Farcád: százezer facsemetét ültetnek

Ha 2005-ben nincs árvíz, akkor nem lett volna szükség gyorssegélyre. Ha pedig ez nincs, akkor talán a faültetés ötlete sem születik meg. Százezer fa bánta volna...

Szász Csaba

2011. május 04., 15:052011. május 04., 15:05

2011. május 05., 09:162011. május 05., 09:16

Már akár hozzá is szokhattunk, hogy az évnek ebben az időszakában nagy a sürgés-forgás a Felsőboldogfalvához tartozó Farcád határában, ekkor ugyanis magyarországi kezdeményezésre ezrével ültetik a facsemetéket. Immár ötödik éve.

„Az egész úgy kezdődött, hogy Farcádi Sándor Leventének Budapesten volt egy kiállítása, melyet Bartis Ferenc bácsi szervezett. A kiállítást követően jött a hír a nagy árvízről, mely házakat is elvitt ott, ahol Levente lakik. Ekkor fogalmazódott meg bennünk az ötlet, hogy valamit kellene segítenünk, ebből indult. Két kamion gyorssegéllyel érkeztünk, és bár örültek neki, rá is voltak szorulva, mégis szégyellték magukat, mert hát pénz nélkül a székely ember soha nem fogadott el semmit. Ezért Sándor József polgármesterrel úgy döntöttünk, hogy mivel az elmúlt harminc év során Farcádon nem történt fatelepítés, erdőt ültetünk” – meséli Rozgics Mária, a Világ Magyarsága hetilap főszerkesztője, a kezdeményezés mozgatórugója.

Legyen százezer!

Mohácson találtak rá Faludi József erdészre, aki megígérte, hogy amíg jönnek, addig ingyen adja a facsemetéket, így a „kicsi faültetés” helyett végül 100 000 facsemete ültetését tervezték el. Évente tizenöt, húszezer facsemetével érkeznek, hoznak akácot, tölgyet, fenyőt, vadcseresznyét, eddig 65 000 ültetést számoltak, és a tervek szerint 2013-ban sikerül kivitelezni a tervet.

Idén április közepén érkeztek huszonketten, de a rossz idő miatt egy csemetét sem sikerült ültetni, heten közülük visszajöttek, hogy a falubeliek segítségével folytassák az ültetést. A Világ Magyarsága baráti társaságának tagjairól van szó, akik inkább szabadságot vesznek ki, hogy itt lehessenek, buszt bérelnek saját pénzükön, állják az itteni költségeiket is, és végzik az önként felvállalt munkát. Akad köztük négyéves gyerek és 85 éves nyugdíjas is. „Az összefogásból így születik egy erdő, amely az anyaországi és a határon túli magyarokat kapocsként köti egymáshoz háromszáz év múlva is” – vélekedik Rozgics Mária.