
Ilyés Ferenc vallja: a gyerekeket, ameddig csak lehet, helyben kell tartani, nevelni
Fotó: Lőrincz Csaba
Székelyudvarhelyről indult a karrierje, a legjobbak között kézilabdázott, a magyar válogatott csapatkapitánya is volt. Ilyés Ferenc még jelenleg is aktív, a Tatabánya sportolója, de amolyan hazafelé tekintőt is, hiszen 2020 tavasza óta az Együtt növünk fel! alapítvány kuratóriumi elnökeként is dolgozik. A vele készült interjút a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Sport mellékletében találják meg.
2021. január 26., 14:032021. január 26., 14:03
2021. január 26., 18:372021. január 26., 18:37
Miként látja a székelyföldi kézilabdázást, az utánpótlás-nevelést, melyek az Együtt növünk fel! alapítványa céljai – erről kérdezték többek között a 39 éves sportembert, aki évek óta a Magyar Kézilabda-szövetség megbízásából végez értékteremtő munkát. Szerinte – hangsúlyozza ki – fontos, hogy 18 éves korig helyben megfelelő képzést, támogatás kapjon a sportoló. „Sok elgondolkodtató példa van arra, hogy egy serdülőt elcsábít egy nagy nevű klub, ahol nagyon nehéz bekerülni a felnőtt csapatba.
Nem tudják bejárni azt az utat, ami ahhoz kell, hogy komoly sportkarriert fussanak be” – magyarázza.
Nem mindenkiből lesz profi sportoló – jegyzi meg – de sokan azért „vesznek el”, mert nincs meg az a családi háttér, az a kialakult jellem, ami kell ahhoz, hogy az otthontól több száz kilométerre lévő nehézségeket, viszontagságokat leküzdjék és még jól is teljesítsenek.
És itt jön a szülők szerepe, hiszen nagyon sokszor a nagy kluboknál vagy a nagyobb utánpótlásképző központoknál tapasztalt körülmények elkápráztatják őket. Odamennek, és azt látják, hogy fantasztikus lehetőségek vannak, mint a szállás, a kaja, odafigyelnek a gyerekekre. De mégis azt gondolom, hogy a családi hátteret ez nem tudja pótolni” – mondja Ilyés Ferenc.
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
szóljon hozzá!