
Benedek Tibor, Paolo Rossi és Diego Maradona
Fotó: Liget-montázs
A halál 2020-ban is aratott a sportvilágban, olyan egykori labdarúgók, vízilabdázók vagy más sportban névjegyüket letevők mentek el, akik nélkül egyértelműen szegényebbek lettek a mindennapjaink. Szomorú és kissé szubjektív névsorolvasás, a teljesség igénye nélkül a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletében.
2021. január 05., 12:082021. január 05., 12:08
A világot még januárban sokkolta az amerikai kosárlabdasztár, Kobe Bryant helikopterbalesetben bekövetkezett halála. Egy ízig-vérig igazi világsztár ment el egy pillanat alatt egy szörnyű tragédiában. A kilencvenes évektől a dopping-, kábítószer-és alkoholproblémáiról elhíresült Diego Maradona szíve november 25-én feladta a küzdelmet a pusztító életmóddal szemben. Egy másik vébé másik sztárja is itt hagyott bennünket: Paolo Rossinak vitathatatlan érdemei voltak abban, hogy az olasz labdarúgó-válogatott 1982-ben megnyerte a spanyolországi világbajnokságot.
Wichmann Tamás többszörös olimpikon, világbajnok kenus generációk példaképe volt, súlyos betegségét évekig viselte. 92 évesen halt meg az 1952-es Helsinki olimpia aranyérmes úszónője, Székely Éva, illetve 91 évesen Tass Olga tornász. A magyar vízilabdázás két ikonikus alakja halt meg a mögöttünk hagyott évben: a 84 éves Kárpáti György, a Nemzet Sportolója háromszoros olimpiai bajnok volt, míg a szintén háromszoros olimpiai bajnok, Európa- és világbajnok vízilabdázó Benedek Tibor mindössze 47 évesen hunyt el, hosszan tartó, súlyos betegség után. A teljes cikket a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Sport mellékletében találják meg.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!