Hirdetés
Hirdetés

A cipő megmutatja, ki milyen ember

Több mint ötven éve űzi ezt a mesterséget Gráncsa Miklós •  Fotó: Veres Nándor

Több mint ötven éve űzi ezt a mesterséget Gráncsa Miklós

Fotó: Veres Nándor

Kaptafák, suszterszerszámok, varrógépek és javításra váró cipők sorakoznak a kis műhelyben, ahová betérek. Ám ezúttal nem a cipőm sarkára tetetnék új flekket, hanem beszélgetni jöttem. „Jöjjön csak, hétfő van, suszterünnep” – mondja kacagva id. Gráncsa Miklós, a cipész.

Péter Beáta

2020. július 20., 17:182020. július 20., 17:18

2020. július 20., 17:192020. július 20., 17:19

Csíkszeredának a legnagyobb múltra visszatekintő szakmai társulata a csizmadiák és a vargák céhe volt, amely a 17. század közepén kapott kiváltságlevelet II. Rákóczi Györgytől. 1893-ban 38 csizmadia, 23 tímár és 17 cipész szerepelt az ipartestület nyilvántartásában – jut eszembe a Csíki Székely Múzeum várostörténeti kiállításának hatodik terme, amelynek egyik részében a cipészszakma gyakorlásának történetét lehet elolvasni, illetve kisfilm mutatja be a hagyományos cipőkészítő eljárást. Ma Csíkszeredában öt cipészműhelyt találunk. Kettőt egy testvérpár működtet, külön-külön, egyikük sem ma kezdte a mesterséget.

Hirdetés

„1968-ban végeztem el a nyolcadik osztályt Taplocán, aztán édesanyám beadott a szövetkezetbe suszterinasnak. Majd két évet voltam Brăilán, ott végeztem el az iskolát, hazatérve pedig a szövetkezetnél dolgoztam sok éven keresztül, egészen 1992-ig. Aztán hívtak a somlyói Szent Anna iskolába, hogy tanítsam a gyerekeket, ott voltam 14 évet, de közben Taplocán volt a műhelyem, oda jöttek sokszor a diákok is, sokakat tanítottam erre a mesterségre” – vázolja fel szakmai életútját röviden Gráncsa Miklós.

Szerencsére van utánpótlás is •  Fotó: Veres Nándor Galéria

Szerencsére van utánpótlás is

Fotó: Veres Nándor

Időközben jönnek-mennek a kliensek, ki a megjavított cipőért jött, más éppen az elszakadt szandálját vagy táskáját hozza javítani. A cipésznek mindenkihez van egy jó szava, viccelődik, kacag. Közben a fia a háttérben egy cipőt talpal, ő is itt dolgozik az édesapja mellett, sőt, az édesanyja is itt szokott tevékenykedni.

„Az ember elfárad annyit dolgozni. Állandóan jönnek-mennek, de aki jön, szívesen látjuk, mert munkát hoz. Alig tudtam felállni, annyi munka volt, amíg egyedül voltam. Pláne ősszel és télen. Az asszony is itt van, ő a szabóknál varrt annak idején, most nyugdíjas. Öcsém két évvel kisebb, ő a szabókhoz ment inasnak, aztán elcsalták suszternek. Nagyapám és a testvére – egyik János, a másik Miklós volt – kovácsok voltak, mind a kettőnek műhelye volt, mint nekem és öcsémnek. Emlékszem, a csicsói műhelyben nagy fúvó volt hátul, és volt iskola is az udvaron. Ők is szerették a szakmájukat, mi is szeretjük. Ez a legfontosabb, szeretni azt, amit csinálsz. A cipészet nem nehéz szakma, de a cipészeket nem kell lenézni. Nem vagyunk már sokan – pedig én is sok inast tanítottam – , de a várost legalább ellátjuk. Mindjárt nem lesz egy sem, pedig igény van rá.”

Mindig van javítani való cipő, a felső polcon pedig a saját készítésű készített székelycsizmák sorakoznak •  Fotó: Veres Nándor Galéria

Mindig van javítani való cipő, a felső polcon pedig a saját készítésű készített székelycsizmák sorakoznak

Fotó: Veres Nándor

Gráncsa Miklós feleleveníti, voltak olyan időszakok, amikor annyi javítanivalója volt, hogy azt sem tudta, hová rakja a sok cipőt. Változnak a szokások, de azért ma is sokan megfordulnak a műhelyben.

Amikor bevisznek egy cipőt, rögtön látja annak a „betegségeit”, hogy mit kell megjavítani rajta, de megkérdezi a cipő gazdáját is, hogy miért vitte be. Olyan is előfordult, hogy megmondta, nem éri meg megcsináltatni.

