Vajon mindenki örülni fog? Vajon mindenki olyan karácsonyra vágyik, mint én?
Fotó: Pixabay.com
December elején már érzem a karácsonnyal járó statikus feszültséget, ami enyhén idegessé és a szokásosnál is gyanakvóbbá tesz. Egy kis lelki tréning ahhoz, hogy miként tudjunk felszabadultan ünnepelni.
2017. december 22., 16:232017. december 22., 16:23
2017. december 22., 16:302017. december 22., 16:30
A négy hét, ami elválaszt a karácsonytól nem véd meg attól, hogy ne váljak különböző lelki és anyagi támadások lehetséges célpontjává. A boltok úgy tesznek, mintha máris szentéj lenne, és csak mi lennék az utolsók, akik még nem vásároltunk ajándékot. És ezzel már gondoskodnak is arról, hogy az ünnepig a sok díszítést és műhangulatot garantáltan megunhassuk.
Szeretem a karácsonyt, a legszebb ünnepnek tartom, és ezzel azt hiszem, sokan így vagyunk. Pont ezért zavaró a karácsonyi kavalkád. Külön-külön megértem az embereket. Csoportonként az emberek másként szeretnének ünnepelni. Vallásokban, népi hagyományokban és az élet élvezetében eltérőek vagyunk. De a vallásaink, hagyományaink, hedonizmusunk már nem különít el minket egymástól, hanem a csoportok összekeverednek. Jogosnak tűnhet a kívánság, hogy mások is velünk együtt ünnepeljenek.
De begyalogol a magánéletembe a kereskedő is, aki semmilyen korlátot nem szab saját reklámjainak és trükkjeinek, hogy felkeltse a figyelmemet. És a sarki boltos faragatlansága is felháborít, aki túlerővel bömbölteti át az ünnepeket a nemzeti stílusú karácsonyi zenéjével.
A karácsonyi agresszió mindenhol felismerhető. A hétvégeken filmeket közvetítő tévécsatornák, karácsonykor az esti kötelező karácsonyi film után már egy pár éve áttérnek az évtized legsikeresebb zombi filmválogatásainak sugárzására. Körülbelül húsz évvel ezelőtt minden karácsonykor több csatornán is megnézhettük a Terminátor robot apokalipszis első és második részét, vagy mehettünk aludni. Talán nem tűnik túlzásnak, ha ezt is a magánélet megsértésének tartom.
A vallásos ünnep mellett helye van azoknak is, akiknek a karácsony elsősorban családi ünnep, és azoknak is, akik kihasználják a pár szabad napot arra, hogy egymásután többször is bulizzanak. A szerettek megajándékozása, a rokonok meglátogatása, a közös öröm mind helyet kaphat. Az azonban nem jelenti azt, hogy másra nem lehet figyelemmel lenni. Karácsonykor azonban úgy tűnik, sokan eltekintenek ettől. Ilyen körülmények között az emberben gyorsabban nő a düh és az agresszivitás, mint ahogy az ünnep közeledni képes.
Keresztyén értelemben a karácsony a megváltó születése kapcsán elcsendesedésre és meditációra szólít fel egy rohanó, versengő, agresszív és kimerítő világban. A hagyományaink kiegészítik ezt a családi ünneppel és a néphagyományokkal. A négy hét adventi várakozás időt adhatna a lelki felkészüléshez.
Ha nem teszi meg, mások megelőzik, és kiszorítják a piacról. És ha már a hagyományos ünnepek is elfogytak, újabb ünnepeket alkotnak és a kereskedelem szempontjából kihasználható szokásokat találnak ki. A kereskedők nem léphetnek ki ebből a helyzetből. De a vásárló szempontjából az egész hónapig tartó téli ünnepek komoly anyagi csapdákat rejtenek.
A téli ünnepek alatt lazítunk. Nekem úgy tűnik, munkaidőben hosszabbra nyúlnak a kávészünetek, és több ember gyűl össze ilyenkor, mint máskor. Elnézőbbek vagyunk magunkkal szemben, ha lekéssük a határidőket, vagy ha tévedünk. Karácsony előtt ennyit mi is megérdemlünk. Ez talán a leggyakoribb kifogás, amit ebben az időben hallok. És ezt sokan ki is használják. Az elfogadható és szerethető hagyományaink – fenyőfavásárlás, díszítés, ajándékozás – olyan pénzügyi trükkökkel társulnak (kedvezmények, hitelkártya, részletre fizetés stb.), hogy tudatos vásárló legyen a talpán, aki el tudja kerülni a karácsonyi anyagi csődöt anélkül, hogy erre az időszakra aszkétaként kivonulna a világból. Az ünnepi hónapban lazábbak vagyunk anyagi dolgainkban, de úgy tűnik, hogy a másokra való odafigyelésben is.
