
Becenevét, a Freddiet, még szülővárosában Gyergyószentmiklóson kapta tizenéves korában.
Fotó: Erdély Bálint Előd
Kilenc tetoválás van a testén, most éppen szőkén virít a feje, elektromos rollerrel jár, és nagyon odafigyel a ruházkodására. Barabás Árpád színművésszel ezúttal nem a színházról és a szerepekről, a díjakról és a rendezésről, hanem az öltözködésről, a „kinézetelről”, ezen belül cipőmániáról, a rollerről és exhibicionizmusról beszélgettünk.
2020. július 30., 18:332020. július 30., 18:33
2020. július 30., 19:052020. július 30., 19:05
Tíz éve a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház színművésze, de idejövetele előtt egy évvel súlyos színpadi baleset érte: Barabás Árpád bokaszalagjai annyira csúnyán elszakadtak, hogy egy műtét és több hónapos rehabilitáció után tudott ismét színpadra állni. Azonban ez olyanformán is befolyásolta a mindennapjait, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen lábbeliket hord – azoknak elsősorban kényelmesnek kell lenniük. A lábbeliket főleg internetről rendeli.
„Én Székelyudvarhely GDP-jét nem gazdagítom ebből a szempontból.
Ezt valaki egyszer mondta nekem, de mondtam, hogy nem, aztán átgondoltam és rájöttem, hogy de. Rengeteg cipőm van. Ugye gyermekkoromban nem lehetett, volt az a nyári tenisz vagy baszket-cipő, télen pedig a bakancs. A színművészeti főiskolán volt az első olyan helyzet, hogy kaptam pénzt, mert játszottam a színházban Kolozsváron, meg turnéztunk, és a napidíjból öltözködtünk. Mondjuk Pesten tízezer forintból a kilencvenes évek végén egy kiárusításkor jó cuccokat lehetett venni olcsón” – emlékszik vissza arra az időre.
Óra, karkötő, fülbevaló, tetoválás, (most éppen) szőke haj: ez mind Barabás Árpád
Fotó: Erdély Bálint Előd
„Pont annyira vagyok exhibicionista, mint amennyire nem” – vág bele ezzel kapcsolatosan a következő, kapcsolódó témába. Tény, hogy nem az ő száját halljuk a kocsmában, ennek rengeteg hátrányát is látta eddigi pályája során, nevezetesen azt, hogy a büfé mit tud csinálni a színészből. „Büfészínészt” – olyat, aki nagyon tehetséges, de sokkal jobban alakít a pult előtt, mint a színpadon.
Én amiről úgy látom, hogy nekem az jól áll, azt felveszem. Nyilván változik, ahogy öltözöm, de nem tudok beállni a mostani trendekbe, nem is nagyon akarok. Ahogy Coco Chanel mondta, a divat mulandó, a stílus örök. A divat az elmúlt tíz évben is nagyon sokat változott, csak hát a divattal az az egyetlen baj, hogy nem mindenkinek áll jól, ezt pedig lehet látni az utcán” – mélázik el Freddie, s rögtön mondja a rossz példát is. „Ha valaki felvesz mondjuk egy szűk, répa alakú farmert, de felette van egy nagy pocak, az bizony nem szép, de hát most mindenki ilyen bulldog lett. Lehet megfigyelni ilyen csávókat, hogy úgy néznek ki, mint a két pálcikára szúrt miccs a tányérban, mert a lábprogramhoz már nincs akarat. Ebből a szempontból nem hálás a divatot követni”.
Még a kávés csésze is jól áll a kezében
Fotó: Erdély Bálint Előd
Mondja a jó példát is: Rómában járva csak olyan embereket látott az utcán, hogy kivétel nélkül jól állt rajtuk a ruha, amit hordtak. „Rómában senki nem jár olyan ruhákban, mint itt vagy Magyarországon. Laza cuccokban járnak, stílusosan és ápoltan, férfiak és nők egyaránt. Mondjuk egy kigombolt fekete inghez hozzácsap egy színes sálat, és az pont úgy tökéletes. Elmegy melletted, és érzed, látod, hogy ez rendben van. Itt meg mindig van az a görcsös igyekezet, hogy jaj, én is vegyek már olyan cipőt...!”
Sportos rövidnadrágban, egyszerű fekete pólóban van, jól áll a kávéscsésze is a kezében. Kivillan az egyik tetoválása, összesen kilenc van belőle.
„Volt bennem és van bennem most is egy ilyen leszaromság. Befestem a hajamat mondjuk kékre, ha úgy szeretném, s este nem kell játszanom.
Ma már van olyan profi alapozó, ami eltakarja a tetoválást. Kipróbáltam, bekentem, működik. Másrészt meg ha felveszek egy inget és egy zakót, akkor ezekből semmi nem látszik.”
Részletesen bemutatja a tetkóit. A legrégebbi egy gekkó, majd az „fejlődött” tovább a jobb felkarján. Utána jött egy olyan forma, ami négy gyereke neveinek a kezdőbetűiből állt össze, ez is a felkarján van. Nagyon szereti az ókori Rómát „úgy, ahogy van”, annak kultúráját, így természetesen több latin nyelvű idézet (többek között Horatius) is került a bőrére, illetve a legújabb tetoválása egy viking minta a jobb alkarján. A legnagyobb tetkó a bal mellkasán van, ez egy olyan férfitest, amelynek kiszakad, kifröccsen a szíve.
Miért ne lehetne egy színésznek is tetoválása?
Fotó: Erdély Bálint Előd
Pár éve rendszeresen elektromos rollerrel közlekedik, elég feltűnő jelenség, de egyáltalán nem megy gyorsan és veszélyesen. Hogy honnan jött ez?
„Spontán volt. Tudtam, hogy létezik ilyesmi, de az anyagi lehetőségeim behatároltak egy bizonyos árkategóriába. A rollerem nemcsak olcsó, jó is: buta műszer, kijelzője sincs, de gyárilag harminc kilométert lehet menni egy töltéssel. A végsebessége 25 kilométer, de az pont elég, mert akkora sebességgel két kerékkel nagyon nagyot lehet esni, és csak egyszer” – avat be a részletekbe, de gyorsan hozzáteszi, hogy nem csak a környezettudatosság állíttatta fel a rollerre.
Nem csak a környezettudatosság állíttatta fel a rollerre
Fotó: Erdély Bálint Előd
„Nem vagyok Greenpeace-aktivista, de praktikus, nem szennyez, és nincsen autóvezetői jogosítványom. Tudom, hogy hasznos lenne, kényelmes lenne, de én ilyen buszos-vonatos színész-rendező vagyok. Meg tudnám csinálni, mert nálam hülyébbek is megcsinálták, de az az igazság, hogy engem annyira nem érdekel, hogy azt nem tudom elmondani. No meg annyi hülyét látok az utakon, mert az érettségi ajándék ma már nem a pecsétgyűrű, hanem a BMW – azzal pedig nem lehet ötvennel menni, ugye. Ez olyan, mint a divat és az öltözködés: az, hogy van pénzed, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ízlésed is van... Egyébként mindenki hordja azt, amiben jól érzi magát, és ne a görcsös divatkövetés legyen a szempont.”
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!