Udvarhely: ünnep sok résztvevővel

Fotó: Sándor-Nagy Tünde

Több ezer ünneplő udvarhelyi vonult ki a Márton Áron térre március 15-én. A másfél órás rendezvényen ezúttal kivételesen nem a politikáé volt a főszerep.

Pál Gábor

2011. március 15., 15:402011. március 15., 15:40

2011. április 08., 11:502011. április 08., 11:50

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Tekintse meg fotógalériánkat!

A szokásos módon huszárok felvonulásával kezdődött a március 15-ei ünnepi megemlékezés Székelyudvarhely központjában. Megkerülve a Városháza teret a Patkó csúcsánál álltak meg a lovasok. Civil és politikai szervezetek, lovagrendek, közintézmények és magáncégek vezetői koszorúkat helyeztek el a Vasszékely szobornál. A magyar himnusz után a magyar történelmi egyházak képviselői – Mátyás Károly katolikus főesperes-plébános, Kedei Mózes, a belvárosi unitárius egyházközség lelkésze és Gede Mátyás református lelkipásztor – mondtak ünnepi beszédet.

Petőfi Sándor Két ország ölelkezése című versének elszavalását követően Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere köszöntötte az ünneplőket. Beszédében elmondta, hogy nem volt hiábavaló a szabadságharcban elesettek áldozathozatala. „Az egyéni jogok terén manapság kevesebb a hiány, viszont a kollektív jogoknál vannak kívánnivalók” – mondta a városvezető, aki megköszönte a magyar kormánynak, hogy állampolgárságot biztosított a határon túl élő nemzettársaknak is. Bunta ugyanakkor közölte, a magyar államnak továbbra is foglalkoznia kell az egység gondolatával annak érdekében, hogy a nemzet ne omoljon szét. Továbbá a város elöljárója biztatott, hogy a tavasz eljöttével legyünk kitartóak ebben a válságos időszakban is.

A Boróka és a Kékiringó néptánccsoportok fellépései között Nagy Csilla, a Benedek Elek Pedagógiai Líceum IX. osztályos tanulója Wass Albert Emlékezés egy régi márciusra című versét szavalta el. Végül a Balázs Ferenc Vegyeskar és a Székely Dalegylet közreműködésével közösen énekelhették a Szózatot és a Székely Himnuszt.

A politika kevésbé éreztette hatását ezen az ünnepségen, mint az előző években, talán épp ezért tartalmasabbnak tűnt a megemlékezés. Az időjárás is kedvezett, nagyon sokan kilátogattak a „Patkóba”, ahol magyar, székely és Árpád-sávos zászlók lobogtak a tömeg fölé emelkedve.