A Szentegyházi Hagyományőrző Huszáregyesület és a Gyermekfilharmónia közös rendezvényének nyitónapján az aradi vértanúkra, illetve a Mátyás-emlékév jegyében a Hunyadiak dicső korára fókuszáltak. Szombaton Gál Sándor székely ezredes, valamint az 1848–1849-es szabadságharcban részt vett lövétei honvédek és nemzetőrök emléke előtt hajtottak fejet, este pedig huszárbálon értékelték a toborzást. A vasárnap a hálaadásé, a gyakorlótéri lovasbemutatóé, ügyességet igénylő próbáké, a virtuskodásé, majd a kikapcsolódásé volt.

A szombati verőfényben Szentkeresztbányáról Bányatelep, Pósfalu irányába haladt a színpompás lovasság és a szekerező, vidám hadi nép. Lövéte határánál bevonulási és toborzási engedélyt kaptak – elhárult az újoncozás akadálya.

Ünnepet jelzett az igások vontatta, felvirágozott ágyú, a pihenő huszárlovak és a gyalogezred díszsorfala. Mihály József huszárkapitány közölte a hírekre kíváncsi otthon maradtakkal: „akiket a szabadságharcba küldtetek, jó egészségnek örvendnek, senki nem került ispotályba”. A dramatizált történelemóra első perceiben pihentették a fegyvereket, zászlót hajtottak, majd koszorúztak a Gál Sándor székely ezredes, valamint az 1848–1849-es szabadságharcban részt vett lövétei honvédek és nemzetőrök tiszteletére a közbirtokosság irodaházának falán elhelyezett emléktáblánál.

Chikány Tamás ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző karának tanára előbb Gál Sándorról, Bem egyik kedvenc emberéről szólt, elmondva, miért köszönhet neki sokat Székelyföld és a szabadságharc. Majd az aradi vértanúkat idézték meg az ünneplők – kevésbé ismert jellemvonásaikat is összefoglalta az ezredes.

Miután a hírnök felolvasta, mit üzen a környező népnek Kossuth Lajos, a tisztek tudatták a cári hadsereg közeledését. Hazát mentő legények jelentkezését várták, akiknek a kökösi hídnál esedékes tűzkeresztséget is megígérték. Ráhúzott a banda, verbunkost jártak a legények. Az elrendelt újoncozást, a toborzást, majd a sorozást Vass László, a Szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesületének elnöke vezette.

Mustrálgatták a legényeket, próbáltatták velük az alakozást, majd megitatták őket a király borából, tudatosítván, hogy aki kortyolt belőle, három évre elkötelezte magát. Lúdtollal aláfirkantották a sorozócédulát, aztán a harci eseményekben való részvételért Kossuth-bankót osztottak számukra.

Elhangzott az úti parancs: öleljék meg az újoncok apjukat, anyjukat – három évig nem látják őket. Egy utolsót fordultak babájukkal is, három percük volt rá. Végül térdre ereszkedve tettek esküt arról, hogy utolsó csepp vérükig hazájukat szolgálják. A hadba vonulókat elvezényelték. A honvédség és a népek felkerekedésig falatoztak, koccintattak, indulókat fújtak.