
Színes táskák bőrből, textilből
Fotó: Péter Beáta
A sétálóutca egyik cégtábláján hímzett vászontáska lóg – az udvarra befordulva található a két édesanya közös műhelye. Az itt alkotók úgy vélik, az újrahasznosításnak helye van a divatkiegészítők világában is, ezért környezetbarát módon alkotnak modern, de mégis hagyományos, egyedi kiegészítőket. Benéztünk hozzájuk.
2018. december 11., 16:532018. december 11., 16:53
2018. december 11., 18:172018. december 11., 18:17
Finom bőrillat terjeng a Ponpaon műhelyben, varrógépek, szabóasztal, hímzőgép, a polcokon különböző színű bőrök, anyagok, szőttesek sorakoznak. A belső teremben pedig megcsodálhatjuk a kész termékeket is, táskákat, fülbevalókat, nyakláncokat, és egyedi kutyakabátokat is látunk.
Kelemen-Haszmann Éva és András Hajnal, a két csíkszeredai édesanya már évek óta készítettek kézműves termékeket külön-külön, amikor úgy döntöttek, hogy közös vállalkozásba kezdenek.
„Mindketten több éve kézműveskedünk, varrunk, és szerettünk volna pályázni, többet kihozni ebből, minthogy csak egy otthoni kézműves műhely maradjon. A férjeink munkatársak, és ők jöttek az ötlettel, hogy pályázzunk együtt, mert egyedül nehezebb végigcsinálni, fogjunk össze. Így is történt, egy évvel ezelőtt nyertünk egy start up-os pályázaton, és lassan nekiálltunk a műhely kialakításának, megvásároltuk a szükséges dolgokat. Kezdetben úgy terveztük, hogy ketten leszünk a cég alkalmazottai, de közben Hajnikáék babát vártak, ő gyereknevelési szabadságra ment, és így Ildikó lett a munkatársunk, aki képzett divattervező és fontos láncszem a műhely életében” – elevenítette fel a kezdeteket Éva.
A három kézműveskedő hölgy
Fotó: Péter Beáta
Mivel ez egy előfinanszírozásos pályázat volt, arra már nem futotta, hogy helyiséget béreljenek, így Éváék házában
El is fértek ott, tudtak dolgozni, de mivel idővel mind többen és többen ismerték meg a termékeiket, és sokan szerettek volna rendelni tőlük, így egyre kényelmetlenebb volt naponta több embert is átvezetni a lakásukon keresztül a műhelybe. Ezért döntöttek úgy, hogy keresnek egy helyiséget, ahol dolgozni is tudnak, és a vásárlók a termékeket is meg tudják tekinteni. Október elején költöztek be a Petőfi utcai műhelybe, november végén pedig hivatalosan is megnyitották azt.
Kelemen-Haszmann Éva a színes kiegészítők közt
Fotó: Péter Beáta
A kézműves páros többnyire rendelésre készíti a termékeit, övtáskákat, kisebb és nagyobb hátitáskákat, pénztárcákat, kutyaruhákat, nyakékeket, fülbevalókat alkotnak.
Még a pályázat előtt készítettem bőrnyakláncokat, amelyekhez egy helyi manufaktúra bőrhulladékait használtam fel. Most már a mi hulladékainkat is felhasználjuk. Mindig készítünk készletre is, de gyakran jönnek a megrendelők egy teljesen egyedi elképzeléssel, ezeket is szeretjük megvalósítani, hisz látjuk, hogy tetszik nekik, boldogan viselik. A táskáinkhoz is a nagyobb hulladékdarabokat használjuk fel. Most már vásárolunk nagyobb tábla bőröket is. Ezeket egy zetelaki bácsitól szerezzük be, aki nem mindig tud ugyanolyant adni nekünk, mint előtte. Ezért is nem tudunk és nem akarunk nagy tételben gyártani, mert mindig változik a bőrkínálat” – magyarázza a műhely egyik tulajdonosa.
