Évezredeket utazhat az időben, aki Mikházát keresi fel, s mindössze egyetlen délelőtt alatt. A reggeli és az ebéd között visszaugorhatunk majdnem kétezer évet az időben, majd előre a 17. századba, Erdély magyar aranykorába. Az elmegyógyintézet 20. századi fejlemény, nem turistalátványosságnak szánva.
2020. július 31., 19:332020. július 31., 19:33
A 0. kilométer, innen indulhatunk bármerre. Most nem nagyon gyúródnak a turisták, egészen a templom mellé is parkolhatunk
Fotó: Rédai Attila
Évezredeket utazhat az időben, aki Mikházát keresi fel, s mindössze egyetlen délelőtt alatt. A reggeli és az ebéd között visszaugorhatunk majdnem kétezer évet az időben, majd előre a 17. századba, Erdély magyar aranykorába. Az elmegyógyintézet 20. századi fejlemény, nem turistalátványosságnak szánva.
2020. július 31., 19:332020. július 31., 19:33
Mikháza messze földön híres ferences kolostortemplomát, illetve az egykori római birodalmi védelmi vonat, a limes egyik erődjét is meglátogathatjuk, ha szerencsések vagyunk, teljes idegenvezetéssel. A programra nem kell különösebben felkészülni, és egy vagyonba sem kerül: mindössze 4 lej a belépő egy felnőttnek a Maros Megyei Múzeum itteni régészeti parkjába, ahol nemcsak a nemrég Time Box, azaz Idődoboz néven létrehozott pavilonokat nézhetjük meg, hanem bekukkinthatunk az itteni régészek munkájába, egy igazi ásatásba is. A kolostortemplomban és kápolnájában pedig igazi kincseket rejtegetnek. Nem sokkal az augusztus 1-jére tervezett 8R (Római) Fesztivál előtt néztünk szét a faluban.
De ne vágjunk a dolgok elé, menjünk képről képre.
Irányok: van itt látivaló
Fotó: Rédai Attila
A kolostortemplom udvara nyitva, de ha be szeretnénk menni a templomba, keressük fel a gondnokot
Fotó: Rédai Attila
A mikháziak milleniumi emlékműve is itt lelt otthonra
Fotó: Rédai Attila
Akárcsak a második világháborús emlékmű
Fotó: Rédai Attila
Nem csak közösségi, vallási hely is az udvar...
Fotó: Rédai Attila
Bár az egykori kolostornak csak kis része az egyházé
Fotó: Rédai Attila
Balról a kolostor, jobbra a templom
Fotó: Rédai Attila
A kolostor épületének nagyobbik része a kommunista államosítást követően itt létrehozott elmegyógyintézet tulajdonában van a mai napig
Fotó: Rédai Attila
Bár kérvényezte a katolikus egyház a visszaszolgáltatást, ez még mindig nem történt meg
Fotó: Rédai Attila
Nem használt szenteltvíztartó a templom egyik lezárt bejáratánál
Fotó: Rédai Attila
A lakat megtévesztő: a mikháziak ide járnak templomba
Fotó: Rédai Attila
Szerzetesek azonban már nem élnek a kolostorban
Fotó: Rédai Attila
A kerítésen túl már az elmegyógyintézet. Áthallatszik az ottani élet, s nem éppen idilli
Fotó: Rédai Attila
Ez viszont már a kolostortemplom alatti kripta bejárata: ez is látogatható
Fotó: Rédai Attila
A kripta belülről: igazán sejtelmes
Fotó: Rédai Attila
A mikházi ferences kolostor nagylelkű támogató nyerték el a jogot ahhoz, hogy itt temetkezhessenek
Fotó: Rédai Attila
Bornemisszák, Lázárok pihennek itt
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Balla Zsigmond, a templom gondnoka vezet körül minket belül is
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
A mikházi ferences templom és kolostor a 17. századi erdélyi késő reneszánsz egyedülálló szakrális emléke
Fotó: Rédai Attila
A 17-18. században a felső-nyárádmenti székelység egyik legfontosabb központja előtt
Fotó: Rédai Attila
A kőből épült templomot és kolostort egy vályogból készült épület előzte meg, tudjuk meg Balla Zsigmondtól
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
A nagylelkű és nemes adományozókon túl Kájoni János tett sokat azért, hogy a kő épületegyüttes felépülhessen
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
A templom védőszentjei: Szent István és Szent László
Fotó: Rédai Attila
Az oltár központi alakja a Szűzanya
Fotó: Rédai Attila
Minden nap tartanak itt szentmisét
Fotó: Rédai Attila
És itt mennénk át a kolostorba...
