
Silótakarmányt ropogtatnak a szabadtartásban élő tehenek
Fotó: Makkay József
A tej alacsony felvásárlási ára miatt egyre inkább a tejtermelő farmoknak éri meg tehenet tartani. Erdélyben elszaporodtak a nagyobb tehenészetek, miközben az utóbbi húsz évben a kisgazdaságok többsége abbahagyta a szarvasmarhatartást. Az Erdélyi Gasztró munkatársa a Maros megyei Somosdon Szőcs Imre tehenészetében járt.
2021. február 24., 10:562021. február 24., 10:56
Az 1989-es rendszerváltás óta eltelt három évtizedben gyökeresen átalakult az erdélyi tejtermelés. Míg a kilencvenes években a tejfeldolgozó nagyüzemekhez kerülő nyerstej főleg kisgazdáktól származott, napjainkra drasztikusan visszaesett az 1–2–3 tehenet tartó háztáji gazdaságok száma.
A tejfeldolgozó vállalatoknak nem érte meg sok ezer kistermelővel dolgozni, így lemondtak róluk. Szerencsésebb helyzet, amikor a kieső kisgazdaságok tejhozamát helyi farmok pótolják. Valójában az történt, hogy a nagyobb tejfeldolgozó cégek Magyarországról, Szlovákiából vagy éppen Ausztriából importálnak nagy mennyiségű nyerstejet.
Szőcs Imre egész nap a tehénfarmján tartózkodik
Fotó: Makkay József
Maros megye ilyen szempontból jó helyzetben van, hiszen tejtermelő farmjai biztosítják a nyersanyagot a tejipari cégek számára. Sok faluban az történt, hogy a 20–30 évvel ezelőtti kisgazdaságok tehénállománya nagyobb tehenészetekben „köszön vissza”. Ahogyan az a Marosvásárhelytől tíz kilométerre fekvő Somosdon is történt. A Nyárád menti faluban a rendszerváltás előtt 500–600 tehenet hajtottak ki minden reggel a legelőre.
Közülük az egyik a Szőcs-tehenészet, ahol a farmalapító Szőcs Imrével három fia – Imre, Áron és Péter – gazdálkodik vállvetve.
A Szőcs-farmról a Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró kiadványának február 24-ei számában olvashatnak.
Csíkszentsimonban a hit megtartó erejét állította középpontba az a kiállításmegnyitóval és filmbemutatóval egybekötött esemény, amely a 20. századi erdélyi egyházi személyek sorsát idézte meg.
A hawaii csirkemell egy igazi klasszikus: egyszerre sós a sonkától és a sajttól, és kellemesen édes az ananásztól. Ráadásul szupergyorsan elkészül, így tökéletes választás egy rohanós hétköznapra vagy egy lusta vasárnapi ebédre is.
Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
szóljon hozzá!