A porosodó alkatrészek raktárából elővett részegységek ismételt felhasználására számos példa van az autóiparban – gondoljunk csak a Renault levetett „kellékeiből” összerakott Daciákra –, erre építettek hosszú időn át a Škodánál is. A Fabia első két generációjának tartósságához éppen ez volt a kulcs: a Volkswagennél már elavultnak minősített, ám éppen ezért kiforrott motorokat, erőátvitelt, fékrendszert és felfüggesztést kapott, így jelentősen csökkent a meghibásodások lehetősége.
2020. december 04., 17:272020. december 04., 17:27
2020. december 04., 17:292020. december 04., 17:29
Tömegautó – a szó pozitív értelmében. Megbízhatósága miatt mindenképpen jó választás
Fotó: Pinti Attila
A porosodó alkatrészek raktárából elővett részegységek ismételt felhasználására számos példa van az autóiparban – gondoljunk csak a Renault levetett „kellékeiből” összerakott Daciákra –, erre építettek hosszú időn át a Škodánál is. A Fabia első két generációjának tartósságához éppen ez volt a kulcs: a Volkswagennél már elavultnak minősített, ám éppen ezért kiforrott motorokat, erőátvitelt, fékrendszert és felfüggesztést kapott, így jelentősen csökkent a meghibásodások lehetősége.
2020. december 04., 17:272020. december 04., 17:27
2020. december 04., 17:292020. december 04., 17:29
A Fabia II egy igazi szürke polgári kisautó, olyan, amit tőlünk nyugatabbra második vagy harmadik gépnek vettek az emberek, nálunk pedig képes volt többé-kevésbé betölteni a családi négykerekű szerepét is. Egy biztos: ez nem az az autó, amelynek fotóját a tulajdonosa beállítja a telefonján háttérképnek, hogy valahányszor lehetőség adódik rá, büszkén mutogathassa boldog-boldogtalannak.
Valahol az első generáció modellciklusának felénél kezdhettek pánikolni a wolfsburgi anyacégnél, hogy a Polo-alapokon nyugvó típus kezdi beérni a németek kisautóját, ez a fajta kannibalizmus pedig nem kívánt irányba változtathatja meg az erőviszonyokat. Az ős-Fabia a szándékos butítások ellenére is karakteres autó volt – kivéve a virsligumis, fényezetlen lökhárítójú alapmodelleket –, így a nemzedékváltásnál lépni kellett. Lecsupaszították a formaterv nagy részét, amit megpróbáltak a Mininél és a Suzuki Swiftnél bevált sík „vasalótetővel” ellensúlyozni, azonban a külsőt tekintve a végeredmény elmaradt az elődtől. A Fabia II „semmilyensége” már messziről hirdette, hogy nem kínál izgalmakat. Ezt az ígéretet maradéktalanul be is tartja.
Becsukott szemmel is kiismerhető a minimalista vezetői tér
Fotó: Pinti Attila
Az emberek többsége „célszerszámnak” vesz autót, ennek megfelelően az igényeket tökéletesen ki tudják elégíteni olyan alapvető kényelmi-biztonsági kiegészítők, mint a központi zár, a két első elektromos ablakemelő, a világ legegyszerűbb CD-lejátszóval kombinált rádiója, a három sima, fűtést-hűtést szabályozó tekerőgomb, a nyolc légzsák, a blokkolásgátló vagy épp a hatvan lóerős motorhoz a jeges utakat kivéve haszontalan kipörgésgátló. Ilyen szempontból végtelenül őszinte a kipróbált Fabia, nem is állna jól neki holmi színes, tolakodó érintőkijelző. Három pedál, egy műanyag váltókar, plasztik kormánykerék, két bajuszkapcsoló, kategóriájában kényelmes vezetőülés – és lehet is útnak indulni.
A második generációs Fabia
Enyhe sutasága annak köszönhető, hogy míg elődjéhez képest hosszában és széltében keveset gyarapodott, a magassága közel öt centiméterrel nőtt, ez pedig rányomta a bélyegét a karosszéria arányaira. Elöl széltében is elegendő a hely, hátul is leghamarabb a lábtér fogy el – amennyiben a vezető és a mögötte lévő utas is magasabb az átlagnál. Az alaphelyzetben 300 literes csomagtér az a rész, ahol a tervezők mintha szabadabban alkothattak volna: rögzítők, a kerékjáratok mögött tárolók, szatyorakasztó kampók is helyet kaptak.
