
Mivel nem volt hideg, október közepe után is szüretelhető volt a lila zöldbab
Fotó: Vass Tamás
Ismerik a lila paszulyt? Az Erdélyi Gasztró munkatársa nemrégiben vásárolt ebből a padlizsánszínű, hosszú hüvelyű, nedvességtől duzzadó termésből az oroszhegyi Vass Évától. A paszulyhoz kapcsolódó gasztróélményeiről pedig a Székelyhon napilap e heti gasztronómiai kiadványában számol be.
2020. október 21., 11:262020. október 21., 11:26
A Blauhilde fajtájú lila paszuly nagy értékű késői fajta, támrendszeren akár négy méter magasra is felnő. A levél kocsánya, az inda, sőt a virága is lila. Van gyalog, bokros, Ausztráliából származó változata is. „Alig vártam, hogy feldarabolhassam ezt a különleges lila szerzeményt! Igazi paszulyillat töltötte be a konyhát.
Zöldségpárolóban, forró gőzben, só nélkül puhítottam meg” – számol be a szerző. Mint kiderül, meglepően hamar megpuhult a zsenge lila paszuly. „Édeskés íze elvarázsolt, és rögtön tudtam, olyan ételekhez használom fel, amibe ecet vagy citromlé jár és amúgy is tennék bele pici édesítőt. És tegyük azt is hozzá, mennyi tápláló fehérje, rost, vitamin, ásványi anyag és nyomelem lapul benne (molibdén, vas, mangán, B-vitaminok, foszfor, kálium, magnézium). Megfigyeltem, hogy még az öregebbnek tűnő hüvelyek sem hártyásak, és ha van is rajtuk, nem szálkásak.”
És hogy hogyan kell elkészíteni a paszulypaprikást és a paszulykencét, megtudhatják, ha fellapozzák az Erdélyi Gasztró október 21-ei lapszámát.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!