A vár teher az egyik városnak, sikertörténet a másiknak

„Mint a székelyföldi várépítészet hiteles emléke, egyben a székely köznép hosszú, sok áldozattal járó szabadságharcának is tanúja megérdemli a mindenkori nemzedékek megbecsülését” – ezt már Albert Dávid történész írja bő száz évvel Orbán Balázs után. Aztán ismét eltelt egy negyed század, de még ma se rendeződött a székelyudvarhelyi Csonkavár helyzete.

Pénteken konferenciát szerveztek a székelyudvarhelyi városháza Szent István termében Székelyudvarhelyi várak kutatása, helyreállítása és hasznosítása címmel, amelynek középpontját a Csonkavár helyzete képezte. Ezen a Hermann Gusztáv Mihály és Sófalvi András által moderált konferencián jelen voltak a székelyföldi régész és történészszakma legjelesebbjei, illetve azok is, akik szívügyüknek érzik a székelyföldi várak, régi városmagok helyzetét, foglalkoznak azok kutatásával és fenntarthatóságával is.

Történeti összefoglaló és kiindulási pont

Miklós Zoltán, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója és Bunta Levente polgármester köszöntője után Sófalvi Zoltán a vár erődítési elemeiről beszélt, azokról az eredményekről, amelyek a korábbi és az újabb ásatások nyomán mutatkoznak. Benkő Elek régész, aki korábban, az 1980-as években, pályája kezdetén Székelykeresztúron tevékenykedett, s kutatásai jelentős része ma is a Székelyföldhöz köti, nem tudott ugyan személyesen jelen lenni, de elküldte az udvarhelyi belső vár elvi rekonstrukciójáról szóló, vetített képes tanulmányát, amelyet Sófalvi ismertetett. Nem újdonság, de beszélni kell arról, hogy a régészetileg immár megmutatkozó részleteket ki kellene bontani, láthatóvá kellene tenni, és valamilyen szinten – egy átfogó konzerválás és részleges rekonstrukció után – beilleszteni a város kulturális és közösségi életébe. A vár, a benne és körülötte levő épületegyüttes ma nem alkalmas arra, hogy ott új kulturális vagy idegenforgalmi objektumok jöjjenek létre. A Haáz Rezső Múzeum átköltöztetése is másutt fog megvalósulni, bár úgy tűnik, hogy a Haberstumpf-villa is ideiglenes megoldás lesz.

Guttmann Szabolcs építész, aki néhány évvel ezelőtt főépítészként vett részt Nagyszeben városában az ottani vár és a várban levő épületek felújításában, amikor az Európa Kulturális Fővárosa programjainak előkészítésében lehetőség volt komoly uniós források mozgósítására. Nagyszeben egy sikertörténet, hiszen a városi tanácsban nagyon határozott hajlandóság mutatkozott arra, hogy csak hatékonyan, kiváló minőségben érdemes ezeket a munkálatokat elvégezni.

Vannak működő példák

Nagyszeben középkori városmagja – ellentétben az udvarhelyi Csonkavárral – azonban egy mindvégig lakott, igen kiterjedt, európai hírű és színvonalú építészeti emlékeket és intézményeket tartalmaz, a várost gyakorlatilag ma is onnan vezetik, és a turisták, a művelődni vágyók első útja ma is oda visz. Hasonló történet mutatkozik most Gyulafehérváron, ahol ugyancsak lakott, igen fontos egyházi és világi épületekkel rendelkező közép- és újkori eredetű vár található. Ennek északi bejáratánál található a Szent Mihály székesegyház, az 1009-ben alapított erdélyi egyházmegye székhelye, amelynek közelében az 1920-as évek elején görögkeleti katedrálist építtetett a frissen berendezkedő bukaresti adminisztráció. Az ortodox katedrális (és koronázási templom) környezetét annyira feltöltötték annak idején, hogy a mesterséges domb részben eltakarta a várfalakat és a Szent Mihály székesegyház tömbjét. Sikerült rávenni a városvezetést, hogy a nemzeti gőg túlburjánzása okán emelt mesterséges magaslatot érdemes lenne eltüntetni, és az ott székelő eurórégiós központ időben és kellő hozzáértéssel összeállított fejlesztési projektjeikhez több tízmillió eurós kereteket mozgósíthattak. A gyulafehérvári vár így a maga teljes szépségében nyeri vissza eredeti formáját. A „dombelhárítás\" hozadéka, hogy alóla felbukkantak az ókori leletek is, amelyek értéke felbecsülhetetlen. Kolozsváron is elképzelhető egy ehhez hasonló program, bár ott nehezíti a műépítészek helyzetét az a tény, hogy a belső városmag közlekedési gócpont is, nehéz lesz onnan kitiltani a gépkocsikat, és egyáltalán nem biztos, hogy fennáll a városi tanácsban az az összhang, ami a másik két város esetében megmutatkozott – derült ki Guttmann Szabolcs előadásából.

Többrétegű koncepcióra van szükség

Csíkszeredában teljesen más volt a helyzet. A Mikó-vár korábban is múzeumként működött. A székelyudvarhelyi illetőségű Gyarmati Zsolt fiatal történészként, pályázat útján került az intézmény élére mintegy tizenkét évvel ezelőtt. Benne időközben felerősödött a kulturális menedzser, nem annyira a történettudomány, hanem az általa vezetett intézménynek otthont adó épület külső és belső rendbetétele, illetve a város méreteihez sokatlanul nagy, ám sikeres tematikus kiállítások (Múmiák, Munkácsy) tető alá való hozása volt a fő feladat. Egy korábban nem a kellő hozzáértéssel végzett restaurálást javítandó új funkciókkal bővíthették a múzeum kínálatát, sőt magát a gyűjteményt is szélesíthették a belső ásatások és falfeltárások hozadékával.

Megszívlelendő és Székelyudvarhelyen is hasznosítható aspektusai is vannak a más erdélyi városokban működő programoknak. Kisebb volumenben ugyan, de elképzelhető, hogy 15-20 millió eurós összköltségvetésű projektekkel elvi és gyakorlati eredmények valósíthatók meg a Csonkavár esetében. Fő szempont, hogy a vár funkciót kapjon, de úgy, hogy a benne működő középiskola, illetve annak továbbgondolt változata – akár felsőoktatási intézményként is –, kiegészüljön új kulturális programok sokaságával, amelyek bemutatják a vár több évszázados történetét. Megfelelően rehabilitált környezettel a Csonkavár szerves részét képezheti majd Székelyudvarhelynek, ahol minden turisztikai elképzelés, s maga a „gyakorlati turizmus” is megvalósulhat várjátékok, fesztiválok keretében, a megfelelő odafigyeléssel átalakított és kiépített térben, amely kétségtelenül a város egyik legértékesebb ingatlanvagyonát képezi.  

Nyilvánvaló, hogy minden témakört nem érinthet egy ilyen konferencia, nem lehet a beszámolókban sem minden részletre kitérni, ezt a város önkormányzata is érzi, s épp a nyilvánosságot szerette volna elérni, amikor meghívókat küldött szét, és nemcsak a tudományos berkekből meg a sajtóból voltak jelen a találkozáson, hanem érdeklődő építészek, vállalkozók, sőt még olyan családok tagjai is, akik a vár közelében laknak. A közvitát, az új koncepció kialakulását az is segítheti, hogy a konferencia videóanyagát közzéteszik az interneten is, a következő címen: http://www.ustream.tv/channel/szekelyfoldi-tudomanyossag-2012.