Évezredeket utazhat az időben, aki Mikházát keresi fel, s mindössze egyetlen délelőtt alatt. A reggeli és az ebéd között visszaugorhatunk majdnem kétezer évet az időben, majd előre a 17. századba, Erdély magyar aranykorába. Az elmegyógyintézet 20. századi fejlemény, nem turistalátványosságnak szánva.
2020. július 31., 19:332020. július 31., 19:33
A 0. kilométer, innen indulhatunk bármerre. Most nem nagyon gyúródnak a turisták, egészen a templom mellé is parkolhatunk
Fotó: Rédai Attila
Évezredeket utazhat az időben, aki Mikházát keresi fel, s mindössze egyetlen délelőtt alatt. A reggeli és az ebéd között visszaugorhatunk majdnem kétezer évet az időben, majd előre a 17. századba, Erdély magyar aranykorába. Az elmegyógyintézet 20. századi fejlemény, nem turistalátványosságnak szánva.
2020. július 31., 19:332020. július 31., 19:33
Mikháza messze földön híres ferences kolostortemplomát, illetve az egykori római birodalmi védelmi vonat, a limes egyik erődjét is meglátogathatjuk, ha szerencsések vagyunk, teljes idegenvezetéssel. A programra nem kell különösebben felkészülni, és egy vagyonba sem kerül: mindössze 4 lej a belépő egy felnőttnek a Maros Megyei Múzeum itteni régészeti parkjába, ahol nemcsak a nemrég Time Box, azaz Idődoboz néven létrehozott pavilonokat nézhetjük meg, hanem bekukkinthatunk az itteni régészek munkájába, egy igazi ásatásba is. A kolostortemplomban és kápolnájában pedig igazi kincseket rejtegetnek. Nem sokkal az augusztus 1-jére tervezett 8R (Római) Fesztivál előtt néztünk szét a faluban.
De ne vágjunk a dolgok elé, menjünk képről képre.
A 0. kilométer, innen indulhatunk bármerre. Most nem nagyon gyúródnak a turisták, egészen a templom mellé is parkolhatunk
Fotó: Rédai Attila
Irányok: van itt látivaló
Fotó: Rédai Attila
A kolostortemplom udvara nyitva, de ha be szeretnénk menni a templomba, keressük fel a gondnokot
Fotó: Rédai Attila
A mikháziak milleniumi emlékműve is itt lelt otthonra
Fotó: Rédai Attila
Akárcsak a második világháborús emlékmű
Fotó: Rédai Attila
Nem csak közösségi, vallási hely is az udvar...
Fotó: Rédai Attila
Bár az egykori kolostornak csak kis része az egyházé
Fotó: Rédai Attila
Balról a kolostor, jobbra a templom
Fotó: Rédai Attila
A kolostor épületének nagyobbik része a kommunista államosítást követően itt létrehozott elmegyógyintézet tulajdonában van a mai napig
Fotó: Rédai Attila
Bár kérvényezte a katolikus egyház a visszaszolgáltatást, ez még mindig nem történt meg
Fotó: Rédai Attila
Nem használt szenteltvíztartó a templom egyik lezárt bejáratánál
Fotó: Rédai Attila
A lakat megtévesztő: a mikháziak ide járnak templomba
Fotó: Rédai Attila
Szerzetesek azonban már nem élnek a kolostorban
Fotó: Rédai Attila
A kerítésen túl már az elmegyógyintézet. Áthallatszik az ottani élet, s nem éppen idilli
Fotó: Rédai Attila
Ez viszont már a kolostortemplom alatti kripta bejárata: ez is látogatható
Fotó: Rédai Attila
A kripta belülről: igazán sejtelmes
Fotó: Rédai Attila
A mikházi ferences kolostor nagylelkű támogató nyerték el a jogot ahhoz, hogy itt temetkezhessenek
Fotó: Rédai Attila
Bornemisszák, Lázárok pihennek itt
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Balla Zsigmond, a templom gondnoka vezet körül minket belül is
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
A mikházi ferences templom és kolostor a 17. századi erdélyi késő reneszánsz egyedülálló szakrális emléke
Fotó: Rédai Attila
A 17-18. században a felső-nyárádmenti székelység egyik legfontosabb központja előtt
Fotó: Rédai Attila
A kőből épült templomot és kolostort egy vályogból készült épület előzte meg, tudjuk meg Balla Zsigmondtól
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
A nagylelkű és nemes adományozókon túl Kájoni János tett sokat azért, hogy a kő épületegyüttes felépülhessen
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
A templom védőszentjei: Szent István és Szent László
Fotó: Rédai Attila
Az oltár központi alakja a Szűzanya
Fotó: Rédai Attila
Minden nap tartanak itt szentmisét
Fotó: Rédai Attila
És itt mennénk át a kolostorba...
