
Püspökkenyér – ünnepre, hétköznapra
Fotó: Erdély Bálint Előd
Azok tudják igazán, mit jelent egy évre beosztani egy-két véka diót, akiknek nem volt diófájuk. A Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró melléklete székelyszentmihályi dióbetakarításra invitálja olvasóit.
2019. december 11., 14:452019. december 11., 14:45
2019. december 11., 14:462019. december 11., 14:46
Tófalvi Tamás székelyszentmihályi unitárius lelkész elmondása szerint az egyházközség diófáit a nőszövetség tagjai gondozzák, ők gereblyézik össze a leveleket is, így a terméssel is maguk gazdálkodnak. Utolsó szemig fel is szedik, hogy ne vesszen oda az avarban. Az asszonyoktól tudjuk, hogy másfél veder egy véka. Jól meg kell dolgozni ezért. Idén ősszel nem volt kellő időben eső, nem tudott lehullani a termés, aztán egy szeles napon tokostul potyogott le a zizegő, páratlan illatot árasztó levelek közé – tapogatózni kellett, hogy megtalálják.
Örök kedvenc a rumos teával átitatott lapok közé vastagon kent diókrémes torta
Fotó: Erdély Bálint Előd
Ki (nem) kér egy szelet grillázstortát?
Fotó: Erdély Bálint Előd
Ha időnap előtt megcsípi a hideg, rásül a burok, és „ezzel a feketével” sok dolog van. Ha nagyon rá van sülve, a dióbél nem is fogyasztható – osztották meg tapasztalataikat a diószedők, míg a templom- és kántorkerti öreg diófák alatt gyűjtögették a termést. Mindig értékesítik, és valami köz- és kisközösségi hasznú célra fordítják. Idén például a dióbél árából új halottaszászlót készíttetnek az 1963-as, nehezen mozgatható helyébe.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!