Végelgyengülésben hunyt el Illyés: nem könnyezték meg, de elsiratták Oklándon

Okládnak nincs farsangbúcsúztató helyi szokása, de az elhelyezőközpont gyermek és felnőtt közössége évtizedénél is több, hogy farsangtemetéssel zárja az evés-ivás, mulatozás, a jelmezes felvonulások időszakát:

Rengeteget gyakoroltak a gyermekek nevelőikkel, és a jelmezeket, kellékeket is együtt készítették el – tudtuk meg Cseke Rozália intézményvezetőtől. Nagyon sok tréfás gyermek- és népdalt tanult meg a kórus, kihallatszott már az utcai felvonuláson is, majd a polgármesteri hivatal melletti park színpadán.

Minden lakószoba kisközössége készült egy-egy műsorszámmal: tapsolhattunk zenész gyermekeknek, a természetet szívvel vigyázó kis kertészeknek, továbbá az apácáknak, papoknak, indiai táncoslányoknak.

A leghosszasabban az az autó készült, amely gyermeklábakon járt, s míg útján elhaladt közlekedési szabályokat, egyezményes jeleket is megtanult a gyermeknép.

Megható volt a sérültséggel élők igyekezetét látni, és azt is, mennyire figyelnek a mozdulatsorok alatt egymásra. Nem csak alakoskodtak, szívvel-lélekkel járták el a húshagyati táncot.

A szíves kínálás sem maradt el végül, sokkosárnyi finom csöröge illata csábította torkoskodásra a bámész népeket, akik noha Szalma Illyés végnapjának farsangi szomorúmenetébe álltak be, bizsergett a talpuk egy fordulóra, és össze se tudták fogni a szájukat.

A farsangi toros móka az elhelyezőközpont terített asztalai mellett folytatódott, majd a táncos vigalmon.

Elkotródni látszik a hideg, hónak se híre, se hamva, megtört a tél. Igaz, vége szakadt a farsangnak is, de nem maradt üresen korgó gyomor. Noha hamvazószerdától negyven napra elköszönünk a húsételektől, Konc király és Cibere vajda párharcában utóbbi lesz az úr, ne legyen ez oka a búnak. Sopánkodni nem érdemes, ha már elhúzták a tél nótáját: a farsangfarki élmény kitart egy darabig. A siratóparódiák híre pedig messzire száll, mint Illyés füstje.