A dédmamája nyomdokaiba lépve a hímzésben teljesedik ki a kézművesség iránti vonzalma Sulyok Annának. A csíkszeredai édesanya legelső hímzett munkái éppen karácsonyi díszek voltak, és noha mára az otthonukban csupán néhány maradt ezekből, mivel elajándékozták mind, mindig kitalálnak olyan lakásdekorációkat, amivel az adventi időszakban az ünnepre hangolódhatnak.
2017. december 08., 16:312017. december 08., 16:31
2017. december 10., 01:302017. december 10., 01:30
Éveken át keresgélt Sulyok Anna, hogy megtalálja a hozzá illő kézműves tevékenységet
Fotó: Gecse Noémi
A dédmamája nyomdokaiba lépve a hímzésben teljesedik ki a kézművesség iránti vonzalma Sulyok Annának. A csíkszeredai édesanya legelső hímzett munkái éppen karácsonyi díszek voltak, és noha mára az otthonukban csupán néhány maradt ezekből, mivel elajándékozták mind, mindig kitalálnak olyan lakásdekorációkat, amivel az adventi időszakban az ünnepre hangolódhatnak.
2017. december 08., 16:312017. december 08., 16:31
2017. december 10., 01:302017. december 10., 01:30
Sulyok Annának mindig is egyik álma volt, hogy saját kezűleg készítsen különböző tárgyakat, és ne egy irodában ülve tologassa a papírokat. Olyan valamiben gondolkodott, amit szeret, amiben kiteljesedhet, ami egy darab belőle.
Éveken át keresgélt Sulyok Anna, hogy megtalálja a hozzá illő kézműves tevékenységet
Fotó: Gecse Noémi
Éveken át keresgélt, hogy megtalálja a számára megfelelő kézműves tevékenységet. A dédmamája, Lottika néni által készített hímzett abroszokat, terítőket, ágyneműket mai napig féltve őrzi, ünnepnapokon használja a család.
„Keresgéltem Öreg nagymamáról (így szólítottuk) fotókat, ahogy dolgozik, de nem találtam eddig. A családi elbeszélések szerint templomoknak dolgozott – oltárterítőket, zászlókat készített, valamint Felcsík és Alcsík számos családjában a lányoknak a stafírungját ő hímezte. Hímzésből és hagymatermesztésből tartotta el Madéfalván a négy árván maradt gyermekét.
A mintagyűjteménye megvan. Fehér hímzéssel, lyukhímzéssel, Richelieu-hímzéssel dolgozott. Én még nem tartok ott, de nagyon szeretném elsajátítani. Hímezni én már nem láttam, elromlott a látása, nem tudott dolgozni. De a ráncos, dolgos keze és a hangja (egy vers, amit sokszor elmondattam vele, és egy imádság) mind ott vannak az én hímzős történetemben is” – mesélte Anna.
Ritka ajándék a csipkés adventi koszorú
Fotó: Sulyok Anna
Lotti dédi hímzőgépe egy kézzel és lábbal működtetett masina, ami jelenleg is a tágabb család tulajdonában van. Anna az ötlet kipattanása után elkezdett keresgélni az interneten, és bizony az évek során a hímzőgépek is nagy átalakuláson mentek keresztül. Az ipari géptől a háztartási hímzőgépig mindenfélét lehet kapni, a modern gépeket már össze lehet kötni számítógéppel, digitálisak, egy speciális program segítségével fel lehet dolgozni bármilyen mintát.
Álmáról elsők között testvérének mesélt, aki biztatta, segítette a megvalósításban, társult egy barát is, így az ő segítségükkel megvásárolt egy kisebb gépet. Azóta testvére már fizikailag nincs közöttük, mégis Anna úgy ül a gép mellé, hogy tudja, hárman cserélik a cérnát a gépben.
