Barabás Szabolcs: egy varrat nagyon sok tervezést igényel

Az egyetem után hazatért Csíkszeredába, de nem tudta, mihez kezdjen. Ekkor kereste meg egyik ismerőse, aki hangszereket készít, hogy hallotta, textilszakon végzett, és megkérte, készítsen az egyik hangszerre huzatot. Így készült el az első hangszerhuzat, majd következtek sorra a többiek.

„Egyik hangszer épp egy volt osztálytársamhoz, Zoltánhoz került, aki a Role zenekarban zenélt, és amikor megtudta, hogy én készítettem a huzatot, akkor mondta, menjek be a próbaterembe hozzájuk, mert van jó néhány hangszerük, amit be kéne csomagolni. És onnantól kezdve megkezdődött számomra a hangszerhuzat készítés.”

De nem csak a Role, hanem a Csíki Kamarazenekar tagjai, és más zenekarok, zenészek is megkeresték, mert minőségi, tartós huzatokat készített.

Mint mondja, mindenik darab jó tanulólecke volt. Sok időt felvesz, amíg megtervezi, kivitelezi, korrigálja, ahol kell. „Nekem azért is volt jó, mert tanultam belőle, és tudtam, hogy következőben hol kell módosítani és hogy kell beárazzam. Mert mindig mínuszban voltam. Jól ment ez, amíg egyedül voltam. De időközben megnősültem, családom lett és más került előtérbe, és az időm is valahogy másképp osztódott, másképp rakódott össze. Nekem a munkám összefolyt, otthon volt a műhelyem, jó is volt, meg nem is, de leginkább nem. Nagyon összemosódott a munka a magánélettel, nem tudtam, mikor kell abbahagyni. A család viszont jobban ütemezte a dolgokat, a határidők egyre kristálytisztábbak lettek, hogy amikorra kész kell legyen, akkor kész kell legyen, mert máskor nem lesz amikor.”

Nemrégiben a hangszertok-készítés mellé bejött egy kreatívabb vonal: övtáskákat, táskákat, pénztárcákat, szemüvegtokokat tervez, készít. Egy Start up-os pályázatnak köszönhetően külön műhelyt tudott berendezni. A táskakészítés úgy kezdődött, hogy magának készített egy biciklis táskát, egy ismerőse felfigyelt rá, kérte, hogy neki is készítsen, és egyre több megrendelése lett.

„Szeretek dolgozni különböző anyagokkal. Nem vagyok megkötve, hogy csak ilyen vagy olyan kell legyen, és szeretem összekombinálni is ezeket. A diplomamunkámban például a nemezelést ötvöztem dróttal. A táskakészítésnél a praktikum volt az elsődleges, társulva esztétikummal és tartóssággal. Igyekeztem mindent úgy elkészíteni, hogy lehetőleg ne kelljen hamar cserélnem. De mindig csiszoltam, fejlesztettem az adott darabon, kiküszöböltem a hibákat. Az volt a legnagyobb szerencsém, hogy dolgoztam cipőgyárban is, ott is bőrökkel foglalkoztam, gyerekcipőket készítettünk. Az is egy jó szakmai gyakorlat volt és tanulás, hogy milyen munkafázisok vannak, hogy épül fel maga egy termelési rész. Hogy milyen egy olyan vállalkozás, amely termel, amely előállít, nem csak egy szolgáltatást nyújt.

A beszélgetésünk során azt is feleleveníti, hogy már korán megtanult az édesanyjától kötni, illetve varrógépen varrni. Az első varrógépe egy pedálos Singer volt, azon tanult meg – a testvérével együtt – varrni.

„Szeretem a szép dolgokat és az igényes minőségi dolgokat, és erre törekszem.

„Minden este valamit csiszolok rajta. Most is több projekt parkolóban van, mert még mindig nem volt időm rá, hogy lemodellezzem, kivitelezzem. Folyamatosan pörgetem és tervezem. Főleg a kivitelezés része hosszú. Mert ha formailag megvan és jó, tudom, hogy milyen kell legyen.