Birtalan István gimnazista korától érdeklődik a közügyek iránt

– Amikor 2008-ban Marosszentgyörgy változások előtt állt, egy új, lendületes csapat vette át a község irányítását Sófalvi Szabolcscsal az élen, még gyerek voltam, de már akkor éreztem, hogy hasonlónak szeretnék a részese lenni én is, szeretnék tenni valamit a szülőfalumért. 2015-ben jött a lehetőség, hogy a Maros megyei Ifjúsági Egyeztető Tanácsban kezdjek el dolgozni, előbb, mint alelnök. Most elnökként vezetem az ifjúsági szervezetet. Az elmúlt öt évben sok mindent megtapasztaltunk, több kampányban részt vettünk, sok-sok rendezvényt szerveztünk. Tavaly a Pro Economica Alapítvánnyal közösen megszerveztük az első Agrománia Expót Sáromberkén. Ez mozgat, a fiatalok lehetősége a mezőgazdaságban, a politikában és úgy általában a fiatalok helyzete a közéletben. A családunkban mindig jelen volt a politika, mindig foglalkoztatott az erdélyi magyarság sorsa. Édesapám Marosszentgyörgyön 2008 óta alpolgármester és látom, hogy egy jó csapatban milyen eredményeket lehet elérni. Ez volt az egyik motivációm. Az iskolában is szerettem ott lenni, ahol szervezni kellett és vinni az ügyet. Zöldfülüként vágtam neki a kis családi vállalkozásunknak, a mezőgadasági vállalkozás felépítésének. Akkor szembesültem számos problémával, mindazokkal, amikkel a gazdák, nemcsak a Maros megyeiek, de a romániaiak összessége is szembesül.

– Mint mezőgazdasági vállalkozás vezetője, hogyan látja, ebbe bele kell születni, vagy meg lehet tanulni?

– Gyerekkorom óta látható volt, hogy továbbviszem a családban az elkezdetteket. Édesapámmal gyakran mentem gyerekként ki a farmra, órákat töltöttünk az állatok között. Aztán suhancok voltunk, amikor egy jó barátommal egy egész hónapot dolgoztunk a farmon, úgy, hogy sátorban aludtunk, és az volt a feladatunk, hogy reggeltől estig a bárányokat legeltessük. Gyönyörű kaland volt, és akkor, mikor párszáz lejt kerestem egy hónap alatt, tudatosult bennem, hogy milyen nehéz megszerezni azt a pénzt, és milyen könnyen el lehet költeni. Beleszülettem ebbe, de ugyanakkor sokat is tanultam.

– Saját példájával azt sugallja, hogy az erdélyi magyar fiatalságnak, akár falun is, van jövője. Így van?

– Egyértelmű, hogy van jövője, számomra ez soha nem volt kérdés. Nyilván vállalkozni nehezebb, de vannak lehetőségek jól kereső nyolc órás állásokra is, a munkaerőpiac is azt diktálja, hogy a bérek egyre emelkednek, a mezőgazdaságban is jól lehet keresni kellő komolysággal, odaadással. Rengeteg olyan fiatal van, aki a külföldön összegyűjtött pénzét hazahozza és itthon a mezőgazdaságba fekteti be. Szerintem stabilabb és biztonságosabb befektetés most a mezőgazdaságnál nincs is, hiszen bármi történik, az élelmiszerállátásnak működnie kell.