Hirdetés
Hirdetés

Amikor még cipő nélkül is tudtak járni – zarándoklat a keserédes múltba

Ilyen leány volt egykor Teréz néni •  Fotó: Costea Andrea

Ilyen leány volt egykor Teréz néni

Fotó: Costea Andrea

A gyergyóalfalvi Teréz néni jövőben tölti be 90. életévét. Az élet nehézségei nem kerülték el, megélt egy világháborút, ott volt, amikor a vaslábiak megtámadták az alfalvi zarándokokat, s a rossz emlékek olyan tisztán vannak előtte, mintha minden tegnap történt volna. A problémákat szőttesekbe szőtte, nevetéssel győzte le.

Costea Andrea

2017. augusztus 23., 15:422017. augusztus 23., 15:42

2017. augusztus 23., 17:392017. augusztus 23., 17:39

Gyergyóalfaluban, az Ecet utca előtt kérek útbaigazítást egy arra járótól. Belépek a kapun, takaros udvar fogad és egy legényke, a dédunoka. Balra mutat, megfordulok és ott áll az ajtóban egy idős néni kendővel a fején, kíváncsian. Ő a 89 éves Madarász Dávidné, Teréz néni. Beinvitál a házba. Egy kis szobácskába toppanok be, a falon szőttesek, amelyekről később megtudom mindet ő készítette.

Teréz néninek nem kell messzire mennie ahhoz, hogy meglátogathassa szeretteit, unokájával és dédunokájával is egy fedél alatt él. Leülünk az asztalhoz, amelyet viaszosvászon fed, hogy a saját készítésű abroszok védve legyenek. Elmondom, hogy a múlbéli emlékekért jöttem, a gyalogos búcsújárásokra, az életére vagyok kíváncsi.

Azok a bizonyos pünkösdi búcsúk

Teréz néni már tízéves korában gyalog ment el a búcsúba. A családból csak az édesapja és ő tudtak menni, később húga is velük tartott, de a fiútestvérei nem, nekik szolgálniuk kellett. „Édesapám örökké vitt magával, mert látta, hogy szeretek menni” – idézi fel sóhajok között a néni ezt a régi emléket.

Teréz néni, mint akkoriban sok-sok alfalvi, gyalog tette meg ezt a távot Alfalutól Somlyóig.

Bár 1949-ben betiltották, hogy keresztalják induljanak a Csíksomlyói Szűz Máriához, nem maradtak otthon az emberek, vonattal, busszal vagy éppen kisebb csoportokba verődve, igaz keresztek nélkül, gyalog mentek el a búcsúba. Teréz néni 1958-ban ment utoljára gyalogosan.

Azt meséli, hogy minden évben csütörtök reggel indultak el Alfaluból. Egyik csíki faluban „háltak meg”, szombat estére értek be Csíksomlyóra, az éjjelt egy nagy csűrben töltötték, „az alfalvi nép oda volt letelepedve”. Vasárnap mindenki az ünnepi székely ruháját vette fel a kikerülésre, „egészen megkerülték fenn a hegyet”, majd ezt követte a szentmise tíz órától, amely még akkor a templomban volt megtartva s „az alfali nép volt legelöl, mert valamikor Alfaluban egy István pap nevezetű indította el a búcsút.” Haza érve a falu végén már köszöntötték őket az itthon maradottak, és együtt mentek el a templomba meghallgatni egy rövid szentbeszédet.

Mezítláb a cél felé

Teréz néni elmeséli, hogy gyapjúfonalból kötöttek papucsot s bőrtalpat tettek neki, azzal mentek el Somlyóig. A férfiak között akadt olyan is, aki bocskort hordott.

Idézet
„Nem volt ennyi cipő. Minden esztendőre egy cipő jutott, amit télre meg kellett kímélni, hogy hidegben s vizes időbe tudjuk felhúzni. Legtöbbször Csíksomlyót is megjártuk mezítláb”

– meséli. Elképedve hallgatom, hiszen a mai világban már bent a házban sem járunk mezítláb, ők pedig kilométereket tettek meg cipő nélkül, mégsem sérült meg a lábuk. „Meg volt a talpunk keményedve” – kacag a néni.

