Marosvásárhelyen a Kultúrpalota és a Teleki Téka mellett egyik közkedvelt látogatási célpont az uniós pénzalapokból szépen felújított vár. Turistaszemmel néztünk szét ott, mintha semmit nem tudnánk a történelméről, az udvaron található látványosságokról.
2018. május 22., 15:302018. május 22., 15:30
2018. május 22., 18:132018. május 22., 18:13
Turistalátványosság vagy zsákbamacska? Leteszteltük
Fotó: Gálna Zoltán
Marosvásárhelyen a Kultúrpalota és a Teleki Téka mellett egyik közkedvelt látogatási célpont az uniós pénzalapokból szépen felújított vár. Turistaszemmel néztünk szét ott, mintha semmit nem tudnánk a történelméről, az udvaron található látványosságokról.
2018. május 22., 15:302018. május 22., 15:30
2018. május 22., 18:132018. május 22., 18:13
A Vársétány felőli részen közelítettük meg az épületegyüttest, ahol kapusszolgálat is van, így eligazítást lehet kérni az egyénileg vagy csoportosan érkező turistáknak. Mi ezt elmulasztottuk, így nem tudjuk, hogy milyen idegen nyelven beszélnek a portások. Több tábla jelzi, hogy melyik bástyának mi a neve, illetve hol van a régészeti park és a turisztikai információs iroda.
Turistalátványosság vagy zsákbamacska? Leteszteltük
Fotó: Gálna Zoltán
Elsőként a várigazgatóságnak és a kiállítótermeknek, étteremnek helyet adó épületet néztük meg. A fotóklubnak és Kedei Zoltán festőművész műtermének helyet adó emeleti helyiségek általában a délelőtti órákban nyitva vannak, a kíváncsiak benézhetnek, beülhetnek az ismert és közkedvelt festőművészhez, alkotás közben is beszélgethetnek vele. A földszinten levő, igen kellemes vendéglő naponta 9–21 óra között fogadja a vendégeket, az étlapon többféle kínálat szerepel, lehet ebédelni, vagy csak kávézni, sörözni is. Az épület előtt terasz is működik, így ott is el lehet tölteni pár kellemes percet.
Nemrég végre egy teraszos vendéglő is nyílt a gyönyörűen felújított várudvaron
Fotó: Gálna Zoltán
Az uniós felújítással egy kerekesszékben ülő személy felemelésére alkalmas liftet is létrehoztak, amelynek segítségével fel lehet jutni a mozgássérült személynek is a várfalon levő kilátóra, s azt körbe tudja járni. Az emelőszerkezet csak kulccsal működik, s ezt a várigazgatóságtól kell elkérni. A volt istállóban most kiállító- és rendezvényterem van, a földszintjére be lehet sétálni, s körülnézni, jelenleg régi kegytárgyak másolatait mutatják be.
A bástyák közül egyik sem volt nyitva, bár nem turistaként tudjuk, hogy többjük be van rendezve, s színházak működnek bennük. El lehet menni a bejáratukig, s akár kopogtatni is szabad, de nyitvatartási program nincs kifüggesztve, és bebocsátást sem nyernek a turisták. Igaz, mindegyik előtt kis, többnyelvű tábla írja, hogy épp melyik bástyánál járunk, s honnan kapta a nevét. A régészeti ásatásokat bemutató helyeken semmi felirat nincs, így turistaként nem lehet tudni, hogy hol volt a szerzetesek konyhája, kertje, árnyékszéke, s mit jelentenek a feltárt és szépen befedett falmaradványok. S van egy plexiddel lefedett régészeti feltárás is, ami kimaradt a felújításból, és ami azóta a sárga műanyaggal van befedve, hogy ne ázzon és málljon.
Az információs irodának szánt üvegbura létrehozását sokan kritizálták, ma sem értjük, miért volt rá szükség
Fotó: Gálna Zoltán
A vártemplom bejárata szépen fel van újítva, de hiába is próbálunk bejutni, hogy megnézzük a belsejét, zárt ajtók fogadnak. Program nincs kiírva, s az sem, hogy hol található a kulcs. Mi tudjuk ugyan, hogy a közelben levő irodában, de a turisták, hacsak nincs helyi idegenvezetőjük, ezt nem tudhatják. A vártemplom felőli bejárat mellett is ki van alakítva egy kiállítóterem, néha itt ideiglenes tárlatokat tartanak, de most épp üres.
Stílusok és pofon: az üvegkupola és a Vártemplom
Fotó: Gálna Zoltán
Az üvegkupolaként díszelgő turisztikai információs iroda épp nyitva volt, egy cserkészek által használt kisbuszba pakoltak be kelléket belőle, nyitvatartást nem láttunk kifüggesztve, így nem tudjuk, hogy egy átlagos hétköznap ott fogadják-e valakik a turistákat vagy sem.
A vendéglőn, a volt lóistállón és a Kedei műtermén kívül az egyetlen hely, ahova be tudtunk menni, az a múzeum épülete volt, ahol többféle ideiglenes tárlat várja az érdeklődőket. Igaz, meghatározott program szerint, de ha szerencsénk van, nyitva találjuk az épületet. Kivéve hétfőn, amikor minden múzeum zárva van.
Most éppen nyitva, de vajon véletlenül?
Fotó: Gálna Zoltán
A vár bejáratánál kifüggesztett program szerint hétfőn még maga az épületegyüttes is zárva van, de korábban tapasztaltuk, hogy azért egy sétára, pihenésre, fényképezkedni beengedik a helyieket, diákokat és talán a turistákat is.
Bő másfél órát tartott a turistaként megtett séta a marosvásárhelyi várban. Ebbe belefért egy kávé elfogyasztása, egy pár perces pihenés a szép zöld pázsiton (szerencsére nincs kiírva, hogy fűre lépni tilos), s a múzeumi kiállítások megtekintése. A várról, a vártemplomról, a valamikori kolostorról és annak maradványairól semmit nem tudunk meg, a bástyákat zárva találtuk, az információs irodát szintén. Az igazi nyár, s az igazi turistaszezon csak ezután következik. Talán a városvezetés és a várigazgatóság addig felkészül a látogatók méltóbb fogadására.
Nem tudható, hogy itt mi volt egykor
Fotó: Gálna Zoltán
A vár udvara sétára, kikapcsolódásra is alkalmas
Fotó: Gálna Zoltán
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!