Biodivat: „természetes” tévhitek az élelmiszerfogyasztásban

A tanársegéd szerint abban lehet különbség, hogy milyen fajta terményt állítanak elő bio módszerekkel. Vannak ugyanakkor más szempontok is: ezek a termékek olyan technológiákkal készülnek, ami alatt semmiféle kémiai beavatkozást nem szenvedtek. De mi az a kémia? Sokan félnek tőle, a kemifóbia eléggé elterjedt jelenség. Ami természetes, az mind jó, ami nem természetes, az mind rossz, véljük. „De elég érdekes lenne szintetikus gyógyszerek nélkül élni, az átlagéletkor folytonosan nő, ez nagyrészt a gyógyszereknek tudható be” – fejtette ki András Csaba.

mert ezek már benne vannak egy biológiai mátrixban, amiből sokkal könnyebben átmegy a szervezetünkbe a molekula, mintha kapszulából vennénk be. De manapság a gyógyszerkutatók már sokat tanultak a természettől, és kifejlesztettek olyan beburkolási módszereket, amelyek segítségével könnyebben oldódnak az amúgy nehezebben oldódó anyagok is.

Ahhoz, hogy a termékek bio minősítést kapjanak, előállításuk során nem szabad műtrágyát, mesterséges növényvédő szereket alkalmazni, a területet, ahol a terményt előállítják, a minősítés érdekében évekig monitorizálni kell, ami idő alatt lehet rajta bio módszerekkel termeszteni, de nem lehet még ilyen minősítéssel ellátni, árusítani az ebből előállított terméket.

Sokszor azt hangsúlyozzák, hogy a termelés teljes folyamata ellenőrzött: ez igaz, de nem csak a bio termékekre. Aki ezt hangsúlyozza a biotermékek esetében, az tulajdonképpen egy marketingfogást alkalmaz.

Abban azonban nem tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a hagyományos, nem bio peszticidek (növényvédőszerek) alkalmazása káros: ezek ugyanis nem szelektálnak, perzisztenciájuk magas, a táplálékláncban dúsulnak. Azokat a méheket is el tudják pusztítani, amelyek az ökoszisztéma alaptevékenységét, a beporzást végzik. Vannak helyek már például Kínában, ahol a beporzást emberek végzik, érdekes, hogy ezzel ellentétben a kínai méztermelés meg folyamatosan növekszik, fogalmazott András Csaba.

Egy ausztráliai pókfajta toxinjából például kiválasztottak egy olyan fehérjét, egy nátriumcsatorna-gátlót, amelynek toxinja nagyon szelektíven, csak a rovarokra hat. Az emlősökre nincs hatással, a méhek tolerálják. Továbbá különböző illóolajok is használhatók arra, hogy a növényeket megóvják a kártevőktől.

S minél nagyobb a koncentráció, annál inkább megnöveli a rák megjelenésének valószínűségét, főleg a májban, figyelmeztetett az előadó. De ha megszabadulunk a maghéjtól – márpedig a teljes kiőrlésű lisztben ugye benne marad –, akkor a veszélyes alfatoxinok nagy részétől a gombával együtt megszabadulunk. És az alfatoxin csak az egyik azon toxinok közül, amelyeket a különböző gombák termelnek.

– ironizált András Csaba. Ez az elektromágnáses sugárzás a bakteriális, mikrobás fertőzést csökkenti, de ettől is félnek az emberek, holott a sugárzásból semmi nem marad benne az élelmiszerben, ugyanúgy, mint ahogy a mikrohullámból sem, amivel az ennivalót melegíteni szoktuk.

 De mi a helyzet a trágyázással? Sokan ismerik a műtrágyázás előnyeit, az emberiség élelmezésében meghatározó szerepe van. A hátrányaival azonban talán kevésbé vagyunk tisztában. Az egyik közvetlen hátránya a műtrágyát előállító üzemek környezetszennyezése: a marosvásárhelyiek sokat tudnának mesélni erről a témáról. Pedig a közvetlen károsító környezeti hatást egy viszonylag egyszerű, de nem olcsó technológiával meg lehetne gátolni.

De nem csak a műtrágya gyártásának, magának a műtrágyázásnak is van környezetkárosító hatása, amennyiben túlzott mértékben használjuk: ha a haszonnövény nem használja fel a műtrágyában levő tápanyagot, ez bekerül a talajvízbe, s felléphet az eutrofizáció, vagyis az élővizek elalgásodása.

Sok adalékanyag ráadásul természetes eredetű, növényekből vonják ki őket. Az adalékanyagok előfordulása inkább a termékek minőségével van összefüggésben: minél frissebb, adalékmentesebb egy termék, annál jobb alapanyagokat használtak fel hozzá.