Hirdetés
Hirdetés

A cipő megmutatja, ki milyen ember

Több mint ötven éve űzi ezt a mesterséget Gráncsa Miklós •  Fotó: Veres Nándor

Több mint ötven éve űzi ezt a mesterséget Gráncsa Miklós

Fotó: Veres Nándor

Kaptafák, suszterszerszámok, varrógépek és javításra váró cipők sorakoznak a kis műhelyben, ahová betérek. Ám ezúttal nem a cipőm sarkára tetetnék új flekket, hanem beszélgetni jöttem. „Jöjjön csak, hétfő van, suszterünnep” – mondja kacagva id. Gráncsa Miklós, a cipész.

Péter Beáta

2020. július 20., 17:182020. július 20., 17:18

2020. július 20., 17:192020. július 20., 17:19

Csíkszeredának a legnagyobb múltra visszatekintő szakmai társulata a csizmadiák és a vargák céhe volt, amely a 17. század közepén kapott kiváltságlevelet II. Rákóczi Györgytől. 1893-ban 38 csizmadia, 23 tímár és 17 cipész szerepelt az ipartestület nyilvántartásában – jut eszembe a Csíki Székely Múzeum várostörténeti kiállításának hatodik terme, amelynek egyik részében a cipészszakma gyakorlásának történetét lehet elolvasni, illetve kisfilm mutatja be a hagyományos cipőkészítő eljárást. Ma Csíkszeredában öt cipészműhelyt találunk. Kettőt egy testvérpár működtet, külön-külön, egyikük sem ma kezdte a mesterséget.

Hirdetés

„1968-ban végeztem el a nyolcadik osztályt Taplocán, aztán édesanyám beadott a szövetkezetbe suszterinasnak. Majd két évet voltam Brăilán, ott végeztem el az iskolát, hazatérve pedig a szövetkezetnél dolgoztam sok éven keresztül, egészen 1992-ig. Aztán hívtak a somlyói Szent Anna iskolába, hogy tanítsam a gyerekeket, ott voltam 14 évet, de közben Taplocán volt a műhelyem, oda jöttek sokszor a diákok is, sokakat tanítottam erre a mesterségre” – vázolja fel szakmai életútját röviden Gráncsa Miklós.

Szerencsére van utánpótlás is •  Fotó: Veres Nándor Galéria

Szerencsére van utánpótlás is

Fotó: Veres Nándor

Időközben jönnek-mennek a kliensek, ki a megjavított cipőért jött, más éppen az elszakadt szandálját vagy táskáját hozza javítani. A cipésznek mindenkihez van egy jó szava, viccelődik, kacag. Közben a fia a háttérben egy cipőt talpal, ő is itt dolgozik az édesapja mellett, sőt, az édesanyja is itt szokott tevékenykedni.

„Az ember elfárad annyit dolgozni. Állandóan jönnek-mennek, de aki jön, szívesen látjuk, mert munkát hoz. Alig tudtam felállni, annyi munka volt, amíg egyedül voltam. Pláne ősszel és télen. Az asszony is itt van, ő a szabóknál varrt annak idején, most nyugdíjas. Öcsém két évvel kisebb, ő a szabókhoz ment inasnak, aztán elcsalták suszternek. Nagyapám és a testvére – egyik János, a másik Miklós volt – kovácsok voltak, mind a kettőnek műhelye volt, mint nekem és öcsémnek. Emlékszem, a csicsói műhelyben nagy fúvó volt hátul, és volt iskola is az udvaron. Ők is szerették a szakmájukat, mi is szeretjük. Ez a legfontosabb, szeretni azt, amit csinálsz. A cipészet nem nehéz szakma, de a cipészeket nem kell lenézni. Nem vagyunk már sokan – pedig én is sok inast tanítottam – , de a várost legalább ellátjuk. Mindjárt nem lesz egy sem, pedig igény van rá.”

Mindig van javítani való cipő, a felső polcon pedig a saját készítésű készített székelycsizmák sorakoznak •  Fotó: Veres Nándor Galéria

Mindig van javítani való cipő, a felső polcon pedig a saját készítésű készített székelycsizmák sorakoznak

Fotó: Veres Nándor

Gráncsa Miklós feleleveníti, voltak olyan időszakok, amikor annyi javítanivalója volt, hogy azt sem tudta, hová rakja a sok cipőt. Változnak a szokások, de azért ma is sokan megfordulnak a műhelyben.

Amikor bevisznek egy cipőt, rögtön látja annak a „betegségeit”, hogy mit kell megjavítani rajta, de megkérdezi a cipő gazdáját is, hogy miért vitte be. Olyan is előfordult, hogy megmondta, nem éri meg megcsináltatni.

Nem csak megjavítva, hanem megpucolva, „kisuvickolva” adják vissza a tulajdonosának, hogy érezze, a cipőt megbecsülik, és mert úgy vélik, ez hozzátartozik a szolgáltatáshoz.

Egymás mellett dolgozik apa és fia a suszterasztalnál •  Fotó: Veres Nándor Galéria

Egymás mellett dolgozik apa és fia a suszterasztalnál

Fotó: Veres Nándor

A 66 éves cipész nem csak javítja a cipőket, hanem újakat is készít, fent a polcon sorakoznak az általa készített székelycsizmák, mert a székelyruhához az talál, bakancsot nem lehet felvenni a székelyharisnyához – hangsúlyozza. „Még 47-es csizmát is csináltam valakinek, nem vállalta más a városban. A lábat meg kell mérni, kiszabni a csizmát, fordítva kell összevarrni, kifordítani, sámfára húzni, kaptára, majd csirízzel ragasztani, hogy kemény legyen.”

