Rajonganak Székelyföldért a fehér gólyák

Hozzátette, a madáron áll, mikorra időzíti a fészekrakást. Ideális esetben elhalasztja a megérkezését akkorra, amikorra már egészen biztos nem lesz hideg, például májusra már biztosan lesz táplálékforrása. A fű akkorra már kinő, és a gerinctelen állatok is előbújnak, amelyeket elfogyaszthatnak a csőrösök. Ha viszont március közepén érkeznek, akkor nagyon valószínű, hogy előfordul a késői fagy, ami akár több hetet is eltarthat, és akkor nagy eséllyel elpusztulnak. Mint kiderült, ezekre az esetekre is fel vannak készülve a madarak, szükséghelyzetben bírják az éhezést. „Sajnos van, amikor elpusztulnak. Ez azonban a természet rendje” – fogalmazott a szakember.

Növekednek a számok

A költő gólyák száma megduplázódott Hargita megyében az utóbbi 20 évben, ez pedig valószínűleg a természeti adottságoknak és az emberi tájhasználatnak tudható be. Előbbi alatt a domborzatot kell érteni, a viszonylag lapos területeket, amelyeken a medencék süllyedése és sűrű vízhálózat miatt nagyon sok a vizenyős terület is. A tájhasználat alatt pedig azt, hogy a településekhez közeli nedves réteket a nagy fűhozamuk miatt kaszálóként használják. A gazdák azzal is sokat segítenek, hogy viszonylag sok kis-közepes parcellában művelik, valamint a kaszálás időben elhúzódó, többnyire egész nyáron zajló tevékenység.

A költő gólyák számát rendszerint községek szintjén szokták megadni. Az ANANP Hargita megyei kirendeltségének összesítése szerint Csíkszentsimon községben közel 100 gólya költött, ami magasan a legnagyobb szám Romániában. Az is kiderült, hogy az alcsíki medence az ország gólyák által legsűrűbben lakott területe. Csíkszentsimonban a nyár folyamán továbbá nyolc fészek építésének fogtak neki a fiatal gólyák, de nem tudni előre, hogy visszatérnek oda valaha, vagy sem.

Az időjárás egyszer barát, máskor ellenség

Arra a kérdésre, hogy miként hat az éghajlatváltozás a madárpopulációra, az igazgató szerint nehéz egyértelmű választ adni. Annyi biztos, hogy történnek változások, de nem köthetjük őket kétségtelenül a klímaváltozáshoz, időjárási strukturációkhoz ellenben igen. „Nagyon sok mikroszintű változás van, ami befolyásolja a fajok elterjedését, illetve azt, hogy hogyan reagál az illető faj. Nem feltétlenül hidegkedvelő fajok húzódnak vissza, és nem feltétlenül a melegkedvelő fajok törnek előre” – ismertette.

A klímaváltozás tanulmányozásához egyébként is hosszú távú adatokra van szükség, és mint kiderült, Romániában csak az utóbbi szűk 20 évről zajlanak monitorizálások. Másrészt nagyon sok más tényező hatással van a madárállományokra, elsősorban az élőhelyek megváltozása, emberi beavatkozások. Demeter László kifejtette,

A másik ilyen a haris faj, amely kimondottan élőhely-specialista, nedves réteghez kötődik, és ha például tavasszal nincs megfelelő mennyiségű csapadék, akkor a fű későre ér el olyan magasságot, amire ennek a fajnak szüksége van. Ekkor máshol keres magának költőhelyet. Az ügynökség vezetője szerint a tavaszi szárazság ebben az esetben klímaváltozástól függetlenül befolyásolhatja azt, hogy észleljük-e őket vagy sem. „A haris esetében úgy tűnik, hogy ténylegesen hanyatlik a faj. Ezelőtt sem volt gyakori, Románia területén belül Székelyföldön volt viszonylag nagy populációja.” Az igazgató nyomatékosította, hogy a csökkenő állományról nem mondható el biztosan, hogy a klímaváltozáshoz kötődik, következtetéseket sokkal inkább az időjárás-minták és gazdálkodási szokások alapján vonhatunk le.

Fehér gólyák, Székelyföld tiszteletreméltó vendégei

Úgy tűnik, hogy a harissal ellentétben a gólyák számára a székelyföldi körülmények megfelelőnek bizonyulnak, kellő mennyiségű táplálékhoz jutnak a fiókanevelési időszakban, ennek köszönhető az is, hogy populációjuk megduplázódott az elmúlt időkben. Ez viszont nem volt mindig így, hiszen az 1970-es években az afrikai Száhel-övben uralkodó rendkívüli szárazság akkor megtizedelte a gólyaállományt. Ezenfelül Demeter arra is felhívta a figyelmünket, hogy a fehér gólyák terjeszkedése nem olyan régi történet.

„Orbán Balázsnál sem olvashatunk róluk, márpedig ha nagy gólyaállomány lett volna, akkor a néprajzkutató feltételezhetően megemlítette volna, mert nagyon látványos madarak. Viszont fekete gólyákat említ, méghozzá Csíkszentimrén, így valószínűleg azokban az időkben elterjedtebbek voltak a feketék, mint a fehér gólyák. A korai ornitológusok a 19. századtól kezdtek adatokat gyűjteni.