Születésnapi koszorúk a fejedelemnek

Ötvös József esperes emlékezett Rákóczi imájára

Pontosan 335 évvel ezelőtt, 1676. március 27-én született II. Rákóczi Ferenc. Néhány nap múlva emlékezünk a 18 évet törökországi száműzetésben töltő fejedelem rodostói elhunytának 276. évfordulójára (április 8.). De Marosvásárhelynek mindenek előtt és mindenek fölött arra kell emlékeznie, hogy 304 évvel ezelőtt, 1707. április 5-én itt emelték fejedelmi székbe II. Rákóczi Ferencet. A kilenc nap múlva esedékes évforduló nem csak Erdély és Magyarország, de a város életében is meghatározó jelentőséggel bírt.

A Vár sétány alsó felén, a hajdani Rákóczi (ma Avram Iancu) utca közelében álló szobornál a vártemplomi istentiszteletről kijövők mintegy száz fős csoportja volt jelen a szövetség, a Bolyai Líceum és Református Kollégium kisebb csoportja mellett. Ilyen méretű és jelentőségű évfordulónál bárkinek is kevésnek tűnhet a jelenlévők alacsony száma. A város több mint félszázezres magyarságát figyelembe véve a 0,2 százaléknyi részvétel kérdésessé teszi, hogy érdemes-e még utcanevekért, magyar feliratokért harcolni.

Beszédet mondott Berekméri István nyugalmazott történész, majd a líceum és a kollégium diákjai verseket, a kollégium kis kórusa pedig kuruc nótákat adott elő. Ezután Ötvös József református esperes tartott beszédet, emlékeztetve a hallgatóságot a katolikus Rákóczi imájára, amely ma is éppoly időszerű, mint háromszáz évvel ezelőtt volt.

Az ünnepség végén koszorút helyezett el a szobor talapzatán Csergedi György vállalkozó és családja, valamint a Rákóczi Szövetség. A rendezvény a nemzeti imánk és a székely himnusz eléneklésével zárult.

Koszorúzott a Rákóczi Szövetség...

... és a Csergedi család

Eb ura fakó...

1707 márciusának végén az erdélyi Rendek meghívására, Radnótról, Mezőbánd felől, Marosszentkirályon keresztül ünnepélyesen bevonult házi serege kiséretében a városba az akkor már Magyarországon megválasztott II. Rákóczi Ferenc. Április 5-én a város határában levő szabad, később Dinnyeföldnek nevezett helyen világra szóló pompával iktatták immár Erdélynek is törvényes fejedelmévé, amikor egyúttal az utolsó marosvásárhelyi országgyűlést is megtartották – írja az egykori krónikás. Valóban ez volt az utolsó Marosvásárhelyen megtartott országgyűlés. Rákóczit a városba saját seregein kívül a maros- és udvarhelyszéki székely századok kísérték. Bartha András ítélőmester üdvözlő beszédében a fény megjelenésének nevezte a fejedelem érkeztét. Ezután  mondatott ki azon a nevezetes ónodi országgyűlésen az osztrák császári ház trónfosztása, s ugyanekkor hangzott el a híres „Eb ura fakó, József császár nem királyunk”.

Szoborsorsok évszázada

Az első, vezérlő fejedelemmé való beiktatás 200. évfordulóján szobrot emeltek II. Rákóczi Ferencnek a marosvásárhelyi Kis- és Nagyszentkirály (Arany János és Kossuth Lajos, utóbbi ma Călăraşilor) utcák találkozásánál (1907. október 29-én leplezték le), ám ez a műemlék rövid életű volt. A Székely Károly megalkotta szobor alig 12 évig állt a két utca találkozásánál, az impériumváltás után ledöntötték. A szobor egy része egy darabig a Népligetben hányódott, utána még az anyaga is eltűnt.

A mostani szobrot, Pokornyi Attila munkáját 2004. november 26-án állították fel a Vár sétányon II. Rákóczi Ferenc Magyarország vezérlő fejedelmévé való megválasztása 300. évfordulóján.

Volt egyszer egy Rákóczi-szobor a Kossuth utcában. 12 évig állt...