
A döntéseinket legtöbbször érzelmek sodrásában kell meghoznunk
Fotó: Pixabay.com
Döntéseket hozni nem mindig egyszerű, ráadásul döntéseink sokkal inkább érzelmi alapúak, mintsem gondolnánk. Azért döntünk valahogy, mert jól szeretnénk érezni magunkat, és kerüljük a számunkra kellemetlen helyzeteket. Utána persze igyekszünk megmagyarázni – magunknak is, másoknak is –, hogy az miért egy racionális döntés volt.
2018. június 19., 17:052018. június 19., 17:05
Az emberek történeteit hallgatva valahányszor komolyabb döntésekről van szó, majdnem mindig azt hallom, hogy a mesélő miként fűzi be a történetbe döntéseinek indoklását. Bennünk van a késztetés, hogy a több lehetőséget adó döntéseinket megmagyarázzuk másoknak és saját magunknak is. E történetek legtöbbször logikus szerkezetűek és racionális gondolkodást tükröznek. Aki mesél, az logikus, akiről mesél, az balga. Ha a történetet a másik fél meséli, akkor a szerepek megfordulnak. A két történet akkor kezd hasonlítani, ha a két felet szembesítjük.
Döntéseink sokkal inkább érzelmi alapúak, mintsem gondolnánk. Mindannyian azt szeretjük, ha jól érezzük magunkat, és próbáljuk elkerülni azokat a helyzeteket, amelyek kellemetlenek számunkra. Ez az egyszerű igazság komoly hatással van gondolkodásunkra.
Ha a problémát megoldhatatlannak tartjuk, és másokra hárítjuk a felelősséget, vagy a rendszert szidjuk, úgy érezhetjük: ami tőlünk telt, azt megtettük. Ez a kellemetlen érzés csökkenéséhez vezethet. Régen, ha sikerült megnevezni a boszorkányt vagy az ellenséget, és bosszút álltak rajta, úgy gondolták, a probléma meg van oldva. Történelmi perspektívában mindez visszatetsző, de ha más formában ugyan, ma is hasonlóak vagyunk. Érthető tehát, hogy a bűnbakképzés gyakran népszerűbb, mint a problémamegoldás bonyolult és kockázatos folyamata.
Döntéseink sokkal inkább érzelmi alapúak, mintsem gondolnánk
Fotó: Pixabay.com
Ezzel szemben, ha a problémát racionálisan próbáljuk megoldani, szembesülni fogunk a folyamatból származó kudarcokkal, az újrakezdés nehézségeivel, a kompromisszumok terhével és a kudarc lehetőségével. Ugyanezen logika mentén hajlamosabbak vagyunk a fontos problémák helyett a sürgős és kevésbé fontos problémákat szem előtt tartani. Ez okozza a csapdahelyzetet: legtöbbször képtelenek vagyunk figyelni azokra a fontos célokra, amelyek hosszú távon az életünket vagy a munkánkat kockáztatják. Hasonlóan gondolkodhatunk káros szokásainkról is: ami nem nyomorít meg azonnal, azt hajlamosak vagyunk elhanyagolni.
A főnöknek mindig igaza van – szoktuk viccelve mondogatni. Ennek egyrészt az a lényege, hogy ha valaki vállalja a vezetést, annak döntéseit nem lehet lépten-nyomon megkérdőjelezni, mert akkor a vezetés lehetetlenné válik. Másrészt az emberek irányításába a döntésekről nem kapunk mindig gyors és világos visszajelzést. Majd kiderül, ha jól vagy rosszul döntöttünk. Legalábbis ebben bízunk. Valójában nem mindig jön meg a pontos válasz. A legtöbb döntésünk hatása időben elvész. Ráadásul itt jelenik meg az emberi gondolkodás egyik alapvető hibája: ha döntésem nyomán a dolgok szerencsésen alakultak, nehéz lesz nekem elmagyarázni, hogy ettől még rossz döntést hoztam. Ha az emberek elérik a pénzbeli nyereséget, vagy elkerülik a büntetést, ritkán hajlandók újragondolni döntéseiket és cselekedeteiket. Nem könnyű tehát jó vezetőnek lenni.
A vezetőhöz hasonló helyzetben van a szülő is. Döntéseiben ő is csak magára számíthat. Annyi a különbség, hogy szerencsés esetben a családban kettős döntés van.
Itt rejlik a pedagógiai elméletek egyik érvelési csapdája, amit a mai pszichológiai, gyermeknevelési és pedagógiai szakkönyvekben pimaszul bevetnek. A szülők egy adott döntéséhez olyan hosszú távú következményeket rendelnek, amelyek majd csak akkor jelennek meg, ha a gyermek felnő. Ezzel szemben nagyon nehéz érvelni. Tudatosan kevés szülő akar rosszat gyermekének, ezért az ilyen elméletekkel és módszerekkel könnyű a szülőket összezavarni. A szülő tudja, hogy valamit tennie kell, ugyanakkor arra figyelmeztetik, hogy amit tehet, az hosszú távon tönkreteheti gyermeke lelki egészségét. Ilyenkor vagy semmit nem tesz, amikor nevelni kellene, vagy olyan módszernek hisz, ami egybevág saját elképzeléseivel és vágyaival. Esetleg egyszerűen elkerül minden olyan helyzetet, ahol visszajelzést kaphat gyermeke viselkedéséről. Ebből is látszik, nem könnyű szülőnek lenni.
