Máshogy tekinteni a születésre

Ennek ellenére már magzatként is egy kompetens, figyelő, érző, álmodó és emlékező lény – állította meggyőződéssel a szülészorvos. A magzat arca már a 14. héten érzékeny az érintésre, a 24. héten reagál a külső zajokra, különösen az anya hangjára. A 26. héten nyitogatja a szemét, de már kicsit korábban is megfigyelhető nála az a gyors szemmozgás, ami az álmodásra jellemző. Ebben a fejlődési szakaszban már mosolyog és grimaszol is.

Ennek tudatában a kísérletek során az is bebizonyosodott, hogy a magzatra nézve az anya felgyorsult szívverése mennyire stresszes, ha tartósan fennáll, akár a magzat fejlődését is visszavetheti. Ugyanakkor az is egyértelművé vált, hogy a baba megismeri azokat a hangokat (az anyáét, de az apáét is) amelyeket a méhen belül hallott, sőt még a sokszor hallott zenét, mesét is képes felismerni.

A magzat már a 13–15. héten érzi a magzatvíz ízét, amely nagyon hasonlít az anyatejéhez. Ezért

Az újszülött látása még nagyon fejletlen, éretlen, de ahhoz már elég jó, hogy a szoptatás közben tőle 20–30 centire levő anyai arcot meg- és felismerje. Jó tudni, hogy a szoptatás közbeni telefonozás megzavarhatja a kötődés kialakulását, mert a telefon képernyője fényesebb, mint az anya arca.

Ha válaszolnak jelzéseire, ebben nyer megerősítést. Gondozói jelenlét nélkül viszont, ha sokat hagyják egyedül sírni, „a rettegés sötét vermébe hull” és tehetetlennek éli meg magát.

Nem mindegy, hogyan születünk

Tehát ez első próbatétel, a születés, és a közvetlenül utána következő időszak szabja meg azt, ahogyan működünk, ahogy a későbbiekben reagálunk, miként éljük meg a stresszt, a konfliktusokat, a szorongást és a megújulást. Császármetszés által világra jött gyerekeknél különösen fontos, hogy mielőbb az anya mellére kerüljenek.

Mindannyiunk testében benne vannak a születésünk során nyert információk, hallhattuk, és ez különösen a mozgásban mutatkozik meg a későbbiekben. De még ennél is fontosabb az, hogy miként vártak. Ezeknek az érzéseknek meghatározó hatása van további működésünkre.

Nem neonfénybe, nagy kiabálásba kell érkezni a világba, ahogy ez például még a nyolcvanas években is megszokott volt: a gyermeket érkezésekor megrázták, megpaskolták, megmosdatták, bepólyálták, majd csak néhány óra elteltével került az anyához, hogy megszoptassa.

Lassan kellene őt mozgatni, az első két-három napban nem kellene megmosdatni.

Ezekhez igyekeznek idomulni a kórházak napjainkban is, de még messze nem ideálisak a lehetőségek – ismerte el az előadó.

A természet képes korrigálni az emberi mulasztásokat

Az oxitocyn kötődési hormon jelen van a szülésnél, összehúzza a méhet, de szerepe van az anyatejtermelésben, életünk folyamán a szociális kapcsolataink fenntartásában, a párválasztásban is szerepet játszik. Sőt, transzgenerációs hatása is van: azok a szülők, akik gyerekeikhez jól kötődnek, nagyon értékes csomagot örökítenek a gyermekekre.

Egy egérkísérletben, amelyben az egyik csoport egérszülőből kiiktatták a gondoskodásért felelős gént, a másikból nem, majd utódaikat még méhen belül kicserélték a két csoport között, kiderült, hogy a rossz szülők utódai esetében a gondoskodás hatására a következő generációban bekapcsolt az a bizonyos gén, míg a másik csoportban megszűnt hatni. Ezzel a természet lehetőséget ad a genetikai örökség korrigálására: ha az anya valamiért (pl. koraszülés esetén) nem tud a gyermek mellett lenni, az inkubátoros babák esetében a napi egy óra bőrkontaktus – azaz hogy valaki csupasz mellkasán tartja – tartós impulzust jelent egy jobb testi-lelki fejlődéshez azokhoz képest, akik ebben nem részesültek.