A kortárs Volkswagen Polóhoz képest elsősorban a „puhaság” a szembetűnő. Végtelenül könnyűre „szervózott” a kormánykerék, csak azért is érdemes két kézzel fogni, mert az egyik kéz puszta súlyától is elfordul. Ennek megfelelően az útról nincs közvetlen visszajelzés – de legalább városban pofonegyszerű manőverezni vele, méretéből adódóan is. Ugyanilyen pillekönnyű a váltókar – noha érezhetően kattan a kulisszába, de közel sem annyira határozottan, mint az „igazi” Volkswageneknél. Precízségével nincs baj, a fokozattévesztés kizárt.
Több okos megoldást is elrejtettek a csomagtérben
Fotó: Pinti Attila
A hosszabb utak egyetlen igazi ellensége a pedálsor: a kuplungot alig kell érinteni, hogy benyomódjon, és a gázpedállal is hasonló a helyzet – amivel az a baj, hogy huzamosabb egyenletes haladásnál a gyenge ellenrugó miatti állandó izomfeszítéstől vagy a vádli kezd el görcsölni, vagy a sípcsont jelzi egyre kellemetlenebb sajgással, hogy jó lenne pihenőt tartani. A mindenféle erőlködés nélkül benyomható középső pedál azért érdekes, mert a fékhatás nem egyenletesen épül fel: előbb alig észrevehető a lassulás, majd egy adott ponton túl nagyot bólint a Fabia teste.
A kis Škodához kínált háromhengeres benzinmotorokat a jellegzetes hangon túl az autó farán, a típusjelzés alá helyezett HTP-feliratról lehet felismerni. A magyarul is teljesen értelmetlen, de laikusoknak jól hangzó „magas nyomaték teljesítmény” (HTP – High Torque Performance) valójában 108 newtonmétert takar, ami ha nem is kimagasló, de egy hatszelepes, 1,2-es erőforrás esetében tisztességes adat. Értelemszerűen minél kisebb tömeget kell szállítania, annál jobban muzsikál, de öt személlyel emelkedőn már kellemetlenül kevéssé válik a hatvan lóerő. Ugyanennek a motornak létezik egy kilenc lóval erősebb (69), négy newtonméterrel nyomatékosabb (112), hengerenként négyszelepes (12V) változata is. A menetdinamikai különbségek a gyakorlatban elenyészők. Városban mindkét motor bőven elegendő, „hosszúban” pedig egyaránt a vállalható határon belül vannak.
Elveszik a motortérben. Nincs lényeges különbség a tizenkét szelepes változathoz képest
Fotó: Pinti Attila
A Fabiára érdemes úgy tekinteni, mint egy kizökkenthetetlenül megbízható gépre, amely csak olyankor nem indul reggel, ha éjszakára bekapcsolva felejtettük a fényszórót. „Vonzereje” épp abban rejlik, hogy a kötelező odafigyelésen – előírt szervizeken, ablakmosófolyadék-utántöltésen – túl nem követel semmit a tulajdonosától – és ez mostanában egyre kevesebb autóról mondható el.
A tesztautót a csíkszeredai Car Cosmetic használtautó-kereskedés bocsátotta rendelkezésünkre (carcosmetic.ro).
| 1.2 HTP (1198 cm³) | Gyári adatok |
| Teljesítmény (5200 fordulat/percnél) | 44 kW/60 LE |
| Forgatónyomaték (3000 fordulat/percnél) | 108 Nm |
| Gyorsulás (0–100 km/óra) | 16,5 mp |
| Végsebesség | 155 km/óra |
| Üzemanyag-fogyasztás (város/városon kívül/vegyes) | 7,8/4,8/5,9 liter |
| Sebességváltó | ötfokozatú kézi |
| Hosszúság/Szélesség/Magasság | 3992/1642/1498 mm |
| Tengelytáv | 2462 mm |
| Nyomtáv (elöl/hátul) | 1436/1426 mm |
| Csomagtér | 300 liter |
| Önsúly/Megengedett össztömeg | 1040/1555 kg |
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
szóljon hozzá!