Útkeresés, Úrkeresés közösségben

Hozzátette, ez nem ennyire egyszerű az életben hiszen az útkeresés során többféle helyzet állhat elő. Hármat említett ezek közül, elsőként azt, mikor nagy vonalakban az ember ismeri, hogy merre is akar haladni, tudja hogy hova, illetve hová ne lépjen. A pontok biztosak, csak végig kell haladni azokon. Másodikként azt a helyzetet vázolta, mikor több út áll az ember előtt, és mérlegelni kell, hogy melyiken van tennivalója, melyikre legérdemesebb rálépni. Harmadik helyzet, mikor szinte semmiben nem lehet biztosnak lenni, ami az utat illeti, csak a lépések nyomán rajzolódik ki az út.

Csoportos munka

Ezt követően négy általa írt karcolatot olvasott fel Bács Béla János ‒ Vánkosa jégtükör, Fele-más, Sajt a fehér abroszon, Útközben ‒, amelyekhez két-két fényképet is vetített. Majd arra kérte a jelenlevőket, hogy csoportokba szerveződve beszéljék meg egy-egy történet kapcsán, hogy abban az esetben mi volt az egyénnek a vágya, hol támaszkodhatott az emberekre, hol erősödött meg hitében, illetve mely helyzetekben volt példa ezek ellenkezőjére. A csoportos munka során, a tagok emlékezetéből próbálták a legtöbb részletet felidézni a hallott történetből, így sok apróbb részletből álltak össze azok. A vélemények megfogalmazása közben voltak, akik mosolyogva egyetértettek, vagy éppen elgondolkodtak egy felvetett ötleten, és volt olyan is, aki elkalandozott, így társai emlékeztették, hogy mi is a feladat.

Hogy a különböző tapasztalatok ne csak megtörténjenek az emberrel, hanem megélje azokat, több legyen általa. Végezetül mindenki kapott egy képeslapot, amelyre egy gondolatot írt, azokat összekavarta az előadó, és úgy osztotta ki újra. Ezáltal mindenki magával vihetett valamit kézzel foghatót is a találkozásról.