
A kaptárak ellenőrzésével Bea asszony a tavaszi hordásra készíti elő méhállományát
Fotó: Makkay József
A száz család méhet tartó Țica Beatrice siteri méhészasszony a méhészeti termékek egyik legismertebb kiskereskedője Nagyváradon és környékén. A tanári diplomával rendelkező négygyerekes hölgy 17 éve gondolt egy merészet és nagyot, és belevágott a méhészetbe. Azt vallja, hogy ez volt élete egyik legjobb döntése. A Székelyhon legfrissebb számának Erdélyi Gasztró mellékletében róla olvashatnak.
2021. március 17., 09:412021. március 17., 09:41
A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem filológia szakán román nyelvtanári diplomát szerzett Țica Beatrice egy ideig óvónőként, majd szerkesztőként dolgozott, mígnem
Az ipari alpinistaként dolgozó férje is támogatta felesége elképzelését abban, hogy hagyják hátra Nagyváradot, és telepedjenek ki falura. A méhészkedésbe kezdő Bea asszony előbb Nagyváradtól negyven kilométerre talált egy olyan helyet, ahol kaptárait biztonságban tudhatta, de a napi ingázás nem bizonyult jó elképzelésnek, ezért úgy döntöttek, hogy a Hegyköz vidékén található Siterbe költöznek.
Késő délután érkezem Siterbe, de még van annyi időnk, hogy napvilágnál Bea asszony terepjárójával kimenjünk az egyik méhtelepre. Összesen három van, amiből az egyik a ház mögötti telken meghúzódó kaptárak telephelye. A legoptimálisabb megoldás arra, hogy itthoni környezetben jól kihasználják a falu méhlegelőit.
A méhészet minden termékét, így a méhviaszt is feldolgozzák
Fotó: Makkay József
Siter határában szép akácos erdő húzódik, az első nagyobb mézhordás innen indul. Utána kezdődik el a vándoroltatás: az első állomás egy Kolozs megyei akácos, de Bea asszony arra törekszik, hogy lehetőleg a környék településeit ne hagyja el. A közelebb fekvő Érmihályfalva szomszédságában található akácerdők túlzsúfoltak, emiatt egyre több a feszültség a méhészek között, ezt elkerüli. A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Gasztró mellékletében.
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
szóljon hozzá!