Előhozza a félelmeket: Ford Fiesta (2006)

Tizennégyéves használt autónál soha nincs garancia a problémamentes működésre – így van ez a kipróbált, elvileg mindössze 175 ezer kilométert futott Fiestával is, amely a vagány megjelenés és az elpusztíthatatlan Duratec benzinmotor ellenére megtréfálhatja a tulajdonosát.

Akad néhány típushiba

A „korabeli” városi miniken használt hátsó, ablak mellé „ültetett” csíklámpákkal a Fiesta noha nem tűnt ki markánsan az azonos külalakkal csatába küldött Opel Corsa és Fiat Punto mellett, mégis felnőttesebbnek és minőségibbnek hatott, mint riválisai.

Azonban a Fiestának is megvoltak – és vannak – a maga hibái, mint például a gyengén illesztett külső műanyag elemek, amelyek idővel meglazulhatnak, majd nemes egyszerűséggel leválhatnak, de sok fejfájást okozhat a rosszul illesztett olajteknő, a meghibásodásra fokozottan hajlamos lambda-szonda, továbbá a lengéscsillapítók is hamar „elfáradnak”.

Az 1,25-ös, 16 szelepes, tehát elvileg valóban örök életű, hetvenöt lóerős benzinmotor alapjárati gyújtáskimaradása rendkívül kellemetlen, főleg rapszodikussága miatt – előjöhet egyszerű városi poroszkálás közben villanyrendőrnél megálláskor, tolatáskor, parkoláskor, gyakorlatilag bármikor, amikor üresbe kerül a váltókar, vagy egy-két másodpercnél hosszabb ideig marad a láb a kuplungpedálon. Érdemes vásárlás előtt hosszabb próbaútra menni, hideg és üzemmeleg motornál is megvizsgálva, hogy jelentkezik-e a probléma. A csomagtér illesztéseit és a kalaptartót is kötelező részleteiben átnézni, álló helyzetben és menet közben is – a lazuló elemek elképesztő zajorgiát képesek csapni az utastérben.

Frissítve, puhítva

Az említett esetleges bökkenők miatt nem érdemes hátat fordítani a Fiestának, mert amennyiben minden klappol a kiszemelt géppel, könnyen megszerethető társ válhat belőle.

A 2006-ban arculatfrissítésen átesett Ford a korábbi malomkerék méretű műanyag felületek egy részét kellemes puha borításra cserélte, igaz, a légbeömlőknél és a gyengébben felszerelt modelleknél tetten érhető egy adag költséghatékonyság.

A vezetői pozíció rendben van, kár, hogy az első ülések ülőlapja rövid, a székek párnázása sem tökéletes, és az oldaltartás is lehetne jobb – de ne feledjük, egy relatív olcsó tömegmodellről van szó, amelynél nem feltétlenül az úri kényelem volt az elsődleges szempont. Meglepően nagy ellenben a fejtér, sőt még a hátsó üléseken sem feltétlenül kell kétrét görnyedve feszengeni – már amennyiben nem hórihorgas a pilóta. A csomagtér jelképes, alaphelyzetben 284 liter, a hátulról burkolatlan, de legalább osztottan dönthető ülésekkel a tér 947 literig növelhető.

Suhan, de nem vágtat

Az 1,25 literes, soros négyhengeres, atmoszferikus FUJA kódjelű benzinmotor igazi tizenhatszelepes módjára csak közepes fordulatszámról lódítja a kasztnit, az alig egytonnás önsúly miatt az ötezres percenkénti fordulatszámon leadott maximális hetvenöt lóerő is elégnek tűnik – legalábbis egyenes úton, emelkedőn hamar elfogy a szufla, a 110 newtonméternyi forgatónyomaték sem képes csodákra.

Az 1242 köbcentiméterbe ügyes pedálkezeléssel elég 5,5 liternyi üzemanyagot juttatni száz kilométeren, de állandó klímázással, lendület miatt magasan tartott fordulatszámmal is nehéz 8 liter fölé hajszolni az étvágyat. Ízlés, illetve megszokás kérdése, de a kormányzás lehetne közvetlenebb, a szervórásegítés pedig erősebb, hiába a csupán 175-ös szélességű abroncsok, városban a karizmok dolgozni fognak egy-egy szűkebb kanyarvételkor. Az elöl hűtött tárcsákkal, hátul dobbal dolgozó kétkörös fékrendszer cseppet sem alulméretezett.

A futómű is átlagon felüli, ne feledjük, annak a Focusnak a kistestvéréről van szó, amely kategóriabajnok rendszerrel kínálta – és kínálja azóta is – a négykerekűt. A hangolás semleges, a rugóutak enyhén rövidek – könnyen felüt keresztbordákon –, kanyarban könnyen íven tartható. Dízelmotorral már orrnehéz. Az ötfokozatú kéziváltó ennyi kilométer után sem mutatja fáradás jeleit, a szokatlan, műanyag, redőnyös kulissza mögött dolgozó szerkezet nagyszerű.

Inkább a régebbi

A Fiesta ezen generációja érdekes módon olyan autó, amelynél talán jobb a ráncfelvarrás előtti verziót (2002–2005) venni, még akkor is, ha több a kemény plasztik benne. Az 1,25-ös motor alternatívájaként az 1,3-as, nyolcszelepes Duratec jöhet szóba, ennyi idősen az 1,4-es közös nyomócsöves dízelek kerülendők – akárcsak azok a modellek, amelyek egy-egy telephelyen több hónapot álltak mozdulatlanul.

A kis Ford legfőbb hátránya, hogy vásárláskor előhozza a félelmeket – igaz, sokszor alaptalanul, de vásárlás előtt kötelező átvizsgáltatni egy szakszervizzel. Sokat spórolhatunk.

Ford Fiesta 1.25 Duratec 75 LE (2006)