Fotó: Rédai Attila
... de nem lehet
Fotó: Rédai Attila
A sekrestyében található gyönyörű szárnyas oltárszekrény
Fotó: Rédai Attila
Az oltárszekrény sok izgalmas fiókot rejteget
Fotó: Rédai Attila
Egy másik szekrény egy nagyobb fiókjában további kincsek: 18. századi miseruhák...
Fotó: Rédai Attila
Amint az egyikükön látható évszám is bizonyítja
Fotó: Rédai Attila
Az egykori kápolna ma a sekrestye
Fotó: Rédai Attila
Ez a belül látható szenteltvíztartó a templommal egy idős
Fotó: Rédai Attila
Az egykori kolostorból három helyiséget adtak vissza az egyháznak, ott láthatók ezek további miseruhák
Fotó: Rédai Attila
A kostorbéli helyiségeket raktárnak használják, de a szerző kedvéért a gondnok megmutatja ezt a festményt...
Fotó: Rédai Attila
A szerző viszont nem tudja, hogy leszármazottja-e a Rhédeyeknek
Fotó: Rédai Attila
Ez a gyönyörűen felújított székely ház és kapuja a múzeum tulajdonában van, itt laknak az itt dolgozó régészek
Fotó: Rédai Attila
Sidó Katalin, a Maros Megyei Múzeum régésze meg is mutatja, min dolgoznak: az erődítmény egyik saroktornya állt itt
Fotó: Rédai Attila
Egészen pontosan itt: a geofizikai méréseket jól látszik az egykori, fallal körbevett katonai tábor helye
Fotó: Rédai Attila
Rekonstrukció az egyik pavilonban. A mai Mikházán megfordult római katonák tulajdonképpen a mai Szíria területéről érkeztek
Fotó: Rédai Attila
Bizony: Pannónia érintésével először a mai Vármezőnél található másik erődnél szolgáltak, utána kerültek át ide
Fotó: Rédai Attila
Akár így is kinézhetett a mikházi katonai tábor, szóval ez nem teljesen fantáziarajz, hanem megalapozott szakmai vélemény a tulajdonképpeni helyszínbe illesztve
Fotó: Rédai Attila
Tudnivalók az Idődobozról, illetve Balla Zsigmond elérhetősége: ide is neki van kulcsa
Fotó: Rédai Attila
És a hab a tortán: római fürdőkultúra Mikházán
Fotó: Rédai Attila
Ma wellnessnek hívjuk, amit a rómaiak már kétezer évvel ezelőtt tudtak
Fotó: Rédai Attila
Fürdőeszközök rekonstrukciója: megtaláljátok a szemöldökcsipeszt?
Fotó: Rédai Attila
A Time Box pavilonjai 2016-ban készültek el
Fotó: Rédai Attila
Határvidék: az erődön túl már a barbárok földje volt. A bronzkorban is volt itt már lakott település
Fotó: Rédai Attila
De utolsó képnek azért én mégiscsak ezt a fantasztikus székelykaput teszem be. Köszönöm a figyelmet!
Fotó: Rédai Attila
Sokak számára nosztalgikus fogás a kocsonya: disznótorok, nagyszülői konyhák és hideg esték jutnak róla eszünkbe. A jól elkészített kocsonya egyszerre laktató és meglepően egészséges.
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
szóljon hozzá!