Pokoli az időjárás. A napsütéses délelőttöket a menetrendszerűen érkező, rittyegő, zivataros erős idők követik. E havi túránk a torjai Büdös-hegy keleti lejtőjén tátongó Gyilkos-barlangot, a Madártemetőt és a szortyogókban, kotyogókban gazdag Buffogó tőzeglápot jártuk körbe.
2018. június 15., 16:492018. június 15., 16:49
2018. június 15., 16:532018. június 15., 16:53
Buffogó: lobogó, fortyogó, dobogó, posszogó, rotyogó, puffogó, hortyogó, bugyogó, buzogó, szortyogó, süllögő gázömlések
Fotó: Jánosi Csaba
Pokoli az időjárás. A napsütéses délelőttöket a menetrendszerűen érkező, rittyegő, zivataros erős idők követik. E havi túránk a torjai Büdös-hegy keleti lejtőjén tátongó Gyilkos-barlangot, a Madártemetőt és a szortyogókban, kotyogókban gazdag Buffogó tőzeglápot jártuk körbe.
2018. június 15., 16:492018. június 15., 16:49
2018. június 15., 16:532018. június 15., 16:53
Bárhová is indulunk gépkocsival kirándulni, érezzük a birodalom útjainak elhanyagoltságát. Nincs ez másként, ha a ritka természeti értékekben gazdag Csomád-Büdös-Bálványos-hegységet akarjuk megközelíteni. Nem fanyalgunk. A természetjárás nincs időhöz, időjáráshoz és tengelytöréshez kötve.
Buffogó: lobogó, fortyogó, dobogó, posszogó, rotyogó, puffogó, hortyogó, bugyogó, buzogó, szortyogó, süllögő gázömlések
Fotó: Jánosi Csaba
Korábban már bejárt és leírt pokol tornácán, a torjai Büdös-barlang előtt elhaladó meredek ösvényt követjük, amelyet a magas szürkésfehér törzsű sudár bükkök lombkoronája árnyékol. Fény és árnyék játéka fárasztja a szemünket. Gondolatban Jókai Mór Bálványosvár című regényének a soraira gondolunk:
Nyugatról elnézve, a vár fokáról meg lehet látni a pokol tornácát. (...) Annak a rettenetes vidéknek a tájékára sem jó menni; mert az egész átelleni hegyet uralja a Dromó ördög.”
Méretes acsalapuk között járunk
Fotó: Jánosi Csaba
Némi körültekintéssel továbbhaladunk. A sűrű fiatal bükkösben vágott csapáson balra térünk, s „egymásra hányt düledező sziklák romhalmaza” között kapaszkodunk fel a pokol kapujához, a Gyilkos-barlang bejáratához. Teleki Domokos, aki a 18. század végén járta be az utóvulkáni működésekben gazdag Büdös-hegyet, a következő névmagyarázatot vetette papírra: „Gyilkosnak nevezik, mivel egy ember, aki bele ment, ott vesztette hirtelen életét.” Kisgyörgy Zoltán geológus véleményét osztjuk mi is:
A Buffogó tőzegláp 925 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el
Fotó: Jánosi Csaba
„A többi büdös-hegyi barlanggal ellentétben falait a szén-dioxid szintje alatt nem színezi sárgára a kén, csak az üreg legalján van kénes bevonat.
Általában a gázszínt egy vonalban van a bejárati nyílás aljával. Valószínű, hogy nevét is azért kapta, mert ebben a barlangban több halálos eset történt.”
A torjai Büdös-hegy keleti lejtőjén tátongó Gyilkos-barlang
Fotó: Jánosi Csaba
A sötéten tátongó pokol kapujától balra látható a mély tölcsérszerű Madártemető. Ha nyitott szemmel járjuk körbe a Büdös-hegyet, a vulkáni és az üledékes, kárpáti homokkő kőzetek határán, feltűnnek az emberi kéz nyomai.
A Szent Annát védőszentjükként tisztelő kénbányászok csákányai mélyítették ki a Gyilkos-barlangot és a Madártemetőt, amelynek gyilkos voltáról így ír Jósika Miklós Az Adoriánok és Jenők című drámájában: „Mi leheli fel azt a haláladó léget, onnan a szikla mélyéből, amitől még a felette átrepülő madár is leesik? Kinek a szavára nyílt meg ez az üreg, amibe ember ha belépett, többé vissza nem tér.”
A Gyilkos-barlang
Fotó: Jánosi Csaba
A Jósika Miklós által felvetett kérdésre természettudományos érvekkel próbálunk válaszolni. Karátson Dávid budapesti vulkanológus szerint közel 700 ezer évvel ezelőtt kitört Büdös-hegy lassan kihűlő magmakamrájából felszálló széndioxidgáz táplálja a Büdös-hegy büdösgödreit.
Egyszerűen. Mély árkot ásott. A kitermelés után visszatemette, s így ismét csapdát állított a kénhidrogén tartalmú széndioxidgáznak. Felszínközelben levegővel kicsapatták a sárgás termésként. Elhagyjuk a több tucat madártetemet rejtő Madártemetőt, s a reszkető gyilkos gázt lehelő barlangot. A széndioxidgázzal együtt ereszkedünk alá a hegy lejtőjén, s a Buffogó láp irányába kanyargó ösvény követjük.
Buffogó lápja
Fotó: Jánosi Csaba
A Büdös-hegy és Géczi-bérc által közrezárt völgykatlanban, a Bálványos-patak forrásvidékét képezi a bájos, alig egy hektár kiterjedésű jellegzetes Buffogó ingóláp. A Vinca Minor Egyesület által gondozott, Buffogó tőzegláp nemcsak vulkáni utóműködésekben, lobogó, fortyogó, dobogó, posszogó, rotyogó, puffogó, hortyogó, bugyogó, buzogó, szortyogó, süllögő gázömlésekben gazdag, hanem ritka jégkorszaki maradványnövényekben is. Amíg a láp buja növényvilágát csodáljuk, vagy a lábunkat vontatjuk a medencében, addig a mart alatti „kotyogóból” kávézhatunk.
Kereklevelű harmatfű
Fotó: Jánosi Csaba
A láp növényvilágát Jánosi Ibolya botanikus ismerteti: „A források körül az eutrofikus lápokra jellemző növények fordulnak elő: hamvas éger, rezgő nyár, keskenylevelű gyapjúsás, legyező bajnóca, ördögharaptafű, macskagyökér, szibériai hamuvirág (...). A domborúbb, tőzegláp jellegű helyeken a tőzegmoha-párnácskákat teszi színessé, változatossá a hüvelyes gyapjúsás, a tőzegmámorka, a tőzegáfonya és a kereklevelű harmatfű.” A láp központi részén buffogó természetes fürdőmedence barnás-feketés vize a kalciumszulfátos vizek csoportjába sorolható. A tölgyfapadlós tanösvényről kényelmes a lábáztatás. A láp peremét borító acsalapus, ördögbordás növénytársulás a karbon kort idézi.
A felettünk tornyosuló sötét fellegek indulásra késztetnek. Esőernyő gyanánt méretes acsalaput „húzunk fel.”
Borvizes medence
Fotó: Jánosi Csaba
Tanösvény
Fotó: Jánosi Csaba
Foltos kosbor
Fotó: Jánosi Csaba
Árnyas sétány
Fotó: Jánosi Csaba
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!