Élete a mozgás: a klubhűség példaképe Tálas Huba kézilabdás

Huszonhat-huszonhét évesen külföldi klubok is megkerestek, de nem kaptam olyan konkrét ajánlatot tőlük, mint a KC-tól. Ez a klub folyamatosan fejlődni akart, mindig volt egy magas célja, és ez nekem vonzó volt.

– Az elmúlt években jól szerepelt a csapat az alapszakaszban, az egyenes kiesési rendszerben viszont rendre korán elbukott.
– Nyertünk már alapszakaszt is, ám rögtön a Tordával szemben kiestünk. Eddig nem kedvezett nekünk a rájátszás. Remélem, idén sok edzésmunkával elérjük azt, hogy a végelszámolásnál dobogóra állhatunk.

– Sok játékos és új edző érkezett a nyáron. Mi a cél?
– Most a csapategységet, a védekezést és támadást, a játékosok közti kapcsolatokat kell kiépíteni. Az út elején vagyunk, de kezdünk összeszokni. A csapat hatvan percen keresztül harcol, és sosem adja fel. Az a legfontosabb, hogy a rájátszásban jöjjön ki az, amiért egész évben dolgozunk. Hét év után Vlad Cabát Dragan Djukics váltotta. Nagyon szigorú, az edzéseken és a mérkőzéseken is maximális fegyelmezettséget vár el, jól irányítja a csapatot, szerintem tavasszal leszünk igazán erősek.

– Két éve már az SZKC csapatkapitánya. Mivel jár ez a cím?
– Sokat beszélgetek a fiúkkal, tartom a kapcsolatot a vezetőséggel, jó hangulatot teremtek az öltözőben, az apróbb problémákat megoldom, hogy a meccs időpontjáig mindenki felejtsen el mindent, és csak a játékra tudjon összpontosítani. Eddig még nem volt komolyabb öltözői gond, hiszen nem engedjük addig elfajulni a dolgokat. A kereten belül nincs klikkesedés: amíg kapitány vagyok, nem engedhetem ezt meg. Egy csapatot alkotunk, együtt harcolunk, együtt örülünk az eredményeknek, vagy együtt búslakodunk vereség esetén.

– A román válogatott élére Xavier Pascualt nevezték ki. Az Eb-selejtezőkben jól kezdett a csapat, ám mégis lemaradt a kontinensviadalról.
– A Barcelona edzője szerintem a világ egyik legjobbja. Jól indított a válogatottal, ám nem sikerült kijutni az Európa-bajnokságra. Neki nem ez volt a fő célkitűzése, hanem az, hogy kivigye a 2020-as tokiói olimpiára a válogatottat. A jó kezdés után elhittük, hogy kijutunk, ám kaptunk két pofont, és nem jött össze. Még nem volt elég ideje a csapatot összerakni támadásban és védekezésben egyaránt. A játékosok sincsenek annyira felnőve ahhoz a szinthez, amit ő elvár. Bízom benne, hogy kiviszi az olimpiára a válogatottat.

– Telik az idő. Mi következik a kézilabda után?
– Tavaly megnősültem, a feleségem még tanul, van még három éve a marosvásárhelyi fogorvosi egyetemen. Én még akarok kézilabdázni, ám közben a családalapítás is előtérbe kerül, gyereket akarunk vállalni. A továbbtanulás is képben van, hogy esetleg majd ifjúsági edző legyek, de mindenképpen sokkal több időt akarok együtt tölteni a családommal. Feleségemmel hetente két-három napot tudunk együtt lenni. Közösen döntöttünk így, ezért jóban-rosszban kitartunk egymás mellett.