Viccek Csíkkarcfalváról

Mindig is szeretett viccet hallgatni és mondani. Úgy véli, a viccet nem olvasni kell, hanem mondani és jól előadni – Fülöp László diákkora óta jegyezte a vicceket. Amikor csütörtökön Karcfalván találkoztunk, a kicsi noteszeit is megmutatta, amelyekbe annak idején lejegyezte azokat a vicceket, amelyek nagyon tetszettek neki. Nem is gondolt arra, hogy valamikor kiadja ezeket kötetben.

„2003-ban elmentünk Afrikába. Bukarestig mikrobusszal mentünk, amelynek a vezetője könyvterjesztő volt. Én végig az úton Bukarestig, majd visszafele is, de Afrikában is mondtam a vicceket. Akkor kezdett ő biztatni, hogy ezeket feltétlenül le kell írni. Aztán telt-múlt az idő, a fiamnak van egy kiadója Kolozsváron, ott adtuk ki az első kötetet 2008-ban.

Pillanatok alatt elfogyott az ezer példány.

Aztán még gyűjtöttem, mert nem tudtam elmenni a jó viccek mellett. Igaz, hogy ami nekem jó, lehet, hogy másnak egyáltalán nem, érdekes dolog ez a vicceknél. Tanulmányoztam enciklopédiát, az interneten is rengeteg vicc van, vicces könyv is nagyon sok kapható, de nekem ezek azért tetszenek, mert kimondottan székely szájízű viccek. A második kötet úgy született meg, hogy a madarasi kenyérgyáros mondta, ő támogat, és ki kell adni. A harmadik pedig az első kettőnek az anyagát is tartalmazza, de vannak benne újonnan gyűjtött viccek is. Azért születhetett meg, mert sok támogatója volt a kiadásnak, a főtámogatója a volt iskolatársam és azóta is barátom, Kurkó Árpád” – magyarázta a három kötetről a szerző.

Fülöp László úgy véli, a székely viccben fellelhető az úgynevezett székely leleményesség vagy a furfang. A kötetekben található viccek zömét nem ő írta, csak hallotta, igaz, van pár darab, amelyet megtörtént esetek nyomán ő maga írt. Úgy véli, a kötetekben található sok vicc nem az ő érdeme, csak az, hogy mivel szereti, leírta ezeket és kiadta. A gyűjtő arra is rámutatott, hogy

sajnos kezd kihalni a székely humor, mint ahogy sok minden, ami régebb hagyomány volt a falvakban.

„Például annak idején összejöttek a komák, és egymással viccelődtek. Most a nagy pénzhajszában nem így történik. Tudományos körökben is felfigyeltek arra, hogy manapság a humor hiányzik az emberek életéből, és be kéne vezetni az oktatásba. Már rég felfedeztem, hogy ha a tanulók figyelme lankad, valamivel érdekessé kell tenni az órát, és igyekeztem egy-egy viccet bedobni. Ezen ők is felbátorodtak, és mondani kezdtek vicceket. Olyan gyermek is jelentkezett, aki azelőtt csak akkor nyújtotta fel a kezét, ha a mosdóba kellett menjen. A gyerekeknek, felnőtteknek is a nevetés egy nagyszerű dolog, mondhatni gyógyír” – hangsúlyozta, hozzátéve, a diákok is szerettek viccelődni.

Viccesen azt is megjegyezte, ő 47 évig járt a karcfalvi iskolába, igaz, nemcsak mint diák, hanem mint tanár és igazgató is.