A főnőknek mindig igaza van – szoktuk viccelve mondogatni
Fotó: Pixabay.com
Azok is veszélyes döntést hozhatnak, akik érzelmileg semlegesek a kérdéssel szemben. Gondolhatunk itt a fiatalokra, akiknek még nincs elegendő társadalmi kötődésük és elköteleződésük. Fiatalként könnyű egyoldalú döntéseket hozni, mert még nem lebeg felettünk a lehetséges következmények nyomasztó érzése. Ezért alkalmaznak előszeretettel középvezetői állásokban olyan fiatalokat, akik jó messze elszakadtak a kulturális környezetükből. Ők képesek határozottan végrehajtani a logikus utasításokat anélkül, hogy azon töprengenének munkájuk hatásairól. Az érzelmekkel őket is jól lehet manipulálni.
Érdekes helyzetet teremtenek megoldatlanul hagyott problémáink. A velük járó érzelmi terhelés oda vezet, hogy egyre jobban elhanyagoljuk őket, sőt egy idő után eldöntjük: megoldhatatlanok erőforrás- vagy időhiány miatt. Ezek hosszú távú következményei gyakran már nem követhetők és utólag már nem pótolhatók. Régebb nem tudtam megemészteni, hogy munkahelyeimen milyen könnyedén tértek napirendre a cégvezetők a megoldatlan feladatok felett. Amikor ez állami intézményekben történik, azt elnyeli a bürokratikus rendszer, és a károk az embereket érintik, a plusz kiadásokat pedig elnyeli az állami költségvetés.
A körülöttünk levő munkatársak, partnerek vagy akár saját gyermekeink felismerik bizonytalanságunkat, és azt ellenünk tudják fordítani. Ha adott helyzetekben mindig adott módon viselkedünk, akkor ez előrelátható és kihasználható. A helyzettől való félelmünk rendszerint távol tart az ilyen helyzetektől, és ennek elkerülésére megnyitjuk a pénztárcánkat, hogy megfizessük a tehetetlenség árát.
A szülők egy adott döntéséhez olyan hosszú távú következményeket rendelnek, amelyek majd csak akkor jelennek meg, ha a gyermek felnő
Fotó: Pixabay.com
A megoldatlan helyzetek annál gyakoribbak lesznek, minél egyoldalúbban szemléljük azokat. Már említettem, hogy a kamaszok és fiatalok jellemzője a problémák egyoldalú szemlélete, miközben később, az életben megtanulják, hogy a dolgok gyakran bonyolultabbak, mint ahogy elsőre látszanak. Nem reagálhatok kényemre-kedvemre valahányszor nem tetszik valami, mert a családommal, a munkatársaimmal, a gyermekeim pedagógusaival, a szomszédokkal és majdnem minden társas kapcsolataimmal szemben felelős vagyok. Holnap újra szükségem lesz rájuk. Az életben valamikor megtanuljuk visszafogni magunkat, és megkeressük azokat a köztes megoldásokat, amelyek csökkentik a kölcsönösen okozott károk mértékét. Ezt nemcsak a fiatalok értik meg nehezen, hanem a felnőttek egy része sem tanulja meg soha.
Ha eddig arról volt szó, hogy az érzelmek általában rossz hatással vannak döntéseinkre, most arról is essen szó, hogy az érzelmek segíthetnek ezt megoldani. Nemcsak a konfliktusok idején érezzük magunkat rosszul, hanem rossz érzést kelthet bennünk az elrontott döntések lelki terhe is. Ha a konfliktus egy idő után véget is ér, a lelkiismeret-furdalás hosszabb ideig megmaradhat. Ez idő alatt eldönthetjük, máskor jobban szeretnénk teljesíteni. Ha a következő problémahelyzetben emlékezhetünk arra, ami velünk történt, akkor ez segíthet abban, hogy felkészüljünk a jövő kihívásaira.
Hogy mi mindenre van megoldási stratégia, erre csak akkor döbben rá az ember, amikor elmélyül a keresgélésben.
Tény azonban, hogy ezekkel nem igazán lehet foglalkozni, amikor a probléma aktuális. Még ha nagy vonalakban ismerünk is egy-egy adott stratégiát, azt alkalmazni kell az adott helyzethez, és rutin kell a végrehajtásához. Ezt a kettőt ritkán lehet együtt megoldani.
Azok is veszélyes döntést hozhatnak, akik érzelmileg semlegesek a kérdéssel szemben
Fotó: Pixabay.com
A problémamegoldás komoly értéket hordoz, ezért bőven vannak képzések, szolgáltatások és szakirodalom (összesítve: tudás), amely segíthet mind a sürgős és aktuális problémák kezelésében mind a megelőző jellegű felkészülésben. Miközben a megoldhatatlannak tűnő kérdésekkel való szembenézés nyomasztó lehet, az aktív problémamegoldás energiával feltöltő és önbizalmat adó tevékenység. Meggyőződésem, hogy ha komoly gonddal is szembesülünk, érdemes e kérdéssel foglalkozni. Ha életünk egy nyugodtabb időszakában vagyunk, akkor pont azért, mert biztosak lehetünk benne, hogy nehézségekkel és bonyolult döntésekkel előbb utóbb újra találkozni fogunk. Popper Péter megfogalmazásában:
Csak rajtunk múlik, hogy mi erre mit lépünk.
(A szerző pszichológus és pszichoterapeuta)
Sokak számára nosztalgikus fogás a kocsonya: disznótorok, nagyszülői konyhák és hideg esték jutnak róla eszünkbe. A jól elkészített kocsonya egyszerre laktató és meglepően egészséges.
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
szóljon hozzá!