
Becenevét, a Freddiet, még szülővárosában Gyergyószentmiklóson kapta tizenéves korában.
Fotó: Erdély Bálint Előd
Kilenc tetoválás van a testén, most éppen szőkén virít a feje, elektromos rollerrel jár, és nagyon odafigyel a ruházkodására. Barabás Árpád színművésszel ezúttal nem a színházról és a szerepekről, a díjakról és a rendezésről, hanem az öltözködésről, a „kinézetelről”, ezen belül cipőmániáról, a rollerről és exhibicionizmusról beszélgettünk.
2020. július 30., 18:332020. július 30., 18:33
2020. július 30., 19:052020. július 30., 19:05
Tíz éve a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház színművésze, de idejövetele előtt egy évvel súlyos színpadi baleset érte: Barabás Árpád bokaszalagjai annyira csúnyán elszakadtak, hogy egy műtét és több hónapos rehabilitáció után tudott ismét színpadra állni. Azonban ez olyanformán is befolyásolta a mindennapjait, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen lábbeliket hord – azoknak elsősorban kényelmesnek kell lenniük. A lábbeliket főleg internetről rendeli.
„Én Székelyudvarhely GDP-jét nem gazdagítom ebből a szempontból.
Ezt valaki egyszer mondta nekem, de mondtam, hogy nem, aztán átgondoltam és rájöttem, hogy de. Rengeteg cipőm van. Ugye gyermekkoromban nem lehetett, volt az a nyári tenisz vagy baszket-cipő, télen pedig a bakancs. A színművészeti főiskolán volt az első olyan helyzet, hogy kaptam pénzt, mert játszottam a színházban Kolozsváron, meg turnéztunk, és a napidíjból öltözködtünk. Mondjuk Pesten tízezer forintból a kilencvenes évek végén egy kiárusításkor jó cuccokat lehetett venni olcsón” – emlékszik vissza arra az időre.
Óra, karkötő, fülbevaló, tetoválás, (most éppen) szőke haj: ez mind Barabás Árpád
Fotó: Erdély Bálint Előd
„Pont annyira vagyok exhibicionista, mint amennyire nem” – vág bele ezzel kapcsolatosan a következő, kapcsolódó témába. Tény, hogy nem az ő száját halljuk a kocsmában, ennek rengeteg hátrányát is látta eddigi pályája során, nevezetesen azt, hogy a büfé mit tud csinálni a színészből. „Büfészínészt” – olyat, aki nagyon tehetséges, de sokkal jobban alakít a pult előtt, mint a színpadon.
Én amiről úgy látom, hogy nekem az jól áll, azt felveszem. Nyilván változik, ahogy öltözöm, de nem tudok beállni a mostani trendekbe, nem is nagyon akarok. Ahogy Coco Chanel mondta, a divat mulandó, a stílus örök. A divat az elmúlt tíz évben is nagyon sokat változott, csak hát a divattal az az egyetlen baj, hogy nem mindenkinek áll jól, ezt pedig lehet látni az utcán” – mélázik el Freddie, s rögtön mondja a rossz példát is. „Ha valaki felvesz mondjuk egy szűk, répa alakú farmert, de felette van egy nagy pocak, az bizony nem szép, de hát most mindenki ilyen bulldog lett. Lehet megfigyelni ilyen csávókat, hogy úgy néznek ki, mint a két pálcikára szúrt miccs a tányérban, mert a lábprogramhoz már nincs akarat. Ebből a szempontból nem hálás a divatot követni”.
Még a kávés csésze is jól áll a kezében
Fotó: Erdély Bálint Előd
Mondja a jó példát is: Rómában járva csak olyan embereket látott az utcán, hogy kivétel nélkül jól állt rajtuk a ruha, amit hordtak. „Rómában senki nem jár olyan ruhákban, mint itt vagy Magyarországon. Laza cuccokban járnak, stílusosan és ápoltan, férfiak és nők egyaránt. Mondjuk egy kigombolt fekete inghez hozzácsap egy színes sálat, és az pont úgy tökéletes. Elmegy melletted, és érzed, látod, hogy ez rendben van. Itt meg mindig van az a görcsös igyekezet, hogy jaj, én is vegyek már olyan cipőt...!”
Sportos rövidnadrágban, egyszerű fekete pólóban van, jól áll a kávéscsésze is a kezében. Kivillan az egyik tetoválása, összesen kilenc van belőle.
„Volt bennem és van bennem most is egy ilyen leszaromság. Befestem a hajamat mondjuk kékre, ha úgy szeretném, s este nem kell játszanom.
Ma már van olyan profi alapozó, ami eltakarja a tetoválást. Kipróbáltam, bekentem, működik. Másrészt meg ha felveszek egy inget és egy zakót, akkor ezekből semmi nem látszik.”
Részletesen bemutatja a tetkóit. A legrégebbi egy gekkó, majd az „fejlődött” tovább a jobb felkarján. Utána jött egy olyan forma, ami négy gyereke neveinek a kezdőbetűiből állt össze, ez is a felkarján van. Nagyon szereti az ókori Rómát „úgy, ahogy van”, annak kultúráját, így természetesen több latin nyelvű idézet (többek között Horatius) is került a bőrére, illetve a legújabb tetoválása egy viking minta a jobb alkarján. A legnagyobb tetkó a bal mellkasán van, ez egy olyan férfitest, amelynek kiszakad, kifröccsen a szíve.
Miért ne lehetne egy színésznek is tetoválása?
Fotó: Erdély Bálint Előd
Pár éve rendszeresen elektromos rollerrel közlekedik, elég feltűnő jelenség, de egyáltalán nem megy gyorsan és veszélyesen. Hogy honnan jött ez?
„Spontán volt. Tudtam, hogy létezik ilyesmi, de az anyagi lehetőségeim behatároltak egy bizonyos árkategóriába. A rollerem nemcsak olcsó, jó is: buta műszer, kijelzője sincs, de gyárilag harminc kilométert lehet menni egy töltéssel. A végsebessége 25 kilométer, de az pont elég, mert akkora sebességgel két kerékkel nagyon nagyot lehet esni, és csak egyszer” – avat be a részletekbe, de gyorsan hozzáteszi, hogy nem csak a környezettudatosság állíttatta fel a rollerre.
Nem csak a környezettudatosság állíttatta fel a rollerre
Fotó: Erdély Bálint Előd
„Nem vagyok Greenpeace-aktivista, de praktikus, nem szennyez, és nincsen autóvezetői jogosítványom. Tudom, hogy hasznos lenne, kényelmes lenne, de én ilyen buszos-vonatos színész-rendező vagyok. Meg tudnám csinálni, mert nálam hülyébbek is megcsinálták, de az az igazság, hogy engem annyira nem érdekel, hogy azt nem tudom elmondani. No meg annyi hülyét látok az utakon, mert az érettségi ajándék ma már nem a pecsétgyűrű, hanem a BMW – azzal pedig nem lehet ötvennel menni, ugye. Ez olyan, mint a divat és az öltözködés: az, hogy van pénzed, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ízlésed is van... Egyébként mindenki hordja azt, amiben jól érzi magát, és ne a görcsös divatkövetés legyen a szempont.”
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!