A Sulyok családban már januártól készülnek a karácsonyra
Fotó: Sulyok Anna
„Kiválasztottunk egy olyan kategóriát, amely tudásban és árban is megfelelő volt, megrendeltük és megjött. Ez mind szép és jó, csakhogy mi egy garzonlakásban laktunk akkor, két gyerekkel, helyszűke és a macerás felszerelem-leszerelem, a ne-nyúlj-hozzá miatt ritkán volt működésben. Aztán átköltöztünk egy nagyobb lakásba, azt már úgy alakítottuk ki, hogy legyen nekem munkafelületem. Kényelmes, szeretek itt dolgozni. Jelenleg kényszerpihenőn vagyunk – én és a gép, de reménykedem, hogy hamarosan újra kattogunk majd” – fogalmazott.
Anna a gép szoftverét nem tudta megvásárolni, ezért kész mintákat vásárol – többnyire interneten keresztül rendeli, ezekből dolgozik. Nem egyszerű ugyanakkor a megfelelő cérnát, alapanyagokat sem beszerezni.
Igen keresettek a hímzett díszek
Fotó: Sulyok Anna
Első hímzett darabjai karácsonyi díszek voltak, az első után egyre több díszt készített, ismerősei pedig valósággal szétkapkodták. Rábólintott arra is, hogy rendelésre dolgozzon, viszont abból az lett, hogy december 23-án még a hímzőgép előtt ült, így aztán többet nem vállalt be ilyesmit. „Volt ez a karácsonyi projekt, az tetszett a családnak, barátoknak. Tetszik, hogy mindig alakul, mindenki hozzátesz valamit. Például egy karácsonyfadíszt, aminek akasztója van, fel lehet tenni a fára, de voltak olyan visszajelzések, hogy milyen jó lenne akasztó nélkül poháralátétnek, vagy ha levendulát tennék bele, akkor autóillatosító is lehetne. Tehát folyamatosan alakulnak ezek a tárgyak, és ezt én nagyon élvezem.
Volt egy másik ötletem is, arra is volt érdeklődő. Egy esküvőre hímzett ajándékot vittünk, ott látták mások, és kértek ők is” – magyarázta.
„Szakállnövelő” adventi Mikulás
Fotó: Sulyok Anna
A Sulyok család adventi, karácsonyi készülődésekor a lakás karácsonyi dekorációjában viszont nem a hímzett díszek dominálnak. Anna nevetve mesélte, „akárcsak más átlagos családban”, a gyerekei – a kilenc éves Rebeka, a hét éves Gergő és három és fél éves Dániel – már januártól készülnek karácsonyra. Van egy mágneses táblájuk, amelyre az egész éves kívánságlistát rögzítik.
Anna ugyan szeretné, ha minden évben kicsit másabb lenne a dekoráció, de a gyerekek ragaszkodnak a megszokott karácsonyi tárgyakhoz. Azért csak sikerül belopni valami újat, van, hogy az adventi naptár kapcsán – amely már volt kis zsákokból álló –, vagy előfordult, hogy éppen a Mikulás szakállát kellett „megnövelni” karácsonyig. A lakás karácsonyi hangulatának fokozásához az egész család besegít, Anna férje, Örs például tavaly egy hóembert varázsolt a bejárati ajtóra, melynek – tapasztalták – előnye, hogy nyáron sem olvad el. De volt olyan karácsonyi dekoráció, amely jóval szilveszter után is az ablakon díszelgett: a gyerekek által felragasztott papírból készült hópelyheket – a ragasztó jó minősége miatt – nehezen tudták eltávolítani.
Besegítenek a gyerekek az Angyalnak
Fotó: Sulyok Anna
Anna elmondta: egy ideje közösen díszítik fel a fát. Egyrészt azért, mert egyre nehezebb volt megoldani azt, hogy a gyerekek ne legyenek otthon, amikor díszítik, másrészt pedig a gyerekek kérték, hogy beszéljék meg az Angyallal, hogy ők is segíthessenek. Az ajándékokat már az Angyal hozza. S egyszer talán Lotti mama hímzőgépét is becsempészi a fa alá.
Fotó: Sulyok Anna
Fotó: Sulyok Anna
Fotó: Sulyok Anna
Fotó: Sulyok Anna
Fotó: Sulyok Anna
Fotó: Sulyok Anna
Fotó: Sulyok Anna
Fotó: Sulyok Anna
Fotó: Sulyok Anna
Fotó: Sulyok Anna
Fotó: Sulyok Anna
Fotó: Sulyok Anna
Fotó: Sulyok Anna
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!