Körülményes hazaút

A zarándokoknak nem csak a megtett kilométerek okoztak nehézséget, más problémákkal is meg kellett küzdeniük. Teréz néninek eszébe jut az 1947-es pünkösdi hazajövetel. „Amikor jöttünk a búcsúról visszafelé, láttuk, amikor béértünk Vaslábra, hogy a házak, kapuk előtt annyi nép össze van gyűlve. Én akkora voltam, hogy zászlót tudtam vinni, s ugye a férfiak vitték a vezérkeresztet s a hármas keresztet. Amikor a vasúthoz felértem, hát látom, hogy oda a vasút mellé hanyigálják le a kereszteket.”

Amikor Alfaluban bérmált Márton Áron püspök •  Fotó: Costea Andrea Galéria

Amikor Alfaluban bérmált Márton Áron püspök

Fotó: Costea Andrea

Elmondja, hogy a vaslábiak rárohantak a zarándokokra, még a papokra is, és összeverekedtek, de valahogy sikerült „szerteválogatni őket”. Sok a találgatás az egykori összetűzésről, manapság ha szóba jön a múlt etnikai konfliktusként emlegetik, de a résztvevője, az akkor 19 éves Teréz néni úgy véli, a verekedés azért kezdődhetett, mert egy vaslábi ember szekér elé fogott lovai megijedtek a zászlóktól, irányíthatatlanná váltak és a gazda szekerestől, lovastól az árokba borult.

Fényképekbe zárt múlt

A kredencen több fényképalbum is van, Teréz néni elővesz egyet, nézegetjük, közben mesél. A bérmálkozást örökíti meg Alfaluban, és Márton Áron püspök is rajta van. Teréz néni elmondja, ott volt azon a csíksomlyói búcsún is, amelyen Márton Áron utoljára prédikálhatott. A beszéd tartalmára már nem emlékszik, de arra igen, hogy a következő év januárjában börtönözték be a püspököt. Ugyanazon a napon tartóztatták le Teréz néni sógorát, Madarász Ferencet, aki szintén pap volt és a fogságban veszítette életét.

Hirdetés

Egy Teréz nénit ábrázoló fiatalkori fénykép is előkerül, „valamikor ilyen leány voltam” – mondja. Több kép van a szőttesekről, terítőkről, székely ruhákról, amelyeket ő készített, hiszen 64 éven keresztül szőtt, nem csak saját használatra, hanem mások számára is. Munkáit falunapokon állították ki, diákok látogatták meg otthonában, hogy megnézhessék, hogyan dolgozik. Emellett a szárhegyi művésztáborban is volt, minden novemberben ott dolgozott.

Hogy került egy férfi az osztováta mögé?

Elmeséli, hogyan „vették a fonalat”, hogy utána feltehessék az osztovátára, hogyan tanított meg másokat is szőni, köztük egy fiatalembert, aki „úgy szőtt, ügyesebben, mint a felesége” – büszkélkedik tanítványával Teréz néni. Úgy történt, hogy az asszony elment hozzá, hogy megkérje, szőjön valamit neki egy kevéske anyagból, de Teréz néni ezt a választ adta: „Nem szövöm meg, te Blanka tanyitónénihez jártál, tanyított ő kézügyességre, én felteszem s megszövöd.” Hát mit volt mit tenni, szereztek osztovátát, s el lehetett kezdeni dolgozni. Egyik nap Teréz néni, mielőtt indult a kollektívába dolgozni, meg akarta nézni, hogy folyik a munka, de amit látott, azon ő is meglepődött, s mosolyogva mesélte el: „Egyszer menyek egy reggel, korábban volt, nyolc óra előtt, mondom bénézek, lám, hogy haladnak. Menyek bé s hát látom az ablakon keresztül, hogy egy férfi ül az osztovátába. Hát, úgy szőtt, csattogtatta az osztovátát, ügyesebben, mint a felesége.”

