Őshonosok a hazában: a kulturális autonómia nem elválaszt bennünket, hanem összehoz

Az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány Őshonosok a hazában nevű programjában valósul meg az a koncertturné, amely az európai kisebbségek népművészetét állítja középpontba a magyarországi szerb-horvát népzenét játszó Vujicsics együttessel.

A következő fellépésük Nagyváradon lesz. Elkíséri őket Sebestyén Márta Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar népdalénekes is.

Régi művészbarátaival ült egy asztalhoz Kelemen László, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány vezetője szerda délelőtt egy sajtónyilvános beszélgetésre, hogy elmagyarázza,

Kelemen László, az esemény ötletgazdája Sebestyén Mártával, illetve a dél-francia, oxitán származású Miquèu Montanaro népzenésszel és zeneszerzővel, Eredics Gáborral, a Vujicsics együttes vezetőjével és Horváth Lászlóval, a Fonó Budai Zeneház igazgatójával beszélgetett.

A magyarországi szerb és horvát közösségek zenejét hozta el a Vujicsics együttes Marosvásárhelyre. Eredics Gábor, az együttes képviselője elmesélte, a szerb közösség Magyarországra több mint háromszáz éve menekültként telepedett le Pomáz, Csobánka, Szentendre köré, és a menekülő közösség befogadást nyert.

Oxitánok, de nem jelent gondot számukra a francia nyelv sem

Miquèu Montanaro arról mesélt, hogy hivatalosan nem létezik az oxitán nép, és államként sem léteztek soha, de van egy összekötő nyelv, amit a trubadúrok használtak, és ez Dél-Franciaországhoz kötődik, bár ezt nem tanítják az iskolában.

A Dél-Franciaországból érkezett zenész oxitánnak tartja magát, hiszen beszéli a nyelvet a gyerekeivel, unokáival, de a francia mellett, angolul, sőt olaszul is beszél, mert az édesanyja olasz volt, és most már a magyar nyelv is beépült az identitásába, hiszen a felesége magyar – mondta el tájszólással ugyan, de szinte tökéletes magyarsággal.

Ugyanakkor azt is hozzátette, nem jelent számukra gondot a francia nyelv sem, ugyanúgy beszélik, mint az oxitán nyelvet. Kelemen László hozzá is tette,

Horváth László, a Fonó Budai Zeneház igazgatója arról beszélt, hogy a közép-európai kultúra már nem egysíkon fut, hanem egymás kultúrájának a szépségeit keressük. Délvidéki származásáról pedig elmondta, szerb-magyar ellentét már egyáltalán nem tapasztal, és nincsenek olyan feszültségek, mint harminc évvel ezelőtt.

Nem tudjuk megszeretni, ha nem ismerjük meg

Sebestyén Márta olyan családban nőtt fel, ahol népzene vette körül. Édesanyja Kodály Zoltán növendéke volt, édesapja közgazdászként járta a világot, és mindenhonnan népzenét hozott haza, így a hétéves Márta már a világ szinte minden tájáról hallott népzenét. Később minden táncházba eljárt, mert kíváncsi volt arra, hogy ugyanazt az érzést hogyan fejezi ki a bolgár vagy a görög.

Azt is elmesélte, amikor a rendszerváltás után újranyitott a kolozsvári táncház, és ott volt Kallós Zoltán néprajzkutatóval, majd odajöttek a Securitate emberei, akikkel Zoli bácsi tárgyalt, és úgy mutatta be nekik Sebestyén Mártát, hogy románul is énekel ez a „bestia”.

Sebestyén Márta az egyedüli olyan magyar művész, aki megkapta az UNESCO – Artist for Peace (Művész a békéért) elismerést, amellyel kultúrák közti párbeszéd elősegítését díjazták, amelyért sokat tett a közel ötvenéves életpályája során.