Kádár Kincső tudományos lámpái

Néprajzot és kulturális antropológiát tanult, múzeumpedagógusként és gyerekfoglalkozások vezetőjeként mindig az általa kitalált kreatív játékokkal és feladatokkal csigázza fel a gyerekek fantáziáját, tematikus gyerekprogramokhoz kísérletez ki kézműves tárgyakat. Tíz éve van egyéni vállalkozása, melynek keretében különböző kézműves és dizájntárgyakat készít, tevékenysége legújabb ágazata köti le most mindennapjait: a lámpakészítés.

Tudatos tervezés

Kádár Kincső gyermekkora óta kézműveskedik, a nagyszülőknél töltött hosszú nyarak, a falusi környezet adta szabadság, ami a barkácsolást illeti, valamint a nagymamáinak köszönhetően megtanult varrás, kötés, horgolás, hímzés mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a későbbiekben a kézműveskedés útjára lépjen. „Középiskolás koromban kezdtem táboroztatni, általában én voltam a kézművességért felelős táborvezető, és mindehhez hozzátett a tanítóképző is, ahol alaptantárgy volt a kézimunka. Aztán múzeumpedagógusként is és az általam vezetett Felfedező foglalkozásokon is szerettem a különböző kézműveságazatokat összeillesztgetni” – meséli.

A lámpákkal való foglalkozás tudatos tervezés eredménye, több éven keresztül épült ez fel. Előbb egy reklámgrafikai képzést, majd a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának PR mesteri szakát végezte el, és elmondása szerint óriási segítségére voltak az itteni tanárok, akik hétről hétre tanácsokkal látták el, szakmai segítséget nyújtottak neki.

„Így jutottam el ahhoz, hogy letisztázzam magamban, hogy a sokféle kézművességből, amihez értegetek, mivel szeretnék leginkább foglalkozni. Abban is támogattak a tanáraim, hogy ezt egy kutatásra alapozva tervezzem meg. Ezért is nevezem úgy ezeket a lámpákat, hogy tudományos lámpák. Nem számítottunk arra, hogy egy reprezentatív kutatás lesz, de mégis több mint 540-en kitöltötték a kérdőívet.

„Körülbelül egy éve kísérletezek lámpákkal, részben azért, mert egy parasztházat újítottunk fel, és nem találtam a piacon olyan lámpát, amelyet szívesen elhelyeznék a lakásomban. Az első néhány, amit készítettem, itt van a mi lakásunkban. Ez borzasztóan időigényes feladat. Van például olyan lámpa, amelyiket lyukasztom, ezeken mintegy kétezer lyuk van. Az apró lyukacskákon, különböző eszközökkel, ragasztókkal végigmegyek négyszer-ötször. Az éjjeli lámpák motívumainál van olyan, hogy tíz-tizenkét darabból tevődik össze egy kész minta. Azt mind csipesszel, türelemmel óvatosan fel kell helyezni, nem lehet hibázni. Többnyire papír alapanyaggal dolgozom, amit én hasznosítok újra. Ha például egy szempillám lehull vagy egy muslica úgy gondolja, hogy a ragasztóban szeretne landolni, nem tudom utólag javítani. És ahogy felkapcsoljuk a villanyt és átszűrődik a fehér papírrétegeken a fény, ott látszik. Kesztyűvel, szemüveggel, óriási nagy tisztaságban szabad ezekkel dolgozni. Ezekre mind rá kellett jönnöm, azután elkezdődött egy tesztelési időszak: hogy jó ragasztót használok-e éppen, vagy ha megpróbálok újrahasznosított vonalon haladni, ahol tényleg igyekszem nem hulladékot termelni, hanem abból dolgozom, akkor természetes anyagokkal össze tudom-e ragasztani a papírt? Az ember törekszik arra, hogy természetes alapanyagokból legyen, de nem feltétlenül jön össze.”

Az első lámpák elkészítése után hosszas tesztidőszak következett: meg kellett vizsgálni, hogyan viselkedik a termék a lakásban, például a fürdőszobában kikezdi-e a pára, leválik-e a lámpapapír a gyűrűkről, szétválik-e a ragasztó, hogyan viselkednek a lámpatestek stb.

„Azt is ki kellett találni, hogy miként lehet ezeket szállítani. A szállítócég addig nem köt szerződést, amíg én be nem biztosítom, hogy megfelelően be tudom csomagolni. Itt fontos volt, hogy ha én úgy hirdetem, hogy a termékeim ötven százaléka újrahasznosított anyagból készül, akkor a postázott csomag ne legyen megtömve műanyag bubis fóliával. Az, hogy egy terméket elkészítünk, csak egy kis része egy kézműves-tevékenységének, és aztán elég sok minden hozzárendelődik.”

Bicikli és úri hímzés 

Kincső külön neveket is adott a lámpáinak. Vidéki, Takaros, Barmocskák, Hüllőke, Tündér, Egyensúly, Csábítás, Vágyakozás, Erő, Biztonság, Ölelés – olvasható a webshopján. Sokan felkeresik a műhelyben is, ahol közösen tervezhetik meg a kívánt lámpát. A függőlámpákat újrahasznosított kartonból készíti, van, hogy beledolgoz újságpapírt is. Ezekre olyan motívumokat fest, amelyek közel állnak hozzá, egy-egy bicikli, valamilyen állat vagy csipkedísz, különböző sorozatminták díszítik ezeket. Az asztali lámpák egy elegánsabb vonalat képviselnek, úri hímzések, népi motívumok, kapudíszek, a nagyszüleinél látott csipkedíszek inspirálják a díszítéskor. „Ezeknek főleg olyan neveket adtam, amelyek a nő és a férfi köré szerveződnek. Például egy gyimesi berbécsszarvas az elég férfias, így az lett a neve, hogy Erő. A többiek a »nők«. A nő különböző életszakaszai, érzései, kicsit a nők archetípusai inspirálták.”

S hogy mennyi időt vesz fel egy lámpa elkészítése? Van, hogy egy napot, de olyan is, hogy két hetet. „Elkezdődik azzal, hogy begyűjtöm a kartont, azt fel kell tépkedni kisebb darabokra, egy ideig ázik, pépesítem. Előkerült egy centrifuga a szüleim padlásáról, az sokat segít, hogy ki tudom csavarni a pépet, bedagasztom ragasztóval és formázom. Szárad egy hetet, utána megnézem a belsejét, hogy jól összeragadt-e, kellőképpen sima-e, kell-e korrigálni, ki kell-e pótolni, mert belülről is szép kell legyen egy lámpa. Azután kezdődik a fúrás, csiszolás” – avat be a folyamatba.

Többnyire előre megtervezi, hogy milyennek szeretné látni a végeredményt. Megnézi, hogy mekkora átmérőjű lámpából mit lehet kihozni, mi fér el rajta, milyen vastagságú kell legyen, mennyi fúrást bír meg. „A férjem fotós, és rengetegszer előkerül házon belül a fény-árnyék viszony, gyakran figyeljük a ház tájékán a sziluetteket. Sokat segít nekem abban, hogy különböző egyszerű dolgokból hogyan lehet egy hangulatot megidézni. De az első lépés az, hogy megtervezem és lemérem, hogy miként fognak elhelyezkedni a minták, és azt próbálom tökéletesíteni. Talán ez is a tudatos kézműves vagy dizájn termékek egyik védjegye, hogy ezek tervezettek.”