Pokoli az időjárás. A napsütéses délelőttöket a menetrendszerűen érkező, rittyegő, zivataros erős idők követik. E havi túránk a torjai Büdös-hegy keleti lejtőjén tátongó Gyilkos-barlangot, a Madártemetőt és a szortyogókban, kotyogókban gazdag Buffogó tőzeglápot jártuk körbe.
2018. június 15., 16:492018. június 15., 16:49
2018. június 15., 16:532018. június 15., 16:53
Buffogó: lobogó, fortyogó, dobogó, posszogó, rotyogó, puffogó, hortyogó, bugyogó, buzogó, szortyogó, süllögő gázömlések
Fotó: Jánosi Csaba
Pokoli az időjárás. A napsütéses délelőttöket a menetrendszerűen érkező, rittyegő, zivataros erős idők követik. E havi túránk a torjai Büdös-hegy keleti lejtőjén tátongó Gyilkos-barlangot, a Madártemetőt és a szortyogókban, kotyogókban gazdag Buffogó tőzeglápot jártuk körbe.
2018. június 15., 16:492018. június 15., 16:49
2018. június 15., 16:532018. június 15., 16:53
Bárhová is indulunk gépkocsival kirándulni, érezzük a birodalom útjainak elhanyagoltságát. Nincs ez másként, ha a ritka természeti értékekben gazdag Csomád-Büdös-Bálványos-hegységet akarjuk megközelíteni. Nem fanyalgunk. A természetjárás nincs időhöz, időjáráshoz és tengelytöréshez kötve.
Korábban már bejárt és leírt pokol tornácán, a torjai Büdös-barlang előtt elhaladó meredek ösvényt követjük, amelyet a magas szürkésfehér törzsű sudár bükkök lombkoronája árnyékol. Fény és árnyék játéka fárasztja a szemünket. Gondolatban Jókai Mór Bálványosvár című regényének a soraira gondolunk:
Nyugatról elnézve, a vár fokáról meg lehet látni a pokol tornácát. (...) Annak a rettenetes vidéknek a tájékára sem jó menni; mert az egész átelleni hegyet uralja a Dromó ördög.”
Méretes acsalapuk között járunk
Fotó: Jánosi Csaba
Némi körültekintéssel továbbhaladunk. A sűrű fiatal bükkösben vágott csapáson balra térünk, s „egymásra hányt düledező sziklák romhalmaza” között kapaszkodunk fel a pokol kapujához, a Gyilkos-barlang bejáratához. Teleki Domokos, aki a 18. század végén járta be az utóvulkáni működésekben gazdag Büdös-hegyet, a következő névmagyarázatot vetette papírra: „Gyilkosnak nevezik, mivel egy ember, aki bele ment, ott vesztette hirtelen életét.” Kisgyörgy Zoltán geológus véleményét osztjuk mi is:
A Buffogó tőzegláp 925 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el
Fotó: Jánosi Csaba
„A többi büdös-hegyi barlanggal ellentétben falait a szén-dioxid szintje alatt nem színezi sárgára a kén, csak az üreg legalján van kénes bevonat.
Általában a gázszínt egy vonalban van a bejárati nyílás aljával. Valószínű, hogy nevét is azért kapta, mert ebben a barlangban több halálos eset történt.”
A torjai Büdös-hegy keleti lejtőjén tátongó Gyilkos-barlang
Fotó: Jánosi Csaba
A sötéten tátongó pokol kapujától balra látható a mély tölcsérszerű Madártemető. Ha nyitott szemmel járjuk körbe a Büdös-hegyet, a vulkáni és az üledékes, kárpáti homokkő kőzetek határán, feltűnnek az emberi kéz nyomai.
A Szent Annát védőszentjükként tisztelő kénbányászok csákányai mélyítették ki a Gyilkos-barlangot és a Madártemetőt, amelynek gyilkos voltáról így ír Jósika Miklós Az Adoriánok és Jenők című drámájában: „Mi leheli fel azt a haláladó léget, onnan a szikla mélyéből, amitől még a felette átrepülő madár is leesik? Kinek a szavára nyílt meg ez az üreg, amibe ember ha belépett, többé vissza nem tér.”
A Gyilkos-barlang
Fotó: Jánosi Csaba
A Jósika Miklós által felvetett kérdésre természettudományos érvekkel próbálunk válaszolni. Karátson Dávid budapesti vulkanológus szerint közel 700 ezer évvel ezelőtt kitört Büdös-hegy lassan kihűlő magmakamrájából felszálló széndioxidgáz táplálja a Büdös-hegy büdösgödreit.
Egyszerűen. Mély árkot ásott. A kitermelés után visszatemette, s így ismét csapdát állított a kénhidrogén tartalmú széndioxidgáznak. Felszínközelben levegővel kicsapatták a sárgás termésként. Elhagyjuk a több tucat madártetemet rejtő Madártemetőt, s a reszkető gyilkos gázt lehelő barlangot. A széndioxidgázzal együtt ereszkedünk alá a hegy lejtőjén, s a Buffogó láp irányába kanyargó ösvény követjük.
Buffogó lápja
Fotó: Jánosi Csaba
A Büdös-hegy és Géczi-bérc által közrezárt völgykatlanban, a Bálványos-patak forrásvidékét képezi a bájos, alig egy hektár kiterjedésű jellegzetes Buffogó ingóláp. A Vinca Minor Egyesület által gondozott, Buffogó tőzegláp nemcsak vulkáni utóműködésekben, lobogó, fortyogó, dobogó, posszogó, rotyogó, puffogó, hortyogó, bugyogó, buzogó, szortyogó, süllögő gázömlésekben gazdag, hanem ritka jégkorszaki maradványnövényekben is. Amíg a láp buja növényvilágát csodáljuk, vagy a lábunkat vontatjuk a medencében, addig a mart alatti „kotyogóból” kávézhatunk.
Kereklevelű harmatfű
Fotó: Jánosi Csaba
A láp növényvilágát Jánosi Ibolya botanikus ismerteti: „A források körül az eutrofikus lápokra jellemző növények fordulnak elő: hamvas éger, rezgő nyár, keskenylevelű gyapjúsás, legyező bajnóca, ördögharaptafű, macskagyökér, szibériai hamuvirág (...). A domborúbb, tőzegláp jellegű helyeken a tőzegmoha-párnácskákat teszi színessé, változatossá a hüvelyes gyapjúsás, a tőzegmámorka, a tőzegáfonya és a kereklevelű harmatfű.” A láp központi részén buffogó természetes fürdőmedence barnás-feketés vize a kalciumszulfátos vizek csoportjába sorolható. A tölgyfapadlós tanösvényről kényelmes a lábáztatás. A láp peremét borító acsalapus, ördögbordás növénytársulás a karbon kort idézi.
A felettünk tornyosuló sötét fellegek indulásra késztetnek. Esőernyő gyanánt méretes acsalaput „húzunk fel.”
Borvizes medence
Fotó: Jánosi Csaba
Tanösvény
Fotó: Jánosi Csaba
Foltos kosbor
Fotó: Jánosi Csaba
Árnyas sétány
Fotó: Jánosi Csaba
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!