
Az imádkoztatáshoz egy kicsi bátorság, isteni segítség kell – véli Gál Mariska
Fotó: Veres Nándor
Fontos, hogy a közösségben legyenek olyanok, akikre számítani lehet a bajban, s akik akkor segítenek, amikor szükség van rájuk. Az imádkoztató is egy ilyen személy, egyfajta vezető, vigasztaló. A Székelyhon napilap Hit-vallás mellékletében egy csíkkarcfalvi imádkoztató asszony mesél.
2019. november 25., 15:402019. november 25., 15:40
Imádkozni a halott lelkének üdvösségéért, vigasztalást nyújtani a gyászoló családnak – sok helyen, ha halott van a háznál, virrasztást tartanak, de vannak helyek, ahol imádkozót. Így van ez Csíkkarcfalván is, ahol több imádkozót tartanak – a temetésig minden déli harangszókor és a gyászszertartást megelőző estén. Szopos Mária – azaz, ahogy a faluban ismerik, Gál Mariska – az egyik rózsafüzér-társulat vezetője és imádkoztató asszony. Isteni adománynak véli, hogy ezt a tehetséget kapta, és rámutat, Isten segítségét kell kérni minden alkalommal mindenben, mindennap. De amikor haláleset van, akkor egy kicsit jobban kell imádkozni.
Déli harangszókor összegyűlnek a halottas háznál, ott elvégződik az Úr angyala, az, amit – általában úgy mondjuk – mindenkinek déli harangszókor el kell mondani. Utána mondunk imát a halottakért, a helyi halottért, és a közös halottakért még egy Miatyánkot. Utána egy Most segíts meg, Máriát a családért, a gyászoló közösségért.”
A temetés előtti napon délután vagy a kora esti órákban is tartanak egy imádkozót a ravatalozóban. „Ott ugyancsak a rózsafüzérrel kezdődik, elvégzünk előtte egy éneket, attól függően változik az ének, hogy idős vagy fiatal a halott. Utána elmondjuk a rózsafüzért. Ezután, ha társulattag van meghalva, eléneklünk bizonyos énekeket, majd elvégezzük a Keresztútját. Ez minden halotti imádkozóban így van. Keresztútja után végezünk esetenként egy litániát, a Jézus szíve litániát, de ha látjuk, hogy kicsit fájdalmasabb a hozzátartozóknak, akkor a litániát kihagyjuk, hogy ne nyújtsuk, ne legyen hosszú. Valamikor, amikor én társulatvezető lettem, akkor még zsolozsmát is imádkoztunk, és az majdnem fél óra. Tizenöt évinél is több, hogy azt kihagytuk. Utána elvégzünk a közös halottakért bár két Miatyánkot, majd imádkozunk a gyászoló családért, búcsúztató ének van közben. Ha gyermek van meghalva, akkor egy másik éneket választunk – ez függ a helyzettől” – mondta el Gál Mariska, aki azt is elmesélte, hogyan lett ő imádkoztató asszony. Kifejtette, a szülei és nagyszülei is „imádkozós természetűek” voltak, Jenőfalván, ahol laktak, az édesanyja is társulatvezető volt. Aztán amikor 1970-ben férjhez ment Karcfalvára, az idősebb imádkoztató asszonyok őt is odaültették az asztal mellé, hogy olvassa az apró betűket. Így tanulta meg, majd 2005 óta vált ő maga is imádkoztatóvá.
A teljes cikket a Székelyhon napilap november 25-ei Hit-vallás mellékletében olvashatják.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!