Keresik a helyben termelt gyümölcsöt

Kiss Miklós 80 áras háztáji gyümölcsösében, Makfalván

Fotó: Várda Dalma

Több évtizedes mélyrepülés után kezd talpra állni a hazai gyümölcstermesztés. A gazdák választását nagyban befolyásolja, hogy nő az igény az itthon termelt gyümölcsre. Elsőként a bogyós gyümölcsűek váltak sikertörténetté, de egyre többen telepítenek diót, almát, szilvát vagy cseresznyét is. A Székelyhon napilap szerdai számának Erdélyi Gasztró mellékletében a gazdák és a piac elvárásait járja körbe egy szakember.

Liget

2020. április 29., 11:432020. április 29., 11:43

Miközben üzleteinkben a legtöbb gyümölcs importból származik, egyre több gazda vagy eddig mással foglalkozó befektető érdeklődik a gyümölcstermesztés iránt. Sokan gondolják úgy, hogy a mezőgazdaságnak ez az ága jó üzlet lehet, ha az ember megfelelő nagyságú területtel és pénzzel rendelkezik a telepítéshez. Ez azonban csak féligazság, mert mindennél fontosabb a szakértelem, azaz a gyümölcstermesztő gazda hozzáértése.

Kiss Miklós, a Maros megyei Makfalván élő fiatal kertészmérnök és falugazdász szerint az elmúlt évtizedben a dióültetvények szaporodtak el leginkább. Akinek pár hektáros szabad területe van, elsősorban diótelepítésre gondol, mert a közhiedelem szerint ezzel van a legkevesebb gond. A csemetéket el kell ültetni, majd évekkel később összeszedni a földről a lepotyogott gyümölcsöt.

„A szakmai hibák ott kezdődnek, hogy sokan nem faiskolából származó, jó minőségű csemetét ültetnek, hanem magról szaporítják a diót. Úgy telepítenek diós gyümölcsöst, mint ötven vagy száz évvel ezelőtt.

Másrészt nem vizsgáltatják meg a föld minőségét, és nincsenek tekintettel a diótermesztés fontos elvárására, hogy a környék legyen megfelelően csapadékos övezet, ha öntözni nem lehet” – magyarázza a székelyföldi szakember. Egy szakszerűen ültetett gyümölcsös évi 2500-3000 kilós hektárátlagához képest a „régi módszerekkel” elindított diósban ezer kg alatti termésre számíthat a gazda.

Keressék a teljes cikket az Erdélyi Gasztró mellékletben!