A gimnázium előtt 2007-ben, a petrozsényi győzelem ötvenedik évfordulóján
Fotó: Balázs Attila
Órákig csak mesélt: ki hogyan lőtt kapura, hogy jutottak be vagy estek ki, hogyan nem lehetett válogatott, hogyan mentek erre vagy arra a meccsre, hogyan zajlott egy nagypályás kézilabdameccs az ötvenes években. Szubjektív visszaemlékezés Katona Zoltán tollából a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Sport mellékletében a nemrég elhunyt Kinda „dokira”, a sportoló fogorvosra – régi újságcikkek, hangfelvételek és személyes élmények alapján.
2020. november 24., 12:592020. november 24., 12:59
2020. november 24., 14:122020. november 24., 14:12
Ízig-vérig sportember szállt a sírba múlt héten, Székelyudvarhely sport- és kultúrtörténetének élő lexikona. Dr. Kinda László nemcsak kézilabdázó és edző volt, hanem önkormányzati képviselő, tévéműsor-készítő és fogorvos-sportorvos is.
Kinda László 1941. június 9-én született Székelyudvarhelyen, a sportba már kisgyerekként belecsöppent, mert nem kellett messze mennie: édesapja, Kinda József az Udvarhelyi Munkás Testedző Egylet, az UMTE futballcsapatának kapusa volt, míg nagybátyja, Kinda Tibor nemcsak a másik udvarhelyi focicsapat, a Hargita, hanem később, az ötvenes években több évig a legjobbak között játszó Autosport kézilabdacsapatának is hálóőre volt.
Néhány évvel később, 1957-ben már országos ifibajnoki címmel büszkélkedhetett: az udvarhelyi gimnázium kézilabdacsapata országos bajnok lett, az ifjú Kinda pedig ennek az együttesnek volt a kapusa.
Kinda László később mezőnyjátékos lett, de nem maradt Udvarhelyen: 1960-tól orvostanhallgatóként tanult tovább Marosvásárhelyen, ahol szintén folytatta a kézilabdázást, az ottani Dinamo A osztályos együttesének játékosaként. Az Udvarhelyi Híradónak 2012-ben adott visszaemlékező nagyinterjújában Kinda elmondta, hogy a hatvanas években már az a lehetőség is megnyílt előtte, hogy a román válogatottba kerüljön.
A teljes cikket a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Sport mellékletében találják meg.
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
szóljon hozzá!