Keiser Lajos
Fotó: Szucher Ervin
Negyvenöt esztendő telt el a szatmári labdarúgás legjobb bajnoki teljesítménye óta. A megye zászlóvivőjének számító, frissen feljutott Olimpia az 1974–75-ös idényben a 9. helyen végzett. A Székelyhon legfrissebb számának Erdélyi Sport melléklete a csapat akkori kapitányával, Keiser Lajossal közöl interjút.
2020. november 24., 12:212020. november 24., 12:21
2020. november 24., 14:092020. november 24., 14:09
A régmúlt szép időkről Nagykároly szülöttje és újraválasztott alpolgármestere, Keiser Lajos nem szívesen beszél. Mint mondja, a mai fiatalok amúgy sem tudják értékelni azt a periódust. Az egykori masszív védőnek a másik fájdalma a jelenlegi anyagias és türelmetlen futballvilághoz kötődik.
A nagykárolyi futballiskola neveltjei, Helvei, Keiser és Bereczki az Olimpia színeiben
Fotó: Keiser Lajos archívuma
„Ez a sport már nem az, amibe én belenőttem. Ma már minden az anyagiak körül forog. Ezelőtt negyven-ötven évvel nem a pénz volt a futballista istene. Ha valamennyit adtak, nem utasítottuk vissza, de követelőzni soha nem követelőztünk. Vezető koromban több olyan gyerekkel találkoztam, akit valamelyik falusi csapattól szerettünk volna behozni, és rögtön a fizetés kérdésével kezdte. Eszébe nem jutott, hogy először bizonyítania kellene, és csak utána tárgyalnia az anyagiakról. A mi időnkben ez volt a természetes.
A mostaniak kikapnak idegenben három, négy vagy akár öt góllal, az öltözőben őrjöngenek, aztán a buszban hazafelé végig énekelnek” – mondja, utalva a mai futball világára.
Mint megjegyzi, ő olyan játékos volt, aki ugyan nem rohanta végig a kilencven percet, de mindkét lábát használta, látott a pályán, nem követelőzött, nem pofátlankodott.
Marosvásárhelyen: utolsó védőként, tehetetlenül egy ASA–Olimpia mérkőzésen
Fotó: Constantin Mihu
„Az edzőtáborokban este nem kellett őrt állítani mellém, tudtam, hogy mikor kell lefeküdni, és azt is, mikor és hogyan illik szórakozni.
– magyarázza.
A teljes interjút a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Sport mellékletében találják meg.
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
szóljon hozzá!