
András Hajnalka 2015-ben kezdett kutyakabátokat varrni
Fotó: Veres Nándor
Azt is mondhatnánk, hogy Kirával, a kis bichonnal kezdődött minden. Neki varrta néhány évvel ezelőtt András Hajnalka az első kutyakabátot. A kétgyermekes édesanya története azonban jóval előbb elkezdődött, a mai sikertörténetet egy hosszas, sokszor vívódásokkal teli út előzte meg.
2021. február 17., 17:502021. február 17., 17:50
A két és fél éves Hanga már óvodás, a kilenchónapos Zselyke gyakran édesanyja hátán a hordozóban alszik, vagy a varrógép mellett a pihenőszékből szemléli a világot. Nyugodt baba – mondja büszkén Hajnalka –, így nyugodt szívvel dolgozhat ő is. András Hajnalka 2015-ben kezdett kutyakabátokat varrni, nemrégiben pedig a kínálat kutyanyakörvvel és egyéb kiegészítőkkel bővült, de találkozásunkkor büszkén és lelkesen újságolja: napokon belül piacra dobja új, egyedi fejlesztésű termékeit, amelyek immár a gyerekeket szólítják meg. De hosszasan kereste saját útját Hajnalka, amíg megtalálta azt a mindennapjait kitöltő munkát, amit teljes szívvel végez.
„Én mindig sodródtam másokkal, soha nem tudtam igazán, hogy merre haladjak. Korábban adminisztratív munkakörben dolgoztam, de belefáradtam, néhány év után azt éreztem, hogy kiégtem, nem éreztem teljesnek magam. Tudtam, hogy valami hiányzik, de nem tudtam, hogy mi az.
Nagymamám, keresztanyám varrónő, tehát nem áll tőlem ez a világ távol, bár sosem varrtam, de elkezdtem tanulni. Elvégeztem egy tanfolyamot is, de autodidakta módon is sok mindent megtanultam, közben már azt is láttam magam előtt, hogy nekem egy varróműhelyem lesz. A varrás szerelem volt első perctől, és ez a szerelem tulajdonképpen a kutyák iránti szeretetem és a varrás iránti érdeklődésemnek az ötvözete” – meséli csupa mosollyal az arcán Hajnalka.
Első perctől szerelem volt a varrás Hajnalka életében
Fotó: Veres Nándor
Hogy aztán kutyakabátok varrásába kezdett, azt tulajdonképpen saját bichon kiskutyájának, Kirának köszönheti. Az első kiskabát neki készült, de a környezete biztatására újabb és újabb, szebbnél szebb kutyakabátok kerültek ki a keze alól. „Az ötletek ihletszerűen jöttek és jönnek a mai napig. Érzem azt, hogy végre a Jóisten is mellettem van, segít és jó úton vagyok. Ez az én világom. Ez az, amivel tudok adni magamból az embereknek,
szívvel-lélekkel és teljes odaadással csinálok valamit, amivel mosolyt csalok az emberek arcára. Ez nekem nagy boldogság. Azt is mondhatnám, hogy számomra a varrás csak egy kulcs, egy eszköz a szeretet közvetítésére” – magyarázza a gyergyószentmiklósi származású, Csíkszeredában élő kétgyermekes édesanya.
Szerencsésnek és hálásnak érzi magát
Fotó: Veres Nándor
Azt mondja, szerencsés és hálás. Szerencsés, hogy megtalálta a saját útját, és tudja, hogy bármilyen nehézségek is gördülnek útjába, abból csak tanulni tud, hiszen a nehézségek rávezetik arra, hogy lépnie, változtatnia kell. Hálás a sok biztatásért, a jó szóért, a férjétől érkező támogatásért.
Hajnalka varróműhelyében teljesen vízhatlan anyagból készülnek a kutyakabátok. Nem csak szépek, hanem praktikusak is, megvédik a házi kedvenceket az esőtől, hótól, hidegtől, sőt készítőjük igény esetén a kis tulajdonos nevét is belehímezi. Általában a kutyusok menekülnek a kabáttól – mondja nevetve, de ha rajtuk van, akkor már jól érzik magukat benne. A modell egyszerű, hason és nyakon tépőzárral van ellátva a bélelt kiskabát, hogy minél egyszerűbben lehessen rájuk adni. Újdonság, hogy a kabát mellé immár készül póráz, nyakörv és nyakörves kutyakendő is. Mondanom sem kell, hogy igényes, mutatós darabok.
Következő terve már a gyerekek célozza meg
Fotó: Veres Nándor
„Csíkszeredában sokak házi kedvence a kutya, állatszeretők az emberek, én meg is értem őket, hiszen a kutyák is rengeteg szeretetet adnak. Eleinte azt hittem, nem lesz ezekre igény, mert nagyon sok a hasonló tucatáru, de rájöttem, hogy szettben még érdekesebb. A kutyakabát varrása szezonális, ezért éreztem, hogy kell még valami. És kiket szeretek a legjobban? A gyerekeket és a kutyákat. Nem is kérdés, hogy a következő tervem már a gyerekeket célozza meg” – árulja el a nagy titkot. Épp a napokban készültek el a kisgyerekeknek szóló meglepetései a Fény Varróműhelyben.
A kör formával azt a teljességet akarta kifejezni, amit a gyermekek hoznak az életünkbe
Fotó: Veres Nándor
„Minden gyermek egy fénysugár, tapasztalom és látom, hogy mennyire beragyogják az életünket. Egy játékkonyha kiegészítő szettet varrtam, ami egy kis kötényből, kesztyűből, bevásárlószatyorból és egy kiskanálból áll. A lányom is szeret főzőcskézni a játékkonyhájában, de nekem is szívesen segít, tudom, a gyerekek örülni fognak ennek a szettnek. Emellett egy kis, saját tervezésű gyerekhátizsák is készül, amit óvodás kortól egészen tinédzser korig lehet használni az anyagválasztás függvényében. Ez egy kerek forma, és azért döntöttem a kör mellett, mert azt a teljességet akartam kifejezni, amit a gyermekek hoznak az életünkbe” – mondja Hajnal, miközben bevallja, úgy érzi, jó úton halad. Megtanulta, hogy ha valamit akar, látnia kell a célt maga előtt, hinnie kell magában, és akkor útközben a megoldás is megérkezik majd. Minden a helyére kerül, csak csinálni és hinni kell benne – mondja.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!