Elfeledett erdélyi famatuzsálem: a tiszafa

Ugyanis az történik, hogy a fában lévő taxin méreg nagyfokú ellenállást biztosít bárminemű gomba vagy kártevő rovarral szemben. A Gyergyóban a gyakori Tiszás, Tiszapatak helynevek is az egykor jelentős gyakoriságát bizonyítják. A földben maradt régi csutakok körül tavasszal, hóolvadáskor a hó színe vörös árnyalatú lesz. Így lehet megtalálni. A legtöbb csutak a tölgyesi erdőkből került felszínre.

A tiszafa (Taxus baccata) a tiszafafélék (Taxaceae) családjába, a Taxus nemzetségbe tartozik. Ez a nemzetség legismertebb fája. A magyar szakirodalom közönséges tiszafa néven ismeri. Őshonos egész Európában, kisebb mértékben előfordul Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában, a Kaukázusban is. Lassan növő, igen hosszú életű fa. Egyes feltételezések szerint az 5000 éves kort is megéri. Közepes hőigényű, árnyéktűrő, közepes termetű fafaj, magassága ritkán haladja meg a 20 métert. Törzse ormós, kérge vékony, barnás-vörös, szalagokban hámló. Lapos tűlevelei felül sötétzöldek, alsó részükön világoszöld színűek, két enyhe fehéres csíkkal. A fehér fenyő tűihez hasonlítanak, de azoktól eltérően puhák, nem szúrnak. Egy síkban, fésűsen helyezkednek el az ágakon. Koronája nagyon sűrű, erőteljes.

Kedveli az árnyékos hegyoldalakat, a magas páratartalmú környezetet. Diszperz jellegű, nem állományalkotó fafaj, a mai erdőkben ritka. Ma kb. 200 kertészeti változata ismert, de mi az őshonos, természetben megtalálható tiszafáról beszélünk.

Kétlaki fa. Ez azt jelenti, hogy külön-külön egyedeken nőnek a porzós és a termő virágok. Termése élénk piros 8-15 mm hosszú álbogyó, amelyben 4-5 mm átmérőjű, kerek kemény mag található. Ez az álbogyót körülvevő piros magköppeny (arilus) az egyedüli nem mérgező része a tiszafának. Ezt a madarak a maggal együtt megeszik, amely ürülékükkel együtt távozik, biztosítva a fajfenntartást. A mesterségesen elvetett magok későn csiráznak (2-3 év).

A piros magköpeny kivételével az egész fa egy taxin nevű mérgező anyagot tartalmaz. Ez a melegvérű állatok szívműködését és légzését bénítja. Erre a méregre a legérzékenyebbek a lovak.

A tiszafa fája, lassú növekedése eredményeképp rendkívül kemény, tömör. Keresztmetszetben a fatest belső sötétebb része a geszt, a külső világosabb része a szijács. A gesztes rész tartósabb, keményebb, tömörebb, jobb műszaki tulajdonságú.

Mire (lenne) jó a tiszafa?

A tiszafa apró növésű nagyon kemény vöröses fája a legdekoratívabb európai fafaj. A legelőkelőbb műbútorasztalos munkák, szobrok keresett nyersanyaga. Ez a nagyon finom szövetű tömörfa lehetővé teszi a legapróbb részletek kifaragását is lepercenések és repedések nélkül. A Révai lexikon szerint, a könyvnyomtatás történetének volt egy olyan időszaka – Guttenberg előtt – amikor a betűk fából készültek (valószínűleg tiszafából). Így nyomtattak szentképeket, bibliai idézeteket, játékkártyákat stb. Guttenberg érdeme abban állt, hogy neki sikerült a fa betűket öntöttekre cserélni.

Gyergyóban, ahol a talált csutakok alapján a tiszafának egykor jelentős előfordulása volt, Tarisznyás Márton művei szerint nagy szerepet játszott a vízi építkezések terén (malmok, vízifürészek, gátak stb).

Bevésve az 1763-as évszám látható. A fa állapota most is kitűnő, igazolva e fafaj nagyfokú időjárásállóságát. Méreganyagából újabban sejtburjánzást gátló, rákellenes gyógyszert fejlesztettek ki.

Háborúkat döntött el

A lőfegyverek megjelenése előtti évezredekben – az európai országokban – az íjgyártás legfontosabb nyersanyaga volt. Ez elsősorban a rendkívüli rugalmasságának köszönhető. Eltérően az ázsiai népek – így az ősmagyarok – fából, állati inakból, csontból stb készült, úgynevezett összetett
íjaitól, az európai tiszafaíjakat a szakirodalom tömörfa íjakként tartja számon. Ezek nehezebben kezelhetők, de nagyobb átütő erejűek voltak, mint az ázsiai társaik. El lehet képzelni, hogy egy százezres létszámú hadsereg felszereléséhez mennyi tiszafára volt szükség.