
Mivel nem volt hideg, október közepe után is szüretelhető volt a lila zöldbab
Fotó: Vass Tamás
Ismerik a lila paszulyt? Az Erdélyi Gasztró munkatársa nemrégiben vásárolt ebből a padlizsánszínű, hosszú hüvelyű, nedvességtől duzzadó termésből az oroszhegyi Vass Évától. A paszulyhoz kapcsolódó gasztróélményeiről pedig a Székelyhon napilap e heti gasztronómiai kiadványában számol be.
2020. október 21., 11:262020. október 21., 11:26
A Blauhilde fajtájú lila paszuly nagy értékű késői fajta, támrendszeren akár négy méter magasra is felnő. A levél kocsánya, az inda, sőt a virága is lila. Van gyalog, bokros, Ausztráliából származó változata is. „Alig vártam, hogy feldarabolhassam ezt a különleges lila szerzeményt! Igazi paszulyillat töltötte be a konyhát.
Zöldségpárolóban, forró gőzben, só nélkül puhítottam meg” – számol be a szerző. Mint kiderül, meglepően hamar megpuhult a zsenge lila paszuly. „Édeskés íze elvarázsolt, és rögtön tudtam, olyan ételekhez használom fel, amibe ecet vagy citromlé jár és amúgy is tennék bele pici édesítőt. És tegyük azt is hozzá, mennyi tápláló fehérje, rost, vitamin, ásványi anyag és nyomelem lapul benne (molibdén, vas, mangán, B-vitaminok, foszfor, kálium, magnézium). Megfigyeltem, hogy még az öregebbnek tűnő hüvelyek sem hártyásak, és ha van is rajtuk, nem szálkásak.”
És hogy hogyan kell elkészíteni a paszulypaprikást és a paszulykencét, megtudhatják, ha fellapozzák az Erdélyi Gasztró október 21-ei lapszámát.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!