
Jelenet az Egyesült Államok– Franciaország hokimeccsről, az eredmény beszédes: az amerikaiak 22–0-ra verték a házigazdákat
Fotó: Wikimedia Commons
1924 januárjában a Mont Blanc hegység lábánál fekvő városba érkezett versenyzők nem tudták, hogy tulajdonképpen olimpián vesznek részt. A sízők, korcsolyázók, jégkorongozók tették a dolgukat, aztán egy év múlva (egyesek évtizedekkel később!) olimpiai bajnokok lettek, ugyanis 1974-ben és 2006-ban is osztottak olyan érmeket, amelyek 1924-re vonatkoztak – olvashatják a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletében.
2022. február 01., 10:262022. február 01., 10:26
Újkori olimpiát 1896 óta rendeztek, de a hóban, illetve jégen űzött „hideg” sportágak, megmérettetések számára az első világháború utáni évekig kellett várni.
Az elképzelés az volt, hogy a nyári olimpiának helyet adó rendező, Párizs egy téli versenyt is szervezzen, így már az év elején megtartották azt 1992-ig a téli és a nyári olimpia ugyanabban az évben volt, de harminc éve kettévált, így az 1992-es Albertville-i, XVI. téli olimpia után „gyorsan” 1994-ben is tartottak egyet (a norvégiai Lillehammerben), a Naganói olimpiával (1998) pedig beállt a rend – igaz, a 2020-ra tervezett nyári olimpiát a világjárvány miatt 2021-re kellett halasztani.
A részt vevő országok zászlói a „nyitóünnepségen”, középen a francia Camille Mandrillon biatlonista tartja a rendező ország trikolórját
Fotó: Wikimedia Commons
Az első téli „olimpián” a statisztikák szerint kilenc sportág volt, a 16 versenyszámában 16 ország vett részt 258 sportolóval. Nagy érvágás volt, hogy az első világháborús katasztrófáért okolt németeket nem hívták meg, az osztrákokat és a magyarokat viszont igen, ezért a skandinávok tiltakoztak is. Eredetileg csak hét sportág, ugyanis a curlinget és az ún. military patrolt (ez tulajdonképpen a sílövészet, vagyis a biatlon elődje) a NOB csak évtizedekkel később, 2006-ban ismerte el ottani hivatalos versenyszámként.
Férfi műkorcsolyában a svéd Gillis Grafström győzött Chamonix-ban
Fotó: Wikimedia Commons
A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Sport mellékletében.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!