Élet emlékek nélkül: önazonosságát kutatja Kulcsár Géza

Aztán ebben a hajlékban található a ditrói kéttornyú templom miniatűrje, de nem akárhogyan kiállítva: egy forgatható kerekasztalon, hogy a kíváncsi minden oldalról szemügyre vehesse a katedrálist. Billeg is az asztal, de okkal, mert meglódításakor szólalnak meg a tornyokba rejtett harangok. Aki a gazda biztatására kinyitja a kétujjnyi templomajtót, odabent is van mit látnia: házi szőtt szőnyegek vezetik a tekintetet az oltárig. Szentségimádás van éppen. Minderre a ráadás, hogy az eszes ember úgy helyezte el a technika vívmányát, hogy a templomból szól a Mária Rádió.

Orvosi papírokból és elmesélésekből tudja, mi történt 2001. május 18-án este fél tizenegykor. A gyergyócsomafalvi Apicom cégtől műszak lejártával hazafelé tartott motorbiciklijén. Egy szemtanú szerint Gyergyóalfaluban „két jókedvű ember lábbal hajtós biciklivel haladt az úton, az egyik elesett, ki, az úttestre.” Közvetlen utánuk jött motorral Kulcsár Géza, és hogy a földön fekvőt el ne gázolja, nagyot fékezett, repült, és a fejére esett.

A baleset után halálhíre ment Gyergyó-szerte, így még nagyobb örömmel köszöntötték „ismerősei” a lábadozót. Így szerzett tudomást arról, hogy korábban számos famegmunkáló gépet készített, Gyergyótól Csíkig gattereken szerepel a monogramja, vállalt villanyszerelést, fürdőszoba-felújítást. De azt is visszahallotta, amikor nem dicsérték, leértékelték. Akármi is az igazság, cáfolni képtelen. Az biztos, hogy a második életében voltak nehézségek bőven. Házassága megromlott, ma már azt mondja, neki se felesége, se gyerekei nincsenek.

 A „semmi ember”

Tizenegy éve, hogy Gyergyószentmiklósról, a Bucsin negyedi lakásból hazaköltözött ditrói édesanyjához. Az azóta elhunyt idős asszony tanította meg újra írni, olvasni. „Egyszer szinte nyaklevest is kaptam, úgy felbosszantottam a figyelmetlenségemmel” – emlékszik véndiák korára Kulcsár Géza. Szintén az édesanya – látva fia árvaságát az ismeretlen-emléktelen életében – biztatta, menjen el Marosvásárhelyre, keresse meg az ott élő, balesetkor mellette álló rokonokat és műtőorvosát. Így tisztultak lassan a baleset körülményei, de sok hiányzott még a múltból.

Az emlékek meglelése mellett még szeretne valamit: készíteni magának egy faesztergát. Olyat, amilyenből másoknak már többet is készített. Egyetlen akadály tartja vissza az alkotásban: nem emlékszik, hogyan kell a gépet összerakni, mástól meg nem akar segítséget kérni. „Ha én egyszer tudtam, kell annak sikerülnie újra” – hajtogatja. Tervei és jó emberek tartják benne a lelket. Ha a keserve eluralkodik rajta, jöhetnek a vésők, s talán egyszer a saját készítésű faeszterga is segíti a vigasztalódásban.

Ezt is jó, ha tudja az, aki portája előtt hüledezve megáll.