Fotó: Rédai Attila
... de nem lehet
Fotó: Rédai Attila
A sekrestyében található gyönyörű szárnyas oltárszekrény
Fotó: Rédai Attila
Az oltárszekrény sok izgalmas fiókot rejteget
Fotó: Rédai Attila
Egy másik szekrény egy nagyobb fiókjában további kincsek: 18. századi miseruhák...
Fotó: Rédai Attila
Amint az egyikükön látható évszám is bizonyítja
Fotó: Rédai Attila
Az egykori kápolna ma a sekrestye
Fotó: Rédai Attila
Ez a belül látható szenteltvíztartó a templommal egy idős
Fotó: Rédai Attila
Az egykori kolostorból három helyiséget adtak vissza az egyháznak, ott láthatók ezek további miseruhák
Fotó: Rédai Attila
A kostorbéli helyiségeket raktárnak használják, de a szerző kedvéért a gondnok megmutatja ezt a festményt...
Fotó: Rédai Attila
A szerző viszont nem tudja, hogy leszármazottja-e a Rhédeyeknek
Fotó: Rédai Attila
Ez a gyönyörűen felújított székely ház és kapuja a múzeum tulajdonában van, itt laknak az itt dolgozó régészek
Fotó: Rédai Attila
Sidó Katalin, a Maros Megyei Múzeum régésze meg is mutatja, min dolgoznak: az erődítmény egyik saroktornya állt itt
Fotó: Rédai Attila
Egészen pontosan itt: a geofizikai méréseket jól látszik az egykori, fallal körbevett katonai tábor helye
Fotó: Rédai Attila
Rekonstrukció az egyik pavilonban. A mai Mikházán megfordult római katonák tulajdonképpen a mai Szíria területéről érkeztek
Fotó: Rédai Attila
Bizony: Pannónia érintésével először a mai Vármezőnél található másik erődnél szolgáltak, utána kerültek át ide
Fotó: Rédai Attila
Akár így is kinézhetett a mikházi katonai tábor, szóval ez nem teljesen fantáziarajz, hanem megalapozott szakmai vélemény a tulajdonképpeni helyszínbe illesztve
Fotó: Rédai Attila
Tudnivalók az Idődobozról, illetve Balla Zsigmond elérhetősége: ide is neki van kulcsa
Fotó: Rédai Attila
És a hab a tortán: római fürdőkultúra Mikházán
Fotó: Rédai Attila
Ma wellnessnek hívjuk, amit a rómaiak már kétezer évvel ezelőtt tudtak
Fotó: Rédai Attila
Fürdőeszközök rekonstrukciója: megtaláljátok a szemöldökcsipeszt?
Fotó: Rédai Attila
A Time Box pavilonjai 2016-ban készültek el
Fotó: Rédai Attila
Határvidék: az erődön túl már a barbárok földje volt. A bronzkorban is volt itt már lakott település
Fotó: Rédai Attila
De utolsó képnek azért én mégiscsak ezt a fantasztikus székelykaput teszem be. Köszönöm a figyelmet!
Fotó: Rédai Attila
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!