Amikor visszaír a „magyarországi fehérnép”

Sipos Betti az egyik legnézettebb magyarországi televíziónál levő, jól fizető budapesti állását hagyta maga mögött, és amolyan most vagy soha döntéssel harmincévesen Csíkszeredába költözött, hogy egy gyermekkori álmát valóra váltsa. Mert nem, nem a szerelem, nem a szakma hozta a székelyekhez, hanem a kíváncsiság és az az érzés, hogy ő ide tartozik.

Hazajött. Mindez tizenkét évvel ezelőtt történt, az évek alatt pedig a rengeteg kalandban volt része Székelyföldön, amelyeket a Nőileg magazin weboldalán elindított, Pesti székely című sorozatában elevenít fel. S hogy igencsak kötődik Székelyföldhöz, azt mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy olykor a buktatók sokasága sem tántorította el az itt maradástól. Pedig kudarc akadt bőven, hiszen csíkszeredai tévés munkahelyén sokszor hónapokig nem fizettek, albérletből albérletbe volt kénytelen vándorolni, ám voltak igaz barátai, és volt egy örökbefogadott kutyája, Soma. Apropó Soma, na ő verte ki a biztosítékot például Málika néninél, Betti egyik albérletének tulajdonosánál – a név persze fiktív, de a történet nagyon is valós, és sajnos tipikus is. A csíkszeredai menhelyről örökbe fogadott németjuhász-pásztorkutya keverék miatt Bettinek költöznie kellett. De azonnal...

Milyenek is vagyunk?

Vicces és kevésbé vicces történetek, amelyekkel tulajdonképpen a szerző tükröt tart elénk, a Székelyföldön élők elé. „A tapasztalataimat osztom meg, amelyek felgyűltek a tizenkét év alatt, és amelyek között vannak kellemesek és bizony kevésbé kellemesek is. Nyilván kirajzolódik egy társadalomkritika is, de semmi rosszindulat nincs bennük. Ez egy szeretettel és jó szándékkal írt blog, ami talán kicsit rámutat arra, hogy miként és hol lehetne változtatni” – mondja Betti, aki szerint a humor sok mindenen átsegítette. Mosolyogva jegyzi meg, volt olyan ismerőse, aki nem akarta elhinni, hogy csíkszeredai történetei nem a fantázia szüleményei.

A kívülálló számára vicces történetek mögött sokszor sokkoló a valóság. Egy-egy írása igencsak megosztja az olvasótáborát, van, aki kiáll az albérlőt tudta nélkül, rendszeresen ellenőrző „Málika néni” mellett, van, aki Soma pártját fogja, amikor arról olvas, hogy a kutya miatt költözni kell az albérletből.

„Amikor arról írtam, hogy a székelyek mindenből levest főznek, és gyakorlatilag magamat figuráztam ki, azt nagyon szerették az olvasók.