Karácsonykor nemcsak ajándékozunk, hanem viszontajándékozzuk az előző évek ajándékait. Az ajándékok kiválasztásában ott van bennünk az elmúlt évben kapott ajándékok emléke és azok az érzések, amelyekkel maradtunk. Emlékszünk azokra a játékokra, amik drágák voltak ugyan, de a gyermekünk korosztályának egyáltalán nem megfelelt meg. Vagy olyan hangos és villogó volt, hogy azt a felnőttek nem tudják elviselni, és hamarosan elemektől megfosztva végezték a sarokban. Vagy olyanok, amelyek a gyermeknevelési elképzeléseinknek nem felelt meg. Ebből származik a viszontajándékozás bonyodalma:
És ha a minőségi játék fogalma kapcsolódik a drága játék kategóriájával, akkor előbb-utóbb megfogalmazódik bennünk az, hogy kinek éri ez meg.
A felnőtt ajándékokkal kapcsolatosan a helyzet hasonló. Mekkora esélye van annak, hogy eltalálom a másik ízlését a lakásdíszítő tárgyak, a sapka-sál, a könyv esetében. A nagy fazék és a jó tepsi mindig jól jön a házban, a nők mégsem örülnek ezeknek. A bizsu, amit öt éve vettem a páromnak, nem tudom, tetszett-e neki, mert sosem hordta. Idén vegyek még egyet? Pénzt átutalni karácsonyra még mindig csak a család idősebb tagjai tehetik meg a fiatalok részére anélkül, hogy hivatalosan meg kellene sértődnünk és hogy a karácsony értelme elveszne.
Másnak vásárolni csak úgy érdemes, ha pontosan tudjuk, mire vágyik
Fotó: Pixabay.com
Vásárolni másnak tehát úgy érdemes, hogy tudjuk pontosan, mire vágyik. Vagy olyant vásárolunk, ami annyira csúnya és használhatatlan, hogy már másnap kidobja mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül. A viccen túl
Az ajándékozás gyakran viszontajándékozási kötelezettségérzetet kelthet, ami egyszerre anyagi kiadás és esztétikai felelősség, ezért komoly sértődöttségekre adhat okot. Érdemes tehát átgondolni, hogy pontos információ hiányában érdeme-e egyáltalán ajándékot venni és adni. A találd ki, mit szeretnék tőled, ugyanúgy nem szerencsés elvárás, mint az emberi kapcsolatokban általában.
Mindez nem okozna nekünk annyi gondot, ha nem szeretnénk a karácsonyt. Ha nem lennének azok a régi élmények vagy álmok, amelyek számunkra varázslatossá teszik. És amire minden évben vágyhatunk. De arra is figyelemmel kell legyünk, hogy még abban sem döntünk egyedül, milyen karácsonyt szeretnénk. Hacsak nem szándékozzuk az ünnepet egyedül tölteni. Ami nekem szép élmény volt, abból a családom vagy barátaim nem biztos, hogy kérnek. És arra is gondolni lehet, hogy a karácsony is olyan nap, mind a többi: egyeseknek komoly veszteségeket vagy traumákat juttat eszébe. Ők próbálnak ilyenkor háttérbe húzódni, és csendben maradni emlékeikkel. De a nagy örömben gyakran pont ezeknek az érzékenységét nem vesszük észre.
Megoldás lehet, hogy az ember ilyenkor megpróbál azokra a múltbéli vagy elképzelt jó karácsonyokra gondolni, ami élmény lenne újra. Ha ezt sikerül, utat mutathat nekünk az ünnepi fejetlenségből. Ki lehet választani valamit, amiről az idei karácsony szólhat anélkül, hogy megpróbálnánk mindent belegyömöszölni csak azért, mert felajánlják vagy ránk erőszakolják. Nem lehet mindenkinek megfelelni, minden álmunkat egyszerre megvalósítani és másokra ráerőltetni saját elképzelésünket. Úgy ahogy az orvosok is évről évre figyelmeztetnek az étkezési, ivászati túlkapások káros hatására a nagy ünnepek alkalmával, úgy a lelkünk kívánságainak mértékletessége is jót tesz.
A mindennapokban is folyamatosan elkerülünk egy sor helyzetet, embert, csapdát.
Függetlenül attól, hogy számunkra a karácsony mennyire vallásos és mennyire világi ünnep, attól még lehet a szeretet ünnepe. Nem arról van szó, hogy mindenkit szeretni kell, de legalább a tolerancia szintjéig jó lenne eljutni. A karácsonyi agressziókra megpróbálhatunk nem azonnali megtorlással válaszolni. Ezzel a családunknak, szeretteinknek és magunknak is jót teszünk. És akkor még az is megtörténhet, hogy az esetleges túlkapások – a túl drága ajándék, a tizedik töltött káposzta, a kutya által felfordított és összerágott karácsonyfa, a részeg és megfáradt szomszéd koncertje az ajtóm előtt – is a lelki erőm tűrőképességének határai között maradnak, és kihagyom az ünnepi idegrohamot. Saját magamnak adok esélyt élvezni az ünnepet. Boldog karácsonyt!
A szerző pszichológus és pszichoterapeuta
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
szóljon hozzá!