„Bolond vagy, miért pont Románia?”

Nyakukba vették a világot és Erdélybe jöttek, hogy próbára tegyék képességeiket. Az Erdélyi Ifjúsági Egyesület az elmúlt évekhez hasonlóan idén újabb, külföldről érkezett, huszonéves fiatalokat fogadott Keresztúron: egyesek tíz hónapot, mások egy évet töltenek a kisvárosban.

A huszonhárom éves Johanna Németországból érkezett Rolanddal együtt. Német tanórákat tartottak iskolásoknak, a délutáni oktatásokon pedig a házi feladatok megoldásában segítettek. Emellett Roland még filmesteket is szervez Mercédesszel együtt, aki Szegedről érkezett önkéntesként. Lettorszából jött szeptemberben a 23 éves Gatis, Réka pedig szintén Magyarorszgáról érkezett Keresztúrra, hogy a székelyföldi gyógynövényekkel foglalkozzon. Melody, Minerva, Ainoa, Artur és Tomás Spanyolországból utaztak a kisvárosba. Tomás újrahasznosításról szóló projektet szervezett, emellett Arturral spanyol nyelvórákat tart felnőtteknek, Ainoa pedig online rádiós projekten dolgozik keresztúri önkéntessége alatt.

Az önkéntesség előtt a legtöbbjük nem sokat tudott Erdélyről vagy Romániáról, többnyire csak a vámpírlegendát ismerték. Csupán Johannának és Rolandnak voltak bővebb ismeretei Erdélyről, mert korábban már jártak itt. A két német fiatal egy nagygalamfalvi német nyelvtábornak köszönhetően fedezhette fel Erdélyt, éppen ezért választották ismét Romániát az önkéntes évük helyszíneként. Gatis elárulta, érkezése előtt igyekezett minél többet tanulni a helyi értékekről és szokásokról. Az érkezés után a magyar nyelv elsajátításával is megpróbálkoztak, ám legtöbbjük feladta. „Próbáltam megtanulni, de rettenetes a kiejtésem” – véli Tomás. Ainoa szerint lehetetlen megérteni a magyar nyelvet, noha Roland és Johanna cáfolják, ők úgy vélik, a tevékenységeikhez szükséges, ezért igyekeznek minél többet tanulni.

„Bolond vagy, miért pont Románia? Elpocsékolod az éved!” – idézték fel a fiatalok, miként reagáltak a családjaik, amikor megtudták, hogy Erdélybe jönnek önkénteskedni. Artur szerint gyakran még a helybéliek is csodálkoznak azon, hogy Romániába jöttek. Néhány hónap után viszont már a szülők is támogatóbbak lettek. Johanna szülei számára például egyértelmű volt, hogy visszajön Udvarhelyszékre, mivel már kötődött a környékhez. Csoportokban kirándultak már az országban, Brassó varázsolta el őket leginkább, de Temesvár is.

Mivel összesen tizenhárman laknak együtt, mind különböző országokból és városokból, ezért sok türelem kellett, míg megszokták az új otthonukat. „Jó oldalai is vannak a közös szállásnak, de nehezebb részei is, másként értik sokan a takarítás fogalmát, más az életstílus, például a spanyolok később szeretnek lefeküdni, mint mi” – avatott be a közösségi lét részleteibe Roland. Ainoa szerint nem egyszerű félrevonulni a házban, sokan élnek együtt. Réka szerint viszont az az előnye, hogy a közös érdeklődés miatt gyakran közös programot is tudnak szervezni.

A legtöbben kihasználják ezt a néhány hónapot, hogy újragondolják, mit is szeretnének csinálni a jövőben. Egyesek még szeretnének utazni, külföldön dolgozni, mielőtt hazamennek, mások viszont már a munkakeresésen dolgoznak. Artur szerint az itt töltött idő legtöbbjüknek segít körvonalazni, hogy milyen munkát szeretnének vállalni az elkövetkezőkben. „Az önkéntesség alatt főleg önmagadról tanulsz, felfedezed mindazt, ami számodra a legfontosabb” – véli Ainoa. Tomás szerint az önkéntesség alatt be kell látni, hogy időnként magadra maradsz, ami segít az önállósulásban. A tapasztalatgyűjtés a legértékesebb az önkéntességből – mondja Roland. „Nyitottabb lettem, szélesebb lett a látóköröm” – mondta Réka arról, hogy számára mi volt a legértékesebb lecke. Hozzátette, a Székelyföldön tanultakat mindenképp fel szeretné használni a munkakeresésnél is. „Megtanultam, hogy mi a legfontosabb számomra, és hogy miként kell folytatnom az utat, amit kiválasztottam” – magyarázta Artur. „A másik fontos lecke pedig az volt, hogy sosem szabad feladni, csak találnod kell egy másik módszert, hogy folytathasd az utad” – tette hozzá Johanna.