Sebes pisztrángokat vittek a Hargitára

Több mint ötvenezer sebespisztráng-ivadékot vásárolt Laposnyatelepen tavasszal a Nagy-Küküllő Vadász- és Sporthorgász Egyesület, amelyeket két, a korondi horgászok segítségével létrehozott kis tóban helyeztek el a település határában. A cél az volt, hogy őszig ott neveljék a kis halakat, amíg megerősödnek, hiszen így nagyobb százalékuk fog életben maradni a későbbi szabadon engedésük után. A szakemberek szerint így 

A medencékben ugyanis nem vadásztak rájuk a nagyobb ragadozó halak, ugyanakkor rendszeresen kaptak szárított húsokból és gabonából összeállított tápot, a patak által szállított élelem mellett.

Nagyot nőttek

Ismét összegyűltek csütörtökön a horgászok Korond határában, hogy begyűjtsék a nyáron nevelt, Székelyföldön őshonos sebes pisztrángokat, és szabadon engedjék az egyesülethez tartozó hegyi patakokban.

Örömmel tapasztaltuk, hogy a tavasszal még csak két centiméteres ivadékok nyolc-tíz centiméteres halakká fejlődtek. A probléma csak az volt, hogy szemmel láthatóan

Gothárd Ferenc Alpár halőr lapunknak elmondta, hogy nem volt problémamentes a pisztrángok nevelése, hiszen a nyár folyamán valahogyan lekerült az átfolyó vizet biztosító csőről az ivadékok kiszabadulását meggátoló szita, valamint a töltés fala is kigyengült, így sok hal megszökött. Végső soron – folytatta a halőr – ez nem nagy probléma, hiszen a pisztrángok a közeli patakba távoztak, ahol tovább fejlődhetnek. A gondokból ugyanakkor tanultak a kezdeményezők, jövőre fejleszteni fogják a halneveldét.

Út a patakba

A kifogott pisztrángok egy levegőztetővel ellátott tartályba kerültek, ebben szállították el a Madarasi Hargita környékén lévő hegyi patakokba, ahol szabadon engedték. A következő időszakban még táplálkozni fognak, télen pedig visszaesik az étvágyuk, mélyebb, lassabb folyású részekre húzódnak el, ahol kevésbé lesznek aktívak – magyarázta Gothárd Ferenc Alpár. Rámutatott, mindenképp szükség van az őshonos faj állományának pótlására, hiszen

Amúgy is nehézkes a természetes szaporodása a pisztrángoknak, hiszen a méretükhöz képest nagy, de kevés ikrát raknak, amelyek számos veszélynek vannak kitéve (ragadozó halak, vízszennyezés stb.). A szabadon engedett példányokról közölte, hogy azok már jó eséllyel – 90 százalékban – életben fognak maradni, hiszen bőségesen van élelem a patakokban, ráadásul méretükből kifolyólag sem fognak rájuk támadni más halak. Néhányukat ugyanakkor elkaphatják az ott élő vidrák.