És hogy miért suszterünnep a hétfő, azt is elmeséli: „Régen Szépvízen, de máshol is sok suszter volt, mentek mindig a vásárba. Árultak, és a végén bementek a bodegába. Aztán hétfőn örökké betegek voltak, ezért suszterünnep a hétfő” – kacagja, majd a műhelyben levő szerszámokat, munkaeszközöket mutatja: cvikkoló, falcfogó, kések, rámázó ár, szegő ár, varrógép sáshegyű tűvel. „Fakapta, sámfa, farcang, ráspoly, szerszámunk annyi van, hogy rengeteg. Én is vettem, például ezt a suszterasztalt, itt még hárman elférnének” – ezt már a fia, Miki mondja, aki már gyermekként sokat járt az édesapja műhelyébe, az évek során elleste a mesterséget. A fiatal cipész úgy véli, egy cipő sok mindent elárul, „megmondja” azt is, hogy ki milyen ember.

Idősebbik és ifjabbik Gráncsa Miklós. Van igény a munkájukra, sokszor nyílik egy átlagos napon a műhely ajtaja •  Fotó: Veres Nándor Galéria

Idősebbik és ifjabbik Gráncsa Miklós. Van igény a munkájukra, sokszor nyílik egy átlagos napon a műhely ajtaja

Fotó: Veres Nándor

„Van, akinek nincs lehetősége tovább tanulni, vagy nem szeretne, de az ilyenekből lehet jó mesterember, kőműves, ács vagy éppen cipész. Én az iskolát nagyon nem szerettem, nyolcadikban el is tanácsoltak. Meg voltam ijedve, hogy mit mondanak otthon. Megtudták, de nem lett nagy gond belőle, mondták, nincs semmi baj, jössz dolgozni.” Egy időre abbahagyta a cipész mesterséget, más munkahelye lett, később Angliában dolgozott. Édesapját mind noszogatta, hogy a műhellyel be kellene költözni a városba Taplocáról, végül meg is nyitották.

„Sokszor van, hogy bejön valaki és elcsodálkozik, hogy egy fiatal dolgozik itt. Jó itthon lenni, itt van a családom is.

Idézet
Sok türelem és kézügyesség is kell ehhez a szakmához. Ha a kezembe veszek egy cipőt, látom, hogy mit kell csinálni vele, hol kell javítani, mik a gyengeségei. Aztán azt is jó látni, ahogy örvendenek, amikor megjavítottuk, megtalpaltuk, rendbehoztuk valakinek a cipőjét.

Az emberek megveszik az új cipőt is, természetesen, de ha megszoktak egy lábbelit, amelyik kényelmes, szeretik, akkor ha annak valamilyen baja lesz, úgy látják, érdemes megjavíttatni. Vagy vannak olyanok, akiknek nagyon drága cipőjük van, akik megengedheti maguknak, ők még meg is flekkeztetik. Ebből a szakmából, ha becsületesen dolgozik valaki, meg lehet élni. A cipő örökké fog kelleni” – mondja az ifjabbik Gráncsa Miklós.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. február 25., szerda

Czilli Aranka: Kérdések

Kié a kulcs
az emlékek tárházán,
Kié a rozsdás lakat?

Czilli Aranka: Kérdések
Czilli Aranka: Kérdések
2026. február 25., szerda

Czilli Aranka: Kérdések

Hirdetés
2026. február 24., kedd

Helyi ízek és nyitott porták: készülnek az Európa Gasztronómiai Régiója címre Hargita megyében

Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.

Helyi ízek és nyitott porták: készülnek az Európa Gasztronómiai Régiója címre Hargita megyében
2026. február 24., kedd

Érzelemmel, erővel és közös alkotói lendülettel: Szőcs Reni és a No Sugar

A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.

Érzelemmel, erővel és közös alkotói lendülettel: Szőcs Reni és a No Sugar
2026. február 23., hétfő

Két sors, egy történet – mesejáték az összetartozásról

A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.

Két sors, egy történet – mesejáték az összetartozásról
Hirdetés
2026. február 23., hétfő

Tápláló falatok egy aktív naphoz

A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.

Tápláló falatok egy aktív naphoz
Tápláló falatok egy aktív naphoz
2026. február 23., hétfő

Tápláló falatok egy aktív naphoz

2026. február 22., vasárnap

Fordított hagymás leveles tészta

A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.

Fordított hagymás leveles tészta
Fordított hagymás leveles tészta
2026. február 22., vasárnap

Fordított hagymás leveles tészta

2026. február 22., vasárnap

Amikor Telebuga eltévedt Erdélyben – és más elfeledett magyar diadalok

Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.

Amikor Telebuga eltévedt Erdélyben – és más elfeledett magyar diadalok
Hirdetés
2026. február 20., péntek

Siklódy Ferenc: a munkáidról kell tudjál mesélni | Jelenlét

Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.

Siklódy Ferenc: a munkáidról kell tudjál mesélni | Jelenlét
2026. február 20., péntek

Gyors és egyszerű mandulás kiflik

Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.

Gyors és egyszerű mandulás kiflik
Gyors és egyszerű mandulás kiflik
2026. február 20., péntek

Gyors és egyszerű mandulás kiflik

2026. február 19., csütörtök

Jön az Ineffable új nagylemeze: Shakespeare-szonettek, ahogy még nem hallottuk

Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.

Jön az Ineffable új nagylemeze: Shakespeare-szonettek, ahogy még nem hallottuk
Hirdetés