Nem csak megjavítva, hanem megpucolva, „kisuvickolva” adják vissza a tulajdonosának, hogy érezze, a cipőt megbecsülik, és mert úgy vélik, ez hozzátartozik a szolgáltatáshoz.

Egymás mellett dolgozik apa és fia a suszterasztalnál •  Fotó: Veres Nándor Galéria

Egymás mellett dolgozik apa és fia a suszterasztalnál

Fotó: Veres Nándor

A 66 éves cipész nem csak javítja a cipőket, hanem újakat is készít, fent a polcon sorakoznak az általa készített székelycsizmák, mert a székelyruhához az talál, bakancsot nem lehet felvenni a székelyharisnyához – hangsúlyozza. „Még 47-es csizmát is csináltam valakinek, nem vállalta más a városban. A lábat meg kell mérni, kiszabni a csizmát, fordítva kell összevarrni, kifordítani, sámfára húzni, kaptára, majd csirízzel ragasztani, hogy kemény legyen.”

És hogy miért suszterünnep a hétfő, azt is elmeséli: „Régen Szépvízen, de máshol is sok suszter volt, mentek mindig a vásárba. Árultak, és a végén bementek a bodegába. Aztán hétfőn örökké betegek voltak, ezért suszterünnep a hétfő” – kacagja, majd a műhelyben levő szerszámokat, munkaeszközöket mutatja: cvikkoló, falcfogó, kések, rámázó ár, szegő ár, varrógép sáshegyű tűvel. „Fakapta, sámfa, farcang, ráspoly, szerszámunk annyi van, hogy rengeteg. Én is vettem, például ezt a suszterasztalt, itt még hárman elférnének” – ezt már a fia, Miki mondja, aki már gyermekként sokat járt az édesapja műhelyébe, az évek során elleste a mesterséget. A fiatal cipész úgy véli, egy cipő sok mindent elárul, „megmondja” azt is, hogy ki milyen ember.

Idősebbik és ifjabbik Gráncsa Miklós. Van igény a munkájukra, sokszor nyílik egy átlagos napon a műhely ajtaja •  Fotó: Veres Nándor Galéria

Idősebbik és ifjabbik Gráncsa Miklós. Van igény a munkájukra, sokszor nyílik egy átlagos napon a műhely ajtaja

Fotó: Veres Nándor

„Van, akinek nincs lehetősége tovább tanulni, vagy nem szeretne, de az ilyenekből lehet jó mesterember, kőműves, ács vagy éppen cipész. Én az iskolát nagyon nem szerettem, nyolcadikban el is tanácsoltak. Meg voltam ijedve, hogy mit mondanak otthon. Megtudták, de nem lett nagy gond belőle, mondták, nincs semmi baj, jössz dolgozni.” Egy időre abbahagyta a cipész mesterséget, más munkahelye lett, később Angliában dolgozott. Édesapját mind noszogatta, hogy a műhellyel be kellene költözni a városba Taplocáról, végül meg is nyitották.

„Sokszor van, hogy bejön valaki és elcsodálkozik, hogy egy fiatal dolgozik itt. Jó itthon lenni, itt van a családom is.

Idézet
Sok türelem és kézügyesség is kell ehhez a szakmához. Ha a kezembe veszek egy cipőt, látom, hogy mit kell csinálni vele, hol kell javítani, mik a gyengeségei. Aztán azt is jó látni, ahogy örvendenek, amikor megjavítottuk, megtalpaltuk, rendbehoztuk valakinek a cipőjét.

Az emberek megveszik az új cipőt is, természetesen, de ha megszoktak egy lábbelit, amelyik kényelmes, szeretik, akkor ha annak valamilyen baja lesz, úgy látják, érdemes megjavíttatni. Vagy vannak olyanok, akiknek nagyon drága cipőjük van, akik megengedheti maguknak, ők még meg is flekkeztetik. Ebből a szakmából, ha becsületesen dolgozik valaki, meg lehet élni. A cipő örökké fog kelleni” – mondja az ifjabbik Gráncsa Miklós.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. június 20., szombat

Bőröndből előbújó dallamok

A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.

Bőröndből előbújó dallamok
Bőröndből előbújó dallamok
2026. június 20., szombat

Bőröndből előbújó dallamok

Hirdetés
2026. június 18., csütörtök

Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira

Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.

Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira
2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.

Sült paradicsomos salsa – videó
Sült paradicsomos salsa – videó
2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

2026. június 16., kedd

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot

Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
Hirdetés
2026. június 14., vasárnap

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere

Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
2026. június 14., vasárnap

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből

Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
2026. június 12., péntek

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás

Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Hirdetés
2026. június 10., szerda

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében

Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
2026. június 06., szombat

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá

Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
2026. június 01., hétfő

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története

Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Hirdetés