A bőrt különböző anyagokkal kombinálják, például felhasználnak régi szőttesanyagokat is. Ezeket az anyagokat vagy a bolhapiacon szerzik be, vagy adományba kapják – sokan keresik fel őket, tudván, hogy fel tudják használni ezeket a táskákhoz. De lehetősége van a megrendelőknek olyan anyaggal is kiegészíttetni a bőrt, amely egy, már nem használt, de kedvenc ruhadarabjából származik.
a pénztárcákat pedig szintén hulladékbőrből készítik, ezért mindenik más, egyedi.
Kreatívkodni egy hímzőgép segítségével
Fotó: Péter Beáta
„A kutyaruhákat pedig úgy kezdtük el készíteni, hogy Hajnikáéknak van kutyájuk, és igény volt rá, mert a kutya télen fázik, veri az eső, hó, tehát valamivel védeni kell. Hajnika körülnézett, látta, hogy milyen drágán lehet a kutyaruhákat beszerezni, és eldöntötte, hogy ő megvarrja a saját kutyájának a védőruhát. Csinált egy szabásmintát, megvarrta, és mivel tagja egy kutyás társaságnak, érkezni kezdtek a megrendelések. Így ezeket is gyártjuk méretre, igény szerint, egyedi mintával. Van egy hímzőgépünk, amelyet szintén igyekszünk kihasználni, hogy a termékeinket még egyedibbé tegyük. Sokan kérnek egyedi mintát a kutyaruhára, vagy neveket, de van, hogy a táskákra is”– mutat rá Éva, aki vallástanári–szociális munkás szakon végzett, majd három évig szociális munkásként dolgozott korábban. Aztán a három gyereke mellett hét évig volt gyereknevelési szabadságon, de közben folyamatosan kézműveskedett. Családi hagyomány is ez náluk, a nagytatája alapította a csernátoni Haszmann Pál múzeumot, amelyet most a szülei gondoznak, a család zöme ott tevékenykedik.
Jó munkához gépek is kellenek
Fotó: Péter Beáta
„Gyerekkorunktól kezdve ott volt a kézműveskedés iránti szeretet, a régiség iránti szerelem, valamilyen szinten onnan is jön a régi, hagyományos anyagoknak a felhasználása. Nekem az életem mindig a kézműveskedésről, az alkotásról szólt. Így ennek a műhelynek a megnyitása nem volt nagy váltás. Talán a szociális munkás lét volt egy nagyobb váltás az életemben. Azt is nagyon szerettem csinálni, csak a nyolc órás munkaidőt úgy, hogy valakitől függök, a három gyerekkel nem tudtam összeegyeztetni. Most, ha véletlenül betegek, akkor jobban meg tudom engedni magamnak, hogy otthon maradjak, nem kell kéredzek senkitől, a magam ura vagyok, jobban beépíthető a mostani tevékenységem az élethelyzetembe.” Kolléganője, Hajnal is kézműveskedett már korábban is, majd mindketten elvégeztek egy varrótanfolyamot, és folyamatosan tanulnak, fejlesztik magukat.
Így néz ki a műhely
Fotó: Péter Beáta
A közös munkafolyamat során tartanak olyan napokat, amikor csak szabnak, mert rájöttek, hogy sokkal egyszerűbb nagyobb tételben kiszabni valamit, mintha egyenként kellene. Igaz, ez a módszer a bőr esetében nem működik, azt külön kell kivágni, precíz munkát igényel. A szabás után következik a vasalás, keményítő anyagot vasalnak az anyagra, hozzáigazítják a bőrt, és ezután kerül a varrási fázisba az adott darab. Általában egy-két napot rááldoznak a szabás folyamatára, és amikor bizonyos mennyiség összegyűlt, akkor Ildikó előkészíti a bőröket, Éva pedig összevarrja – ha van ideje.
Fülbevaló a szatyor mellett
Fotó: Péter Beáta
Nem szalagmunka ez. Azt is szeretjük ebben a munkában, hogy változatos, nem csak egyfélét készítünk. Ha rá is untunk az övtáskák készítésre, és nincs rendelés, akkor tudunk mást készíteni, vagy a hímzőgépen egyet kreatívkodunk” – összegezte Kelemen-Haszmann Éva.
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
szóljon hozzá!