
A temesvári Jenő herceg utca étteremsora
Fotó: Kisréti Zsombor
A békésen egymás mellett élő népek nagyvárosaként számon tartott Temesvár „multikulturalizmusa” a valóságban nem csak a társadalmi életben, hanem a gasztronómiában is megkérdőjelezhető. A zömében olasz konyhát vezető éttermekben nehéz hagyományos bánsági ételt enni – véli a Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró kiadványának munkatársa.
2021. október 06., 10:412021. október 06., 10:41
Temesvárról folyamatosan azt hallja az ember, hogy multikulturális város. A román többség részéről előszeretettel hangoztatott jelzőnek ma már kevés a valóságalapja, hiszen a bő száz évvel ezelőtti, mintegy 85 százalékos magyar–német–szerb–bolgár és olasz többség és a 10-15 százalékos román kisebbség aránya egy évszázad alatt gyökeresen megváltozott. A magyar mellett a legjelentősebb városalkotó közösség, a németség szinte teljesen eltűnt, de a többi népcsoport is igen kis létszámban maradt fenn.
A gasztronómia nyelvére lefordítva, ezt azt jelentené, hogy a Temesvárra látogató vendégnek könnyűszerrel találnia kellene sváb, magyar vagy szerb éttermet. Aki az első kettőt keresi, annak bizony csalódnia kell, merthogy ilyen nincs Temesváron, pedig a két világháború között szép számmal akadtak ilyen éttermek is. Az egykor soknyelvű Temesvár hagyományos gasztronómiájára egy-két szerb gyorsétterem emlékeztet, ahol többek között pljeszkavicát lehet enni.
Éttermekben ritka hely, ahol velős csontot is kínálnak
Fotó: Kisréti Zsombor
Ezzel szemben nagyon sok az olasz étterem, amelyek viszont nem az évszázadok során itt élő és mára eltűnt olasz kisebbségnek tudható be, hanem az Olaszországból ide telepedett vállalkozóknak, illetve olyan romániai üzletembereknek, akik az örökzöldnek számító olasz konyha rendszerváltás utáni térhódításában láttak fantáziát, és számításaik bejöttek.
A Fehér lóhoz címzett étterem (La Calul Alb) mellett ezúttal az volt a perdöntő, hogy a temesvári vendéglők közül talán egyedül itt lehet velős csontot rendelni.”
És hogy milyen gasztróélményekben volt része a Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró kiadványa munkatársának, megtudhatják az október 6-ai lapszámából.
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
szóljon hozzá!