
Kiss Miklós 80 áras háztáji gyümölcsösében, Makfalván
Fotó: Várda Dalma
Több évtizedes mélyrepülés után kezd talpra állni a hazai gyümölcstermesztés. A gazdák választását nagyban befolyásolja, hogy nő az igény az itthon termelt gyümölcsre. Elsőként a bogyós gyümölcsűek váltak sikertörténetté, de egyre többen telepítenek diót, almát, szilvát vagy cseresznyét is. A Székelyhon napilap szerdai számának Erdélyi Gasztró mellékletében a gazdák és a piac elvárásait járja körbe egy szakember.
2020. április 29., 11:432020. április 29., 11:43
Miközben üzleteinkben a legtöbb gyümölcs importból származik, egyre több gazda vagy eddig mással foglalkozó befektető érdeklődik a gyümölcstermesztés iránt. Sokan gondolják úgy, hogy a mezőgazdaságnak ez az ága jó üzlet lehet, ha az ember megfelelő nagyságú területtel és pénzzel rendelkezik a telepítéshez. Ez azonban csak féligazság, mert mindennél fontosabb a szakértelem, azaz a gyümölcstermesztő gazda hozzáértése.
Kiss Miklós, a Maros megyei Makfalván élő fiatal kertészmérnök és falugazdász szerint az elmúlt évtizedben a dióültetvények szaporodtak el leginkább. Akinek pár hektáros szabad területe van, elsősorban diótelepítésre gondol, mert a közhiedelem szerint ezzel van a legkevesebb gond. A csemetéket el kell ültetni, majd évekkel később összeszedni a földről a lepotyogott gyümölcsöt.
Másrészt nem vizsgáltatják meg a föld minőségét, és nincsenek tekintettel a diótermesztés fontos elvárására, hogy a környék legyen megfelelően csapadékos övezet, ha öntözni nem lehet” – magyarázza a székelyföldi szakember. Egy szakszerűen ültetett gyümölcsös évi 2500-3000 kilós hektárátlagához képest a „régi módszerekkel” elindított diósban ezer kg alatti termésre számíthat a gazda.
Keressék a teljes cikket az Erdélyi Gasztró mellékletben!
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!