Világháború gyermekszemmel

„Nem jó visszagondolni a régire, sok minden eltőtt, de hát a Jóisten egészséget adott, az ágyban nem feküdtem” – mondja Teréz néni, mégis visszatér a szomorú emlékekre. Még kislány volt, amikor az édesapját besorozták, elvitték a háborúba. Amikor Alfaluban parancsba adták, hogy mindenkinek el kell hagynia az otthonát. Menekülni készültek, de levél érkezett kórházban fekvő édesapjától, az édesanyának: „Erzsi, éltél még egy háborút, a házból ki ne mozdulj.” A figyelmeztetés ellenére a család készülődött, a megmaradt élelmet, mint mások, gödrökbe rejtették. Két német katona tanácsára, a betemetett rejtekhelyre „fuszulykakarókat” állítottak, hogy megtévesszék az ellenséget.
Nem csak a kredencben lévő fényképeken, saját udvarában is találkozhat unokáival, déunokáival •  Fotó: Costea Andrea Galéria

Nem csak a kredencben lévő fényképeken, saját udvarában is találkozhat unokáival, déunokáival

Fotó: Costea Andrea

Szekérrel indultak Borzont irányába, de Teréz néni ellenkezett. „Én mondtam édesanyámnak, hogy nem megyek. Volt olyan régifajta kötött szatyor, s én külön pakoltam magamnak, a többit felrakták a szekerre. Sírt édesanyám. Gondoltam, hogy éjjelre felmászok a ház előtt lévő nagy körtövefára, s a nappal eltelik valahogy, de féltem egyedül. Egyszer csak egy hatalmas ordítást hallottam. Oda le a vágóhídnál meggyújtottak valamit. Megfutamodtam a pakkommal s irány utánuk.”

Mire a család elérte Borzont határát bőrig áztak a hirtelen kerekedett vihar miatt. Két éjszakát töltöttek a falu szélén levő kaszálón, utána a mezőn keresztül hazamentek. Mindent úgy találtak otthon, ahogyan hagyták, még az élelmiszert tartalmazó rejtekhely is érintetlen volt. „Egy faliórát vittek el, más semmihez nem nyúlt senki” – idézi fel.

Átélni és túlélni

Eltelt közel 90 év örömmel, bánattal, szép emlékekkel, rossz élményekkel. Feleleveníteni ezt a sok emléket biztosan nem volt egyszerű számára, de nem kesereg. Végzi a napi teendőket, örvend, hogy nem ágyhoz kötött. Ami volt, azzal megbékélt, azt mondja: „ezt mind átal kellett élni s meg kellett csinálni.”

 

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. április 17., péntek

Hétköznapi eszem-iszom

Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.

Hétköznapi eszem-iszom
Hétköznapi eszem-iszom
2026. április 17., péntek

Hétköznapi eszem-iszom

Hirdetés
2026. április 16., csütörtök

Az emlékezet rétegei – magyar alkotók a holokausztról

Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.

Az emlékezet rétegei – magyar alkotók a holokausztról
2026. április 16., csütörtök

Táncra kér Csíkszereda – amikor a ritmus közösséget teremt

Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.

Táncra kér Csíkszereda – amikor a ritmus közösséget teremt
2026. április 16., csütörtök

„Komlójövések” és kucsmagombák begyűjtésének ideje

A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.

„Komlójövések” és kucsmagombák begyűjtésének ideje
Hirdetés
2026. április 15., szerda

Gyermekalkotások, színdarab és ősbemutató – A hit arcai

Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.

Gyermekalkotások, színdarab és ősbemutató – A hit arcai
2026. április 15., szerda

Hagymás tört burgonya – videó

Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.

Hagymás tört burgonya – videó
Hagymás tört burgonya – videó
2026. április 15., szerda

Hagymás tört burgonya – videó

2026. április 14., kedd

Ferencz Imre: Száz

Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...

Ferencz Imre: Száz
Ferencz Imre: Száz
2026. április 14., kedd

Ferencz Imre: Száz

Hirdetés
2026. április 14., kedd

A tavasz hírnöke a tányéron: ezért több mint egyszerű zöldség a hónapos retek

A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.

A tavasz hírnöke a tányéron: ezért több mint egyszerű zöldség a hónapos retek
2026. április 13., hétfő

Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról

Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.

Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról
Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról
2026. április 13., hétfő

Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról

2026. április 13., hétfő

Füge újragondolva: a természet édes ajándéka

Az egyik legrégebbi kultúrnövény nemcsak különleges ízével, hanem sokoldalú felhasználhatóságával is kiemelkedik. A füge egyszerű, mégis izgalmas módokon tehető a mindennapi étkezések részévé. Most ezt járjuk körül.

Füge újragondolva: a természet édes ajándéka
Hirdetés