunk bele egy kanyarba.
Az országúti, illetve autópályás rohanáshoz szintén alkalmas, a szélérzékenység minimális, és az egyenesfutásra sem lehet panasz – ellentétben sok kihívójával.
Fotó: Pinti Attila
A kisautós átlagsofőrök talán a megszokás miatt észre sem veszik, hogy sztrádatempónál folyamatosan korrigálni kell a kormánnyal, és ha átülnek az apró japánba, a reflexből jövő kis kormánymozdulatokra is élénken reagáló abroncsok okoznak majd meglepetést. A Mazdába csak be kell huppanni, elindulni, elfogyasztani az öt fokozatot, feltornázni a kilométeróra mutatóját a sebességhatárra, és egyenes útszakaszon nincs több tennivaló – mintha sínen húznák.
Az előző generációs Mazda2 alapmotorként 1,3 literes, 75 lóerős benzinest kapott, ezt követte ugyanannak a blokknak a 86 lóerős szikragyújtásos kivitele, illetve a másfél literes, 103 lovas, közvetlen befecskendezéses benzines. Dízelekből két változat állt rendelkezésre, a gyengébb, 1399 köbcentiméteres gázolajas 68, az erősebb, 1,6-os, közös-nyomócsöves 90 lóerőt préselt ki magából. A tesztautóban utóbbi dolgozott – manapság már nagyon ritka ilyen „kaliberű” erőforrás a négy méternél rövidebb autók között, dízelből még a legújabb 2-es Mazda is „csak” 1,5-öst kapott.
Kitölti a motorteret, de nem teszi orrnehézzé a dízel
Fotó: Pinti Attila
A kipróbált autó önsúlya harminc kilogrammal haladta meg az egy tonnát, így nem csoda, hogy a fullasztó, koromképző városi szaladgálás helyett hosszabb távokon érzi jól magát. Mélyről „húz”, maximális nyomatéka kétezres percenkénti motorfordulattól tör elő – kellemes szívóhang társaságban –, bár már alapfordulat közeléből lódítja a kasztnit. Négyezer fölé értelmetlen pörgetni, ott leadja maximális teljesítményét is.
míg eléri az üzemmeleg tartományt, fülsértő kerregéssel gyullad be a hengerekben összepréselődő gázolaj. A normális működési hőmérséklet a másik véglet: pörgetve is csak a vájt fülűek tudják megállapítani, hogy a tankolóállomáson a zöld vagy a fekete pisztolyt kell lenyomni a Mazda üzemanyagtöltő nyílásán. Míg a benzinesek a legoptimálisabb városi kisautók, aki dízelben gondolkodik, az csak akkor tegye le mellette a voksát, ha hosszabb távokon használná – minél kevesebb utassal.
A nyomatékos dízel bőven elbírna öt felnőtt utassal – rendíthetetlenül alacsony üzemanyag-fogyasztás mellett –, csakhogy az utastér már kevésbé partner ebben.
Fejtérből ugyanis hiába van elég, a lábtér visszafogott, már ötven-száz kilométer után zsibbad a comb, gémberedik a lábszár. Van még egy érv, ami a páros utazás mellett szól: a 250 literes csomagtér. Ez épp két ember poggyászának elég.
Az utastér első része nagyfokú komfortot kínál
Fotó: Pinti Attila
A Ford Fiestával azonos műszaki alapokra épülő Mazda2 azok tökéletes választása lehet, akik igényesek a minőségre, ismerik a japán megbízhatóságot, de nem félnek elszakadni a megszokottól. Mert a távol-keleti kisautó minden, csak nem hétköznapi.
A tesztautót a csíkszeredai Car Cosmetic használtautó-kereskedés bocsátotta rendelkezésünkre (carcosmetic.ro).
| Gyári adatok | 1.6 CD (1 560 cm³) |
| Teljesítmény | 90 LE (4000 motorfordulat/percnél) |
| Forgatónyomaték | 205 Nm (2000 motorfordulat/percnél) |
| Gyorsulás (0–100 km/óra) | 11,4 mp |
| Végsebesség | 173 km/óra |
| Fogyasztás (város / városon kívül / vegyes) | 5,1 / 3,7 / 4,2 liter |
| Széndioxid-kibocsátás | 112 g/km |
| Sebességváltó | ötfokozatú kézi |
| Hosszúság / Szélesség / Magasság | 3900 / 1695 / 1475 mm |
| Tengelytáv | 2490 mm |
| Nyomtáv (elöl/hátul) | 1485 / 1475 mm |
| Csomagtér | 250–787 liter |
| Üzemanyagtartály | 43 liter |
| Abroncsméret | 175/65R14 vagy 185/55R15 vagy